Balogh Pál
Balogh Pál

2022. január 26. Szerda

Balogh Pál

újságíró, statisztikai író

Születési adatok

1854. augusztus 14.

Győr

Halálozási adatok

1933. augusztus 25.

Budapest


Család

Sz: Balogh Sándor államhivatalnok, majd a budai lottó igazgatója, Deáky Lilla (†1859).

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen három évig filozófiát tanult, tanulmányait nem fejezte be.

Életút

A Nemzeti Hírlap és a Fővárosi Lapok tárcarovatának munkatársa (1875–1876), a Nemzeti Hírlap ún. újdonsági és kritikai rovatának szerkesztője (1876–1879), a Pesti Hírlap belmunkatársa (1879–1881), a Budapesti Hírlap alapító munkatársa (1881–1886), ogy.-i tudósítója és a lap helyettes szerkesztője (1886–1888), vezércikkírója (1888–1903), majd a Miniszterelnökség Sajtóosztályán szolgált (1903–1920-as évek). Az ő kezdeményezésére az újonnan átadott bazilikát nem Szent Lipótról, hanem Szent Istvánról nevezték el (1905). A 19. század végének és a 20. század elejének egyik jelentős újságírója. ő honosította meg a gyorsan népszerűvé vált országgyűlési karcolatokat, de írt színházi kritikákat és tárcákat is. Nagy feltűnést keltett a párbajozási mániát kigúnyoló cikkeivel. A tiszaeszlári védvádper idején az antiszemita izgatás által felkorbácsolt szenvedélyeket igyekezett lecsillapítani. A mo.-i nemzetiségi demográfiai kutatások úttörője: a 19. század végi népszámlálásokra alapozott, sok vonatkozásban elavult kutatásai, felhasznált anyaguk miatt még ma is értékesek. Műfordítóként, idős korában lefordította Goethe Faust; Hermann és Dorothea és Reinecké róka c. műveit, de ezek kéziratban maradtak. Waterloo–Sedan c. tudományos darabját a bp.-i Urania Tudományos Színház mutatta be (1911. márc. 17.).

Szerkesztés

A Nemzeti Hírlap és a Fővárosi Lapok tárcarovatának munkatársa (1875–1876), a Nemzeti Hírlap ún. újdonsági és kritikai rovatának szerkesztője (1876–1879), a Pesti Hírlap belmunkatársa (1879–1881), a Budapesti Hírlap alapító munkatársa (1881–1886), ogy.-i tudósítója és a lap helyettes szerkesztője (1886–1888), vezércikkírója (1888–1903).

Főbb művei

F. m.: A népfajok Magyarországon. (Bp., 1902)
Erdély népfajai és a székely kérdés. (Kolozsvár, 1903), A magyar faj uralma. (Bp., 1903)
Fajnépességi viszonyaink az erdélyi részek körül az 1890–1900 években. (Kolozsvár, 1904)
A legnagyobb magyarról. Széchenyi István gróf élete és működése. (Bp., 1904)
Andrássy Gyula gróf. (Bp., 1906)
I. Ferenc József emlékezete. (Bp., 1917).

Irodalom

Irod.: Első irodalmi zsengém Rákosi Jenő kezében. (Budapesti Hírlap, 1930. 128.)
Rákóczy Imre: Egy öreg újságíró emlékezete. (Budapesti Hírlap, 1933. 193.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője