Balthazár Lajos
Balthazár Lajos

2022. szeptember 25. Vasárnap

Balthazár Lajos

vívó, sportvezető

Születési adatok

1921. június 30.

Budapest

Halálozási adatok

1995. február 1.

Budapest

Temetési adatok

1995. február 17.

Budapest

Farkasrét


Család

Régi református családból származott.

Dédszülei, apai: Balthazár Mátyás, Richter Franciska; Tunyogi Szüts Imre, ?

Nagyszülei, apai: Balthazár Béla (1844. Szarvas, Békés vm.–1890. márc. 17. Bp. Temetés: 1890. márc. 20. Kerepesi út), a Magyar Történelmi Társulat pénztárosa, a Magyar Jelzálog Bank tisztivselője, Tunyogi Szűcs Emília/tunyogi Szüts Emma (1851. Nábrád, Szatmár vm.–1913. aug. 11. Bp. Temetés: 1913. aug. 13. Kerepesi út).

Szülei: Balthazár Lajos (1889. szept. 27. Bp.–1971. okt. 23. Bp. Temetés: 1971. nov. 1. Budafok) postaigazgató, Mattyasovszky Mária.

Id. Balthazár Lajos 2. felesége: Fábián Terézia (1900. dec. 22. Dévaványa–1960. dec. Bp. Temetés: 1960. dec. 17. Budafok).

Testvérei: Móricz Gáborné Balthazár Mária és Tegyey Imréné Balthazár Teréz.

Felesége: 1950– Horváth Klára vívó, röntgenasszisztens.

Iskola

A budapesti református gimnáziumban éretts. (1939), a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1943).

Életút

A Budapest–Salgótarjáni Gépgyár tisztviselője (1940–1943), a budapesti V. kerületi elöljáróság előadója (1943–1947), postatisztviselő (1947–1949), a MÁV főtanácsosa, főelőadója (1949–1981).

A Postás SE (1936–1943), a MAFC (1943–1947), a Budapesti Lokomotív (1949–1954), a Budapesti Törekvés (1955–1956), a BVSC vívója, tőr- és párbajtőrvívó (1957–1961). Mesterei: Duronelly László, Bay Béla, Vass Imre és Duronelly Róbert. Visszavonulása után a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) tagja (1964–1983), örökös tb. tagja (1983-tól). Nemzetközi versenybíró.

Párbajtőrvívásban olimpiai 2. (1956: csapat); olimpiai 5. (1956: egyéni); vb 2. (1957 és 1958: csapat), vb 3. (1955: csapat), vb 4. (1955: egyéni). Főiskolai világbajnok (1949: egyéni), főiskolai vb 2. (1949: csapat). 5-szörös magyar bajnok (1948, 1950, 1952, 1953, 1956: csapat). Helyezései az egyéni magyar párbajtőrbajnokságokon: 1943: OB 6., 1948: OB 4., 1949: OB 2., 1950: OB 6., 1951: OB 4., 1952: (nem jutott a döntőbe), 1953: OB 3., 1954: OB 5., 1955: OB 5., 1956: OB 7., 1957: (nem jutott a döntőbe), 1958: OB 8., 1959: (nem jutott a döntőbe), 1960: OB 7., 1961: OB 7.

Tőrvívásban főiskolai vb 2. (1949: csapat). Helyezései az egyéni magyar tőrbajnokságokon: 1949: OB 3., 1950: OB 5. Mindkét fegyvernemben versenyzett, párbajtőrben 38-szoros (1948–1960) magyar válogatott.

Balthazár Lajos Budapesten született, gyermekkorában igen súlyos betegségen (mellhártyagyulladás és szövődményei) esett át, ezért tizenötéves koráig minden sporttevékenységtől eltiltották. Mivel édesapja postaigazgató volt 1936-ban a Postásban kezdett el vívni – mindhárom fegyvernemben. Első mestere Krúdy Péter, az író Krúdy Gyula testvére volt, majd néhány hónap múlva Duronelly László kezdett el vele foglalkozni. Alig egy éve vívott, amikor bekerült a KISOK (= Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) budapesti kerületi bajnoki döntőjébe, majd elsőéves joghallgatóként megnyerte a tudományegyetemi gólyaverseny (1939-ben), húszévesen, 1941-ben megszerezte az I. osztályú tőrvívó minősítést, 1942-ben ugyanezt párbajtőrben is elérte. Első sikerét 1941-ben a Honvéd Tiszti Vívó Club országos versenyén tőrben érte el (Hennyei Imre mögött a 2. helyen végzett), néhány nappal később a BSE kardversenyén a 6. helyet szerezte meg. Az 1940-es években Balthazár Lajos már a feltörekvő új vívógárda egyik legreménytelibb képviselője, a szakírók külön kiemelték, hogy azon kevesek közé tartozik, aki mind vágó-, mind szúrófegyverrel tehetséges (ám idővel el kellene döntenie, hogy melyiket választja: a párbajtőr mellett voksolt de tőrvívásban is országos bajnoki döntőt vívott és kardban is elsőosztályú versenyző volt.)

Balthazár Lajos számára az 1947-es esztendő hozta el az első sikereket. Tőrben megnyerte a főiskolai bajnokságot és mindhárom fegyvernemben tagja volt a főiskolai bajnokcsapatnak. Eredményesen szerepet a vb-t megelőző országos versenyeken, majd a luxembourgi nemzetközi versenyen mint a második legjobb magyar párbajtőrvívó a 7. helyen végzett (Berzsenyi Barnabás volt a legjobb, ő a 3. lett). Az 1937-es év igen jelentős esztendő volt a vívósport történetében. Ekkor rendezték meg az első világbajnokságot Párizsban. Az első vb – mint utóbb kiderült – a magyar vívósport számára hosszú ideig az utolsó nemzetközi szereplést is jelentette. Magyarország nem vett részt a 2. pöstyéni vb-n, 1938-ban, s a világbajnokságok története már csak 1947-ben folytatódhatott. Magyarország azonban – különböző okokból – sem a lisszaboni (1947), sem a kairói (1949), sem a monte-carlói vb-n (1950) nem indulhatott (egyedül a londoni olimpiai évében, 1948-ban külön megrendezett női tőrcsapat világbajnokságon lehettek jelen magyar versenyzők). Balthazár Berzsenyi Dániel és Hennyei Imre mellett biztosan bekerült volna a lisszaboni vb-csapatba, a magyar párbajtőrvívókat azonban a luxembourgi nagy nemzetközi versennyel „kárpótolták”. A „vb-nemrészvétel” után azonban elkezdődtek a londoni olimpiai válogatóversenyek. Balthazár mindkét „hangszeren” játszott: tőrben általában a 3., 4. helyeket szerezte meg, párbajtőrben viszont megnyerte az első olimpiai válogatót, és még két másikat, a bajnokságon elért 4. helyével pedig biztosan került a londoni olimpiai csapatba.

Balthazár Lajos három olimpián vett részt (a párbajtőrcsapat tagjaként, 1948, 1952, 1956). Londonban az 1. fordulóban Görögország 9:1-es „kivégzése” (Hennyei Imre, Dunay Pál 3-3, Rerrich Béla 2, Mikla Béla 1) nem okozott semmilyen problémát. A 2. fordulóban azonban Norvégiát (Dunay Pál 3, Hennyei Imre, Rerrich Béla 2-2, Mikla Béla) 7:7-tel csak jobb tusaránnyal sikerült legyőzni. Balthazár a 2. fordulóban Lengyelország – 10:6 – ellen (Dunay Pál 4, Hennyei Imre 3, Rerrich Béla 2, Balthazár Lajos 1) lépett először pástra. Nem vívott jól, csak Rajmund Karwickit tudta legyőzni. A két győzelemmel a magyar csapat azonban bejutott a középdöntőbe, ahol azonban katasztrófálisan teljesített. Svédország 15:0-ra verte Magyarországot (Dunay Pál, Rerrich Béla, Hennyei Imre, Mikla Béla), majd következett egy újabb vereség 8:1 Olaszországtól (Mikla Béla 1, Bay Béla, Hennyei Imre, Rerrich Béla). A későbbi nagy párbajtőrötösből (Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás, Nagy Ambrus, Rerrich Béla, Sákovics József) 1948-ban még csak ketten szerepeltek, a londoni olimpia különlegessége, hogy egy mérkőzésre még Bay Béla is pástra lépett, aki így folytonossságot jelentett a berlini (1936) és a londoni alakulat (1948) között.

Helsinkiben sem a (párbajtőr) csapattól, sem az egyéni indulóktól a magyar közvélemény még nem várt el különösebb eredményt. A verseny – ahogy akkor még szokásos volt – a csapatküzdelmekkel kezdődött. Magyarország Brazília ellen egy 14:1-es „rohammal” melegített be (Balthazár Lajos, Sákovics József 4-4, Berzsenyi Barnabás, Rerrich Béla 3-3). A 2. fordulóban Magyarország 10:4-re verte a jó erőkből álló Luxemburgot (Balthazár Lajos, Rerrich Béla, Sákovics József 3-3, Berzsenyi Barnabás 1) és 12:3-ra „kiiktatta” Finnországot (Sákovics József 4, Balthazár Lajos, Rerrich Béla 3-3, Hennyei Imre 2). A csoportban született a versenyek egyik legváratlanabb teljesítménye: Luxemburg 9:6-ra verte Franciaországot, s miután Magyarország egy igen izgalmas meccsen 9:6-ra verte a bajnoki cím egyik nagy esélyesét (Balthazár Lajos, Sákovics József 3-3, Berzsenyi Barnabás 2, Rerrich Béla 1) az olimpiai bajnoki cím védői még a középdöntőbe se jutottak! Sajnos a középdöntő jelentette a magyar válogatott számára a végállomást. Hiába győzték le 9:6-ra az olimpiai bronzérmes Svédországot (Berzsenyi Barnabás 4, Rerrich Béla, Sákovics József 2-2, Balthazár Lajos 1), a Svájctól elszenvedett 12:4-es vereség (Sákovics József 2, Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás 1-1, Rerrich Béla) azt jelentette, hogy jobb tusarányával a Svájcot 8:6-ra legyőző Svédország kvalifikálta magát a négyes döntőbe. Magyarország azonban szenzációs vívásával igen nagy figyelmet keltett, Balthazár Lajos Franciaország ellen egészen különleges teljesítményt nyújtott.

Melbourne-ben, 1956-ban a magyar párbajtőrválogatott – ellentétben 1952-vel – már komoly esélyesnek számított. A magyar közvélemény úgy számított, hogy a hagyományos fegyvernem két  aranyérme (kard egyéni, csapat) mellett a nagy párbajtőrvívó ötös (Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás, Nagy Ambrus, Rerrich Béla, Sákovics József kiegészülve Marosi Józseffel) csapatgyőzelme sem lenne meglepő. A St. Kilda Town Hallban lebonyolított párbajtőrversenyre tíz csapat nevezett. A selejtezőben Magyarország (Rerrich Béla, Nagy Ambrus 4-4, Berzsenyi Barnabás, Marosi József 3-3) 14:2-re verte Kolumbiát, majd egy ennél jóval szorosabb mérkőzésen 9:5-re (Rerrich Béla 3, Sákovics József, Berzsenyi Barnabás, Balthazár Lajos 2-2) Svédországot. A továbbjutó hat csapat két hármas csoportba került, Magyarország Belgiummal és a nagy esélyes Olaszországgal találkozott. Magyarország 11:5-re (Sákovics József 4, Berzsenyi Barnabás 3, Balthazár Lajos, Rerrich Béla 2-2) verte Belgiumot, Belgium azonban nagy meglepetésre 8:8-ra végzett az olaszokkal, tusaránnyal pedig a belgák nyertek. A váratlan győzelem miatt le kellett vívni a 3. mérkőzést is, ám azon már 3 győzelem is elég volt ahhoz, hogy a magyar csapat bekerüljön a döntőbe. Olaszország 9:3-ra győzött Magyarország (Rerrich Béla 2, Sákovics József 1, Balthazár Lajos, Nagy Ambrus) ellen, így mindkét válogatott bekerült a négyes döntőbe. A döntő első mérkőzésén nagyon szoros, a végletekig kiélezett küzdelemben 9:7-re sikerült legyőzni Franciaországot (Rerrich Béla, Sákovics József 3-3, Balthazár Lajos 2, Berzsenyi Barnabás 1), s mivel a 2. fordulóban az angolok ellen 10:6-os újabb siker következett (Sákovics József, Rerrich Béla, Berzsenyi Barnabás 3-3, Balthazár Lajos 1) a magyar válogatott a sportág történetében először az aranyéremért vívhatott az olaszokkal! A döntőben megismétlődött a 9:3-as eredmény (Sákovics József, Rerrich Béla, Berzsenyi Barnabás 1-1, Marosi József) így végül a magyar válogatott történelmi ezüstérmet vehetett át.

