Család

Sz: apja: az egeresi szénbányánál raktáros, Kovács Margit. F: Ousztinova Rimma. Fia: Bán Ákos, leánya: Bán Valéria. Húga férjezett, Romániában élt.

Iskola

Kolozsvárott éretts. (1946), a moszkvai Gubkin Olajipari Műszaki Egyetemen olajmérnöki okl. szerzett (1952), a BME-n doktorált (1961), a műsz. tudományok kandidátusa (Moszkva, 1961; honosítva: Bp., 1961). MSZMP KB Pártfőiskolát végzett (1968).

Életút

A Lovászi Kőolajtermelő Vállalat üzemmérnöke (1953), a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat főmérnöke (1953–1958), a Szovjetunióban aspiráns (szintén a moszkvai Gubkin Olajipari Műszaki Egyetemen, 1958–1961), az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) Termelési, ill. Tudományos Kutatási Laboratóriumának főosztályvezetője (1962–1965) vezérigazgató-helyettese (1965–1974), vezérigazgatója (1974–1981), a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet általános igazgatóhelyettese (1981-től). A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) Olajtermelési Tanszék c. egy. docense (1962-től), a kőolajtelepek műveléstervezése és az áramlástan előadója. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottságának tagja (1981-től). A gáz- és kőolajbányászat magyarországi termelési módszereinek fejlesztésével fogl. A nagylengyeli földgázmező főmérnökeként irányította a termelőberendezések tervezését, kivitelezését és a mező művelését, majd az ő vezetésével és részvételével tervezték meg és indították be a széndioxid- és vízbesajtolást a budafai mezőben. Nevéhez fűződik továbbá az 1965-ben felfedezett algyői földgázmező termelésbeállítása, művelési elveinek kidolgozása. Kutatóként jelentős eredményeket ért el a repedezett tárolókban történő áramlások elméleti vizsgálata, a víznyomásos gáztelepek nyomásviszonyainak meghatározása, ill. a magas dermedéspontú olajok távvezetéki szállításánál fellépő hidraulikai ellenállások feltárása terén.

Elismertség

Az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya tanácskozó jogú tagja (1976–1980); a Földtudományi Szakbizottság titkára (1964–1970), tagja (1970–1976), a Bányászati Tudományos Bizottság tagja (1976–1979). A World Petroleum Congress magyar bizottságának tagja (1967–1982) és elnöke (1977–1981). Az International Gas Union (= Nemzetközi Gázipari Egyesület) tanácstagja (1978-tól) és a magyar bizottság elnöke (1978-tól).

Elismerés

Bányászati Szolgálati Érdemérem (bronz, 1968), Munka Érdemérem (ezüst, 1969; arany). Állami Díj (a magyarországi szénhidrogén-termelés tudományosan megalapozott továbbfejlesztéséért, Dank Viktorral, 1973), Zsigmondy Vilmos-emlékérem.