Bandur Gyula
Bandur Gyula

2020. október 27. Kedd

Bandur Gