Balogh Edgár
Balogh Edgár

2020. október 19. Hétfő

Balogh Edgár

író, szerkesztő

Névváltozatok

1926-ig Kessler

Születési adatok

1906. szeptember 7.

Temesvár

Halálozási adatok

1996. június 19.

Kolozsvár


Család

Nagyszebeni szász családból származott, apja honvédtiszt, anyja tanítónő volt. A család 1910-ben Pozsonyba költözött. 1926-ban vette fel anyja családnevét. Fia: Balogh Ferenc (1941–2002) építészmérnök és Balogh András (1945–) színész, rendező.

Iskola

A pozsonyi magyar reálgimnáziumban éretts. (1924), a prágai német egyetemen néprajzot tanult (1924–1929), a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1948).

Életút

Az Út c. prágai lap szerkesztője (Fábry Zoltánnal, 1931–1935), és több ellenzéki prágai lap vezető publicistája. Miután kiutasították Csehszlovákiából (1935), Brassóban telepedett le; a Korunk és a Brassói Lapok belső munkatársa (1935–1941), a bécsi döntés után Kalotaszentkirályon (Kolozs vm.) tanító (1941), Móricz Zsigmond kérésére a Kelet Népe kolozsvári szerkesztője (1941–1944), egyúttal a bp.-i Kis Ujság és a bp.-i Magyar Nemzet erdélyi munkatársa (1942–1944). A II. vh. után a Világosság c. kolozsvári napilap főszerkesztője (1944. okt. 18.–1948). A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem felkért tanára (1948–1949) és rektora (1949); hamis vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték (1949–1956). Rehabilitálása után (1956) a Korunk főszerkesztő-helyettese (1957–1971), a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén a publicisztika előadó tanára (1959–1971). A Magyar Népi Szövetség alelnöke (1944–1946), a művelődési osztály vezetője (1946–1948). A Magyar Dolgozók Szövetsége (MADOSZ) vezetőségi tagja (1944–1948). A Román Nemzetgyűlés tagja (1948–1949). Első írása a losonci A Mi Lapunk c. ifjúsági lapban jelent meg (1922), első tanulmányát az Ethnographia-Népélet közölte (A szűzgulyahajtás címmel, 1927). Publicisztikai munkásságát a Prágai Magyar Hírlapban kezdte, majd kezdeményezője és szervezője volt a csehszlovákiai magyar ifjúság Sarló mozgalmának. Az ő fordításában jelent meg a híres német antifasiszta mű, a Barnakönyv (1935), ezért a csehszlovák hatóságok román állampolgárságára hivatkozva kiutasították az országból. A romániai magyar ifjúság Vásárhelyi Találkozójának kezdeményezője és szervezője (1937), az Erdélyi Enciklopédia könyvkiadó elindítója (1938). A II. vh. idején részt vett az észak-erdélyi antifasiszta ellenállási mozgalomban. Az összeomlás után vezető szerepet játszott a romániai magyarság új művelődési intézményeinek megszervezésében. A csehszlovákiai, ill. az erdélyi magyar közírás egyik legjelentősebb képviselőjeként a közép-európai kis népek – csehek, szlovákok, románok, magyarok – megbékélését hirdette. Az igazi 1848 c. alatt kiadott rádióelőadásaiban Kossuth és Balcescu szimbolikus kézfogását népszerűsítette (1948). Cikkgyűjteménye (Egyenes beszéd, 1957) és irodalompolitikai jegyzeteinek kötete (Toll és emberség, 1965) szintén a népek és irodalmak egymásrautaltságával foglalkozott. Személyes vallomások, önéletrajzi élmények alapján megírta a Sarló mozgalom történetét (Hét próba, 1965). Sajtó alá rendezte és kiadta Nicolae Balcescu, Benedek Elek, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Szentimrei Jenő és Fábry Zoltán publicisztikai írásait. Álneve: Farkas Lőrinc.

Emlékezet

Születésének 100. évfordulóján a Politikatörténeti Intézet, a Korunk c. folyóirat és az MTA Kisebbségkutató Intézete konferenciát rendezett (2006).

Elismerés

A Román Népköztársaság Csillagrendje (1948), Augusztus 23. Érdemrend (1966), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1976).

Szerkesztés

Az Út c. prágai lap szerkesztője (Fábry Zoltánnal, 1931–1935), és több ellenzéki prágai lap vezető publicistája. Miután kiutasították Csehszlovákiából (1935), Brassóban telepedett le; a Korunk és a Brassói Lapok belső munkatársa (1935–1941), a bécsi döntés után Móricz Zsigmond kérésére a Kelet Népe kolozsvári szerkesztője (1941–1944), egyúttal a bp.-i Kis Ujság és a bp.-i Magyar Nemzet erdélyi munkatársa (1942–1944). A II. vh. után a Világosság c. kolozsvári napilap főszerkesztője (1944. okt. 18.–1948). A Romániai magyar irodalmi lexikon főszerkesztője (1–3. Bukarest, 1981–1994).

