Balogh Pál
Balogh Pál

2020. október 20. Kedd

Balogh Pál

újságíró, statisztikai író

Születési adatok

1854. augusztus 14.

Győr

Halálozási adatok

1933. augusztus 25.

Budapest


Család

Sz: Balogh Sándor államhivatalnok, majd a budai lottó igazgatója, Deáky Lilla (†1859).

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen három évig filozófiát tanult, tanulmányait nem fejezte be.

Életút

A Nemzeti Hírlap és a Fővárosi Lapok tárcarovatának munkatársa (1875–1876), a Nemzeti Hírlap ún. újdonsági és kritikai rovatának szerkesztője (1876–1879), a Pesti Hírlap belmunkatársa (1879–1881), a Budapesti Hírlap alapító munkatársa (1881–1886), ogy.-i tudósítója és a lap helyettes szerkesztője (1886–1888), vezércikkírója (1888–1903), majd a Miniszterelnökség Sajtóosztályán szolgált (1903–1920-as évek). Az ő kezdeményezésére az újonnan átadott bazilikát nem Szent Lipótról, hanem Szent Istvánról nevezték el (1905). A 19. század végének és a 20. század elejének egyik jelentős újságírója. ő honosította meg a gyorsan népszerűvé vált országgyűlési karcolatokat, de írt színházi kritikákat és tárcákat is. Nagy feltűnést keltett a párbajozási mániát kigúnyoló cikkeivel. A tiszaeszlári védvádper idején az antiszemita izgatás által felkorbácsolt szenvedélyeket igyekezett lecsillapítani. A mo.-i nemzetiségi demográfiai kutatások úttörője: a 19. század végi népszámlálásokra alapozott, sok vonatkozásban elavult kutatásai, felhasznált anyaguk miatt még ma is értékesek. Műfordítóként, idős korában lefordította Goethe Faust; Hermann és Dorothea és Reinecké róka c. műveit, de ezek kéziratban maradtak. Waterloo–Sedan c. tudományos darabját a bp.-i Urania Tudományos Színház mutatta be (1911. márc. 17.).

Szerkesztés

A Nemzeti Hírlap és a Fővárosi Lapok tárcarovatának munkatársa (1875–1876), a Nemzeti Hírlap ún. újdonsági és kritikai rovatának szerkesztője (1876–1879), a Pesti Hírlap belmunkatársa (1879–1881), a Budapesti Hírlap alapító munkatársa (1881–1886), ogy.-i tudósítója és a lap helyettes szerkesztője (1886–1888), vezércikkírója (1888–1903).

Főbb művei

F. m.: A népfajok Magyarországon. (Bp., 1902)
Erdély népfajai és a székely kérdés. (Kolozsvár, 1903), A magyar faj uralma. (Bp., 1903)
Fajnépességi viszonyaink az erdélyi részek körül az 1890–1900 években. (Kolozsvár, 1904)
A legnagyobb magyarról. Széchenyi István gróf élete és működése. (Bp., 1904)
Andrássy Gyula gróf. (Bp., 1906)
I. Ferenc József emlékezete. (Bp., 1917).

Irodalom

Irod.: Első irodalmi zsengém Rákosi Jenő kezében. (Budapesti Hírlap, 1930. 128.)
Rákóczy Imre: Egy öreg újságíró emlékezete. (Budapesti Hírlap, 1933. 193.).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013