 

Balthazár Lajos három világbajnokságon három érmet szerzett (a párbajtőrcsapat tagjaként, 1957-ben és 1958-ban ezüstöt; 1955-ben bronzot). A római vb-t 1955-ben szokatlan időpontban (októberben) bonyolították le. A magyar párbajtőrcsapat az előmérkőzések során meglepően szoros küzdelemben 9:6-ra győzött Monaco (Balthazár Lajos 3, Nagy Ambrus, Marosi József, Berzsenyi Barnabás 2-2) ellen és 10:6-ra verte Jugoszláviát (Sákovics József, Nagy Ambrus, Rerrich Béla 3-3, Marosi József 1). A legjobb nyolc között Magyarország Svájccal, Olaszországgal és az NSZK-val került egy csoportba. Magyarország előbb 10:6-ra legyőzte Svájcot (Balthazár Lajos 4, Sákovics József 3, Rerrich Béla 2, Marosi József 1) majd 11:3 verte az NSZK-t (Balthazár Lajos 4, Sákovics József 3, Rerrich Béla, Berzsenyi Barnabás 2-2). Mivel Olaszország is „hozta a kötelezőt” mindkét csapat a döntőbe jutott, vagyis az Olaszország–Magyarország mérkőzés már a négyes döntő első összecsapásává vált. Olaszország 11:5-re legyőzte Magyarországot (Sákovics József 3, Berzsenyi Barnabás, Marosi József 1-1, Rerrich Béla), Magyarország (Balthazár Lajos 3, Berzsenyi Barnabás, Sákovics József, Rerrich Béla 2-2) viszont Franciaországot is (9:7-re) és Svédországot (Balthazár Lajos 4, Sákovics József 3, Rerrich Béla 2, Berzsenyi Barnabás 1) is megverte (10:6-ra). Mivel a svédeket mindhárom válogatott legyőzte, ám egymást „jól körbeverték” a végső sorrendet a tusarány állapította meg – így lett Magyarország a 3. Magyarország párbajtőr-válogatottja először szerzett (bronz)érmet világbajnokságon! Balthazár Lajos volt a csapat legjobbja: valamennyi német és svéd ellenfelét legyőzte, Monaco és Franciaország ellen 3-3 győzelmet aratott. Az egyéni versenyre 72 nevezés érkezett, s úgy tűnt, hogy a csapatküzdelmek után a magyar vívók elfáradtak. A 2. fordulóból már csak Nagy Ambrus és Balthazár Lajos jutott tovább, Berzsenyi, Rerrich és a megsérült Sákovics nem folytathatta. A középdöntőben Balthazárnak sem ment: 3 győzelemmel és 3 vereséggel újravívnia kellett a lengyel Lachkowski ellen, akit nagy küzdelemben 6:5-re vert meg. Az elődöntőben szintén rosszul kezdett, ám két vereség után megtáltosodott és négy győzelmet ért el, ezzel biztosan beverekedte magát a nyolcas döntőbe. A döntőben sem játszott alárendelt szerepet: 4 győzelemmel és 3 vereséggel az 5. helyet szerezte meg. Külön érdekesség, hogy valamennyi asszóját egy tussal nyerte meg Daniel Dagailler-t (francia), Wojciech Rydz-et (lengyel) és Franco Bertinettit (olasz) 5:4-5:4-re, Per Carlesont (svéd) 6:5-re (0:4-ről!).

