Család

Leánya: Balla Zsófia (1949–) költő.

Iskola

Az elemi elvégzése után Bánffyhunyadon cipészinas, majd vándormuzsikus volt. Két osztályt végzett a kolozsvári Tarbut zsidó gimnáziumban.

Életút

A Dermata Bőrgyár munkása (1936-ig), majd kolozsvári üzemekben szövőmesterként dolgozott (1937–1940). Az illegális kommunista mozgalom tagja, deportálták, szülei haláltáborban pusztultak el (1944). Elbeszélései, kisregényei élményanyagát gyermek- és ifjúkorából merítette: az erdélyi fatelepek és külvárosok soknyelvű munkásainak, kispolgárainak változatos világát örökítette meg. Bár novelláiban, színműveiben kevésbé élesen jelentkeznek a felszabadulást követő idők erdélyi falvainak, városainak társadalmi összeütközésekben élő emberei, ezek az írásai kétségtelenül az új élet építése adott időszakainak változó igényességű dokumentumai. Gyakran semmibe veszi a novella műfaji szabályait, s remek, felvillanásszerű alakábrázolásai sem feledtetik, hogy szépírói nyelvét nem ritkán naturalista és sablonos fordulatok szegényítik. Lélekábrázolása utolsó művében, a Miskában (1959) érett művészivé. Ebben a kortárs kritika részéről remeklésnek tartott regényben már meggyőzően jelentkeznek írói tehetségének eredeti jegyei: kisemberek hétköznapjairól reálisan, humánusan szólva előhírnöke egy új prózai kibontakozásnak. A sepsiszentgyörgyi színház 1953-ban a Gyalogfecske, a kolozsvári Állami Magyar Színház 1956-ban a Vádolom magam c. színművét mutatta be.

Szerkesztés

A Világosság (1945), az Igazság mukatársa (1946–1951), a Művelődési Útmutató szerkesztője (1951–1956), az Ifjúsági Könyvkiadó kiadói szerkesztője (1957–1959).