Család

Egy bánsági, kikeresztelkedett zsidó polgári családból származott. Egyes források szerint egy Bloch (vagy Blech) nevű zsidó nagykereskedő, más adatok szerint egy Balogh László nevű magántisztviselő volt az apja. Anyja: Ottay Teréz. Gulyás szerint apja: Balogh László, anyja: Nottny Teréz.

Iskola

Nagyszombatban éretts. (1914), a temesvári Püspöki R. K. Szeminárium és Teológia elvégzése után pappá szentelték (1918. jún. 18.), majd a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem és a Szegedre telepített Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult; Szegeden bölcsészdoktori okl. szerzett (1929).

Életút

Csákon (1918–1920), Újszentannán (1920–1926), Szeged-belvárosban segédlelkész (1926–1930), szeged-alsóvárosi plébános (1930–1946) és a városi törvényhatósági bizottság tagja (1934–1944). A szovjet csapatok bevonulása után az FKgP tagja (1944. nov.–1947. júl.), a párt szegedi szervezetének alapító elnöke és a Szegedi Nemzeti Bizottság elnöke (1944. dec. 2.–1945. ápr. 13.); részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakításában (1944. dec. 2.), ill. az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítésében (1944. dec. 13.). Az FKgP élvonalának távollétében vezető szerepet vívott ki magának, a párt Ideiglenes Országos Vezetőségének tagja és elnöke (1944. dec.–1945. febr.), az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Szeged, 1944. dec.–1945. nov.), egyúttal az Ideiglenes Kormány sajtóosztályának vezetője (1944–1945); miniszterelnökségi politikai államtitkárként (1944. dec. 23.–1947. máj. 31.) ő írta a moszkvai fegyverszüneti egyezményt (Gyöngyösi Jánossal, Vörös Jánossal, 1945. jan. 20.). Az FKgP Országos Intéző Bizottsága (1945–1947) és Politikai Bizottsága tagja (1946–1947); a bp.-i törvényhatósági bizottság tagja (1945-től), Kovács Béla letartóztatása után a párt főtitkára (1947. febr. 19.–jún. 3.); feladata az FKgP újjászervezése lett volna, de Nagy Ferenc eltávolítása után funkcióiról lemondott, és kilépett a pártból (1947. jún. 3.). Ngy.-i, ill. ogy.-i képviselő (FKgP, Csongrád és Csanád vármegyék Szeged és Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú városokkal, 1945–1947; FMDP, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyék Kecskemét és Baja törvényhatósági jogú városokkal, 1947–1949; Bp., 1949–1951; lemondott parlamenti mandátumáról: 1951. jún. 8.). A konstruktív ellenzékiséget meghirdető Független Magyar Demokrata Párt (FMDP; Balogh-párt) alapító elnöke (1947. jún. 21.–1949. febr. 20.), majd pártjával együtt csatlakozott a Magyar Függetlenségi Népfronthoz (MFNF) (1949. febr.). Az MFNF Országos Tanácsa elnökségének és az Elnöki Tanácsnak tagja (1949. aug. 23.–1951. dec. 14.). Kemencén (Pest m.) plébános (1951–1953), a bp.-i Thököly úti, egykori Domokos-rendi templom (= Rózsafüzér Királynője-templom) igazgatója (1954–1962), a bp.-i Szent Mihály-templom (= Angolkisasszonyok Temploma) lelkésze (1962–1976). C. pordánymonostori apát (1968-tól). Az Elhagyott Javak kormánybiztosa (1945. márc.–1946. febr. 1.).

A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság elnöki tanácsa (1947–1950), ill. vezetősége tagja (1950–1951). Az Országos Béketanács tagja. A Szent Margit Gyógyfürdő Rt. igazgatóságának tagja (1946–1947).

Jelentős szerepet vállalt az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalapításában, majd az 1945. évi nemzetgyűlés munkájának a kialakításában. Az FKgP-n belül egyik politikai áramlathoz sem tartozott, Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása és emigrációba való kényszerítése után lemondott államtitkárságáról és kilépett a pártból. Pártja, az FMDP konstruktív ellenzéki programot hirdetett; s a választásokon (1947. aug. 31.) a szavazatok 5,2 %-át szerezte meg és 18 képviselőt küldött a parlamentbe. Mindvégig megőrizte az MKP-val való együttműködési készségét, majd részt vett egy új népfront programjának előkészítésében. Az FMDP 1949-ben is 28 ogy.-i képviselőjelöltet indíthatott, s őt negyedszer is képviselőnek választották meg. Részt vett a papi békemozgalom megalakításában (1950-től); s abban a küldöttségben, amelyik Csehszlovákiában járt a mozgalom morvaországi alakuló konferenciáján (1950. júl. eleje). Egyik szónoka volt a katolikus papok országos értekezletén (1950. aug. 1.), ahol megszületett az a 300 pap által aláírt határozat, ami a mozgalom indító dokumentumának tekinthető. A magyar püspöki kar politikai szerepvállalása miatt felfüggesztette a papi tevékenység gyakorlása alól (1948–1951). A forradalom bukása után tárgyalásokat folytatott a Kádár-kormány vezetőivel a politikai életbe történő visszatéréséről, de nem tartottak igényt szolgálataira.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1947), Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1951 és 1956), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1970).

Szerkesztés

A Szegedi Katolikus Tudósító (1927–1935), a Szegedi Hírlap (1930–1932), a Magyar Család (1932–1933) a Tanyasi Újság szerkesztője (1936–1938); a Délmagyarország c. napilap társtulajdonosa (1938–1944) és társszerkesztője (1944–1945), a Magyar Nemzet újraindítója (a kormány félhivatalos lapjaként, 1945).