Balthazár Lajos a nagy párbajtőrötös utolsóelőtti tagjaként 1957-ben még pástra lépett az újabb világbajnoki ezüstérmes csapatban és utolsóként még 1958-ban is vívott az újra 2. helyen végzett alakulatban. 1948-tól 1961-ig szerepelt a magyar válogatottban, ez alatt a tizenhárom év alatt a hazai ranglistán mindig a legjobb öt párbajtőrvívó közé tartozott, s ez alatt a tizenhárom év alatt csak háromszor nem szerepelt a bajnoki döntőben (igaz, egyéni bajnoki címet egyet sem szerzett…)

Emlékezet

Balthazár Lajos Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismertség

A Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) tagja (1964–1983), örökös tb. tagja (1983-tól). Nemzetközi versenybíró.

Főbb művei

F. m.: Vívás. Ford., összeáll. Székely Tiborral. (Bp., 1974
3. jav. és bőv. kiad. 1985).

F. m.: Vívás. A Magyar Vívó Szövetség megbízásából a FIE francia nyelvű szabályai alapján ford. és összeáll. Mészáros Józseffel és Székely Tiborral. (Verseny- és játékszabályok. Bp., Sport Lap- és Könyvkiadó, 1974
3. jav. és bőv.
kiad. 1985 és utánnyomások).

Irodalom

Irod. és források: Öngyilkos bankhivatalnok. [Balthazár Béláról.] (Budapesti Hírlap, 1890. márc. 20.)
Elhunyt özvegy Balthazár Béláné tunyogi Szüts Emma. (Budapesti Hírlap, 1913. aug. 14.)
A Gólyaversenyen legjobban Balthazár Lajos tőrje „kelepelt.” (Képes Sport, 1940. jan. 3.)
Átigazolások a vívófronton. Balthazár Lajos a MAFC-ba lépett. (Képes Sport, 1943. okt. 26.)
Balthazár dr. megszerezte a párbajtőr egyéni [főiskolai] világbajnokságot. (Népsport, 1949. aug. 20.)
Dr. Balthazár Lajos főiskolai vívó világbajnokunk és Horváth Klára, a Postás vívónője házasságot kötött. (Népsport, 1950. máj. 11.)
Párbajtőrcsapatunk csak győzelmi aránnyal szorult a 3. helyre. (Népsport, 1955. okt. 16.)
Az olasz Anglesio nyerte meg a világbajnokságot. Balthazár a 4. (Népsport, 1955. okt. 17.)
A magyar párbajtőrözők hatalmas sikere: csapatunk ezüstérmet nyert. (Sport [Népsport], 1956. nov. 30.)
Kő András: Leó. [Beszélgetés dr. Balthazár Lajossal.] (Népsport, 1984. jan. 4.)
M. S.: Leó és az akarat. (Népsport, 1987. máj. 12.)
Elhunyt dr. Balthazár Lajos, a Nemzetközi Vívó Szövetség örökös tb. tagja. (Nemzeti Sport, 1995. febr. 1.)
Nedeczky György: In memoriam. [Balthazár Lajosról.] (Nemzeti Sport, 1995. febr. 18.).  

Irod.: Dávid Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára. (Bp., 1988)
Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994)
Olimpiai almanach. Sydney 2000. (Bp., 2000)
Magyarok az olimpiai játékokon. 1896–2004. Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Dobor Dezső: Olimpiának indult… (Bp., 2006)
Emléküket őrizzük. 2. Az olimpikonjaink, sportolóink, sportvezetőink emléke. Szerk. Győr Béla. (Bp., 2014)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-9D5C-1?personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AVKNZ-8RP (Id. Balthazár Lajos születési anyakönyve, 1889)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/322539 (Balthazár Béla gyászjelentése, 1890)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/322545 (Balthazár Béláné Szüts Emma gyászjelentése, 1913)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DT37-GMX?cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A685T-155H (Id. Balthazár Lajos és Fábián Terézia házassági anyakönyve, 1932)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/322558 (Id. Balthazár Lajosné Fábián Terézia gyászjelentése, 1960)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DKG9-LSD?i=209&cc=1452460 (Id. Balthazár Lajosné Fábián Terézia halotti anyakönyve, 1960)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/322557 (Id. Balthazár Lajos gyászjelentése, 1971)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője