Balla Aladár
Balla Aladár

2020. október 20. Kedd

Balla Aladár, 1909-től ireghi

politikus, jogász

Születési adatok

1867. április 4.

Újvidék

Halálozási adatok

1935. március 28.

Budapest


Család

Sz: Balla István ügyvéd, Danich Leopoldina. Fia: Balla Borisz (1903–1992) történész, újságíró, író.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen jogtud. doktori okl. szerzett, ügyvédi szakvizsgát tett (1892), ismereteit Cambridge-ben egészítette ki.

Életút

Bp.-en ügyvédbojtár (1892–1894), majd apja újvidéki ügyvédi irodájának vezetője (1894–1902). Újvidék főügyésze (1902–1906), főispánja (1906–1909), a Függetlenségi és 48-as Párt (Károlyi-párt) ogy.-i képviselője (Komáromi választóker., 1917–1918), a Károlyi-kormány belügyminisztériumi államtitkára és zágrábi rendkívüli követe (1918. nov.–1919). A Tanácsköztársaság idején a 2. szegedi ellenforradalmi kormány belügyminisztere, egyúttal ideiglenes igazságügyminiszter is (1919. júl. 12.–1919. aug. 12.), Lovászy Mártonnal szakítva megalakította a Nemzeti Függetlenségi 48-as Pártot (1919. szept.–nov.). Az első nemzetgyűlésbe az Országos Kisgazda és Földműves Párt programjával került be (Békéscsabai választóker., 1920–1922), de 1921. febr.-ban a Rassay- féle Függetlenségi Kisgazda, Földműves és Polgári Párthoz csatlakozott. Az 1922-es választásokon már nem szerzett mandátumot. Politikusként támogatta az általános választójog bevezetését és az újvidéki városi tanács az ő kezdeményezésére követelte egy önálló magyar jegybank megalapítását. Főispánsága idején sokat tett Újvidéken a nemzetiségi viszonyok javítása érdekében: együttműködött Jasa Tomic-tyal, a szerb Radikális Párt egyik vezetőjével és más szerb, ill. horvát politikusokkal. A Károlyi-kormány államtitkára volt, amikor Horvátország kimondta elszakadását Magyarországtól (1918. okt.), s az összeomlás után elsősorban jó délvidéki kapcsolatai miatt nevezték ki az első zágrábi követté.

Irodalom

Irod.: Kalapis Zoltán: B. A. (K. Z.: Életrajzi kalauz. I. Újvidék, 2002).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013