Iskola

A brünni főiskolán (1929–1930) tanult, a prágai műszaki főiskolán vegyészmérnöki okl. szerzett (1932), a kémiai tudományok kandidátusa (1959).

Életút

A Mezőhegyesi Cukorgyár üzemvegyésze (1929–1932), a Szovjetunióban telepedett le (1932–1937); a jagotini cukoripari körzeti laboratórium (1932–1934), a kijevi Össz-szövetségi Cukoripari Tudományos Kutatóintézet tud. munkatársa (1934–1937). Hazatérése után a Szegedi Konzervipari Vállalat munkatársa (1937–1945), majd Bp.-en a Földművesszövetkezetek Országos Központjának ipari osztályvezetője, egyúttal a Magyar Országos Szövetkezeti Központ konzervipari osztályvezetője (1946–1948), a Cukoripari Központ vezetője (1948. szept.–1949. júl.). Koholt vádak alapján letartóztatták (1949. júl.), Kistarcsára, Recskre internálták (1949–1953; rehabilitálták: 1953). Az ercsi cukorgyár és a dunakeszi konzervgyár üzemmérnöke (1953–1956), a Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutatóintézet (KOHIKI) Kémiai Osztályának vezetője (1956–1959), az átszervezés után a Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet (KPKI) Gyártmány- és Csomagolásfejlesztési Osztályának vezetője (1959–1971); közben a KGST Könnyű- és Élelmiszer-ipari Állandó Bizottságának szakértője (1960–1963). A II. vh. után a cukoripar államosításának egyik vezetője. Kutatóként elsősorban nagy C-vitamintartalmú konzervek gyártásával fogl. Kidolgozta Magyarországon a csecsemők számára készült élelmiszerkonzervek (bébiételek) technológiáját (1957). Vizsgálta még a konzervipari csomagolás korszerűsítését, az italok oxigéndúsítását és az élelmiszerek fehérjedúsítását.

Szerkesztés

A Cukoripar c. folyóirat szerkesztője (1948).