Bálint Sándor
Bálint Sándor

2020. október 21. Szerda

Bálint Sándor

etnográfus, politikus

Születési adatok

1904. augusztus 1.

Szeged

Halálozási adatok

1980. május 10.

Budapest


Család

Paprikatermesztő törpebirtokos parasztcsaládból származott. Sz: Bálint Sándor, Kónya Anna. F: 1935-től Németh Sára tanítónő. Nevelt fia: Péter (1945).

Iskola

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1926), magyar–történelem szakos tanári okl. (1927), majd a Szegedi Tanítóképző Intézetben tanítóképző tanári okl. szerzett (1931), az Alföld néprajza tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1934), az irodalom (néprajz) tudományok kandidátusa (1962).

Életút

A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Néprajz Intézetének gyakornoka, tanársegéde (1930–1934), magántanára (1934–1944), c. ny. rk. tanára (1944); egyúttal a r. k. tanítóképző intézet óraadó tanára (1931–1936), helyettes tanára (1936–1940), r. tanára (1940–1944). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen a szellemi néprajz előadó tanára (1939–1940). A II. vh. után a Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE BTK Néprajz Tanszék ny. rk. tanára (1944–1947), ny. r. tanára (1947–1952), egy. tanára (1952–1965) és a tanszék vezetője (1947–1952 és 1957–1965), egyúttal a BTK dékánhelyettese (1948–1949); közben a professzori szolgálat alól felmentették, ekkor a szegedi egyetemi könyvtár tud. kutatója (1951–1956). Mivel a szovjet csapatok bevonulását követően is katedráján maradt, a nyilasok távollétében (in effigie) halálra ítélték, és jelképesen kivégezték. A II. vh. után a Pálffy József vezette Keresztény Demokrata Néppárt, ill. a Demokrata Néppárt (DNP) szegedi szervezetének alapító tagja, az országos választmány tagja (1945), a pártszakadás után Barankovics Istvánhoz csatlakozott. Az 1945. nov.-i nemzetgyűlési választásokon – mivel a DNP önálló pártként nem indult – az FKgP Csongrád-Csanád választókerületi listáján szerzett mandátumot (1945–1947), de már dec.-ben bejelentette a parlamentben, hogy attól kezdve a DNP-t képviseli. Az 1947. aug.-i választásokon pártja országos lajstromának első helyén jutott be a parlamentbe, 1948. dec.-ben lemondott mandátumáról, és visszavonult a politikától. Rendszerellenes izgatás koholt vádjával (többek között Méray Tibor Nagy Imre- könyvének terjesztése miatt) 6 havi (3 évre felfüggesztett) börtönbüntetésre ítélték (1965). A magyar néprajztudomány kiemelkedő tudósaként elsősorban Szeged és környéke, a szegedi nagytáj népének életével, szokásaival, hagyományaival, művelődéstörténetével fogl. Több alapvető jelentőségű monográfiát írt a lakodalmi szokásokról, a búcsújárásokról, az évhez kapcsolódó népszokásokról, a nagyobb katolikus ünnepekről. Összeállította a Szegedi szótárt (1957). A magyar szakrális katolikus néprajz kutatása során vizsgálatát az egész magyar nyelvterületre és Kelet-Közép-Európára is kiterjesztette. Közlekedési baleset áldozata lett.

Emlékezet

Gyulay Endre megyéspüspök 2005. jan. 3-án hivatalosan is megindította a Vatikánnál boldoggá avatási eljárását. Szegeden, a Havi Boldogasszony-templom mellett, a Földmíves utcában avatták fel szobrát (Kalmár Márton alkotása, 1985), ill. mellszobrát elhelyezték a Szegedi Pantheonban is (a Dóm téren). A szegedi ferences templom 2005-ben avatott harangja az ő nevét viseli. A szegedi Pálfy u. 72. sz. alatti szülőháza emlékhely volt (lebontották, 2004-ben).

Elismerés

Ortutay Gyula-emlékérem (1988), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 1998).

Szerkesztés

A Korunk Szava és a Jelenkor c. radikális katolikus lapok (1936–1944) és a baloldali napilap, a Délmagyarország munkatársa (1941–1944). Tud. dolgozatai, néprajzi írásai elsősorban az Ethnographiában (1926–1979), a Népünk és Nyelvünkben (1926– 1934), az Izenetben (1934-től), az Új Életben (1934–1937), a Korunk Szavában (1937–1938), a Magyar Tanítóképzőben (1937– 1939), a Nouvelle Revue de Hongrie-ban (1937–1944), a Jelenkorban (1939–1944), a Katolikus Szemlében (1939–1944), a Magyar Kultúrában (1939), a Magyar Lélekben (1939), a Magyar Nyelvben (1939–1976), az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1941), a Délmagyarországban (1942–1965), a Délvidéki Szemlében (1942–1944), az Erdélyi Iskolában (1942-től), a Kalangyában (1942–1943), a Magyarságtudományban (1942), a Sorsunkban (1942–1944), a Szegedi Hídban (1942–1944), a Nevelésügyi Szemlében (1943), a Regnum Egyháztörténeti Évkönyvben (1943), a Szegedi Népszavában (1945), az Új Emberben (1945–1980), a Délszigetben (1947), a Kortársban (1947–1969), a Magyar Technikában (1947), a Tiszatájban (1947–1980), a Magyar Nyelvőrben (1953–1979), a Vigiliában (1954–1980), a Néprajzi Közleményekben (1956-tól), a Móra Ferenc Múzeum Évkönyvében (1957– 1975), az Acta Universitatis Szegediensisben (1961–1963), a Jászkunságban (1961), a Művészetben (1961–1973), a Néprajzi Értesítőben (1968), a Teológiában (1968–1976), A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményeiben (1970–1973), az Orvostörténeti Közleményekben (1972–1974), a Cumaniában (1974–1978) és a Somogyi-Könyvtári Műhelyben jelentek meg (1976–1977).

Főbb művei

F. m.: Szilády Áron pályája. Egy. doktori értek. (Szeged, 1926)
Lakodalmi szokások Szeged-Alsóvároson. (Szeged, 1933)
Szeged népe. Új gyűjtés. (Szeged, 1933)
Néprajz és nevelés. (Szeged, 1934)
Irodalomtörténeti tanulmányok. (Szeged, 1935)
A szegedi tanyák népe. (Válasz, 1936)
Húsvéti vallásos népszokásaink. (Ethnographia–Népélet, 1937)
Népünk imádságai. (Regnum Egyháztörténeti Évkönyv, 1937)
Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza. (Bp., 1938)
Úr és paraszt a magyar élet egységében. Többekkel. (Bp., 1941)
Az esztendő néprajza. (Bp., 1942)
Móricz Zsigmond Szegeden. (Délvidéki Szemle, 1943)
Boldogasszony vendégségében. (Bp., 1944)
Sacra Hungaria. Tanulmányok a magyar vallásos népélet köréből. (Bp., 1944)
A magyar népballada. (Szeged, 1947)
A magyar folklór. Jegyz. (Szeged, 1951)
A szegedi papucs. (Szeged, 1955)
A szegedi galambászat. (Néprajzi Közlemények, 1956)
A szegedi népélet. (Szeged, 1958)
Szegedi szótár. 1–2. (Bp., 1957)
Szeged városa. (Bp., 1959)
A szegedi bőrművesség. Tímár, szíjjártó és szűcsipar. (Cipőipari Dokumentáció, 1961)
A szegedi paprika. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1962)
Az 1522. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei (Bp., 1963)
A szegedi tanyavilág benépesedése helyneveink tükrében. (Szeged, 1963)
A szegedi táj dohánykultúrája. (Acta Universitatis Szegediensis, 1964)
A szegedi táj dohánykultúrája. (Néprajz és Nylevtudomány, 1964)
Tápé. Falutörténet és népélet. (Tápé, 1965)
A Szeged-alsóvárosi templom. (Bp., 1966)
A szegedi nép. (Bp., 1968)
A szegedi gombkötőmesterség. Juhász Nagy Antallal. (Néprajzi Értesítő, 1968)
Szegedi világ Debrecenben. (Déri Múzeum Évkönyve, 1968)
Szegedi példabeszédek és jeles mondások. (Bp., 1972)
Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. (Bp., 1973)
Szeged reneszánsz kori műveltsége. (Bp., 1975)
A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. 1–3. (Bp., 1976–1980)
A szegedi nagytáj epikai hagyományai. (Szeged, 1977)
Ünnepi kalendárium a Mária ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. 1–2. (Bp., 1977
2. kiad. 1998)
Beszélgetések a Bibliáról. Mítoszok és legendák a Bibliában. Többekkel (Bp., 1978)
A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok. (Bp., 1981)
Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom. (Bp., 1983)
Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Barna Gáborral. (Bp., 1994)
Breviárium. Naplórészletek. (Szeged, 1997)
szerk.: Orosz István: Egy magyar szentember önéletrajza. Sajtó alá rend. (Bp., 1942)
In memoriam Gedeon Mészöly. Többekkel. (Szeged, 1961)
Történetek a szegedi betyárvilágból. Vál. (Szeged, 1961)
Tombácz János meséi. Gyűjtötte. (Bp., 1975)
Kovács István: Egy szegény pórfiú önéletrajza. Visszaemlékezések. Sajtó alá rend. (Bp., 1981).

Irodalom

Irod.: B. S. magántanár. (Délmagyarország, 1934. júl. 13.)
Új néprajzi egyetemi tanár. (Ethnographia, 1947)
Csanád Béla: B. S. hatvan éves. (Új Ember, 1964. okt. 4)
Ilia Mihály: B. S. köszöntése (Tiszatáj, 1964)
Túri T. András: Egy nagy néprajztudós nyugdíjas napjai. (Szövetkezet, 1969. ápr. 30)
Péter László: B. S. munkássága. Bibl. (Szeged, 1974)
Balogh Lajos: B. S. (Magyar Nyelvőr 1980)
Tálasi István: Búcsú B. S.-tól. (Ethnographia, 1981)
Scheiber Sándor: B. S. emlékezete. (Forrás, 1981)
Tüskés Tibor: B. S. és a magyar vallási néprajz (Katolikus Szemle, 1981)
Erdélyi Zsuzsanna: B. S. idézése. (Vigilia 1981)
A kultúra és az emberiség biztonsága. B. S. válaszol Csapody Miklós kérdéseire. (Forrás, 1981)
Gyuris György: B. S. munkássága. 1973– 1981. Bibl. (Somogyi Könyvtári Műhely, 1981)
Kilián István: Búcsú B. S.-tól. (Ethnographia, 1981)
Tüskés Tibor: B. S. és a magyar vallási néprajz. (Katolikus Szemle, 1981)
Komoly Pál: B. S. magántanári képesítése. (Somogyi Könyvtári Műhely, 1983)
Erdélyi Zsuzsanna: In memoriam B. S. (Vigilia, 1984)
Sőtér István: B. S. emléke. (Élet és Irodalom, 1984)
Lele József: Emlékeim B. S.-ról. (Somogyi Könyvtári Műhely, 1984)
Péter László: B. S. szakrális néprajzi munkái. Vál. bibl. (“Mert ezt Isten hagyta…” Tanulmányok a népi vallásosság köréből Bp., 1986)
B. S.-emlékszám. (Tiszatáj, 1987)
Apró Ferenc: A vádlott: B. S. (Szegedi Műhely, 1990)
Gyuris György: B. S. munkássága. 1981–1990 és kiegészítések. Bibl. (Szegedi Műhely, 1990)
Paksa Katalin: B. S. és a népzenekutatás. (Ethnographia 1990)
Essays on Religious Ethnology. Commemoration on the 90th Anniversary of the Birth of Sándor Bálint. (Acta Ethnographica, 1994)
Ifj. Lele József: „Az Úr készen találta őt”. B. S. élete. (Kecskemét, 1996)
Az idő élén jártak. Kereszténydemokrácia Magyarországon. 1944–1949. Szerk. Kovács K. Zoltán és Rosdy Pál (Bp., 1996)
Csapody Miklós: B. S. élete és politikai működése. (Bp., 2004).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013