Főbb művei

F. m.: Íratlan történelem. Cikkgyűjtemény. (Kolozsvár, 1939)
48-as Erdély. Zsebkönyv. Józsa Bélával. (Kolozsvár, 1943)
Hármas kistükör. Felvidéki, erdélyi és magyarhoni tanulságok. Cikkgyűjtemény. (Kolozsvár, 1945)
A Szudétáktól a Fekete-tengerig. Cikkgyűjtemény. (Kolozsvár, 1945)
Az igazi 1848. A századik évfordulóra. Rádióelőadások. (Kolozsvár, 1948)
Egyenes beszéd. Cikkgyűjtemény. (Bukarest, 1957)
Toll és emberség. Irodalompolitikai jegyzetek. (Bukarest, 1965)
Hét próba. „Egy nemzedék elindul”. 1924–1934. (Bp., 1965)
Az én tintás esztergapadom. Karcolatok. (Bukarest, 1967)
Intelmek. Esszé. (Bukarest, 1972)
Dunavölgyi párbeszéd. Összegyűjtött írások. 1929–1972. Vál. Sándor László. (Bp., 1974)
Mesterek és kortársak. Tanulmányok. Vál. Kántor Lajos. (Bukarest, 1974)
Itt és most. Tanulmány a régi Korunkról. (Kolozsvár, 1976)
Szárnyasoltár. Elb.-ek. (Bp., 1978)
Szolgálatban. Emlékirat. 1935–1944. (Bukarest, 1978)
Táj és nép. Ötvenkét jegyzet előbeszéddel és toldalékkal. (Kolozsvár, 1979)
Vargyasi változások. Szociográfia. (Bukarest, 1979)
Acéltükör mélye. Félszáz igaz történet. (Bukarest, 1982)
Hídverők Erdélyben. 1944–1946. Vál. cikkek. (Bp, 1985)
Férfimunka. Emlékirat. 1945–1955. (Bukarest, 1986)
Magyarok, románok, szlávok. Vál. tanulmányok, cikkek, interjúk. (Bp., 1986)
Tíz nap Szegényországban. Szociográfia. (Bp., 1988)
szerk.: Barnakönyv Hitler-Németországáról és a lipcsei perről. Ford., összeáll. (H. n., 1934)
N. Balcescu válogatott munkái. Összeáll., előszó. (Bukarest, 1956)
Benedek Elek: Halljátok emberek. Sajtó alá rend., előszó. (Bukarest, 1957)
Benedek Elek: A harismadár. Sajtó alá rend., előszó. (Bukarest, 1959)
Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja. Sajtó alá rend., előszó. (Bukarest, 1960)
Egy nap történelem. Antológia. Összeáll. (Bukarest, 1962)
Móricz Zsigmond: Kenyéren és vízen. Sajtó alá rend., előszó. (Bukarest, 1962)
Ady Endre: Poéta és publikum. Sajtó alá rend., előszó. (Bukarest, 1967)
Benedek Elek: A százesztendős jövendőmondó. Sajtó alá rend., előszó. (Bukarest, 1967)
Szentimrei Jenő: Sablon helyett csillag. Sajtó alá rend., előszó. (Bukarest, 1968)
Kós Károly: Hármaskönyv. (Bukarest, 1969)
József Attila legszebb versei. Vál. (Bukarest, 1970)
Tamási Áron: Jégtörő Mátyás. Sajtó alá rend., előszó. (Bukarest, 1970)
Fábry Zoltán: Egy ember megszólal. Összeáll. (Bukarest, 1973).

Irodalom

Irod.: Köves Miklós: B. E. erdélyi hivatása. (Korunk, 1939)
Fábry Zoltán: Szegényország ajándéka. (Irodalmi Szemle, 1959)
Czine Mihály: Hét próba. (Kritika, 1966)
Bálint Tibor: A vegytintáról és az elvarázsolt esztergapadról. (Utunk, 1967. 17.)
Gábor Dénes: B. E. Vál. életműbibl. (Művelődés, 1976. 10.)
Huszár Sándor: Töprengések a Szolgálatban olvasása közben. 1–2. (A Hét, 1979. 30– 31.)
Sütő András: Romlatlan hűség. (Igaz Szó, 1971. 9.)
Benkő Samu: B. E. embersége. (Igaz Szó, 1976. 9.)
Csatári Dániel: B. E. életrajzához. (Tiszatáj, 1976)
Szakolczay Lajos: B. E. hűsége. (Műhely, 1980)
Dupka Gyögy–Horváth Sándor: Múltunk és jelenünk. B. E. nyomában Kárpátontúlon. (Uzsgorod, 1987)
Pomogáts Béla: A valóság romantikusa. Búcsú B. E.-tól. (Kritika, 1996)
Szekér Endre: Búcsú B. E.-tól. (Forrás, 1996)
Kántor Lajos: B. E. örökségéről. (Korunk, 1997)
Szakolczay Lajos: A közügy prófétája. (Sz. L.: A csavargó esztétikája. Bp., 1997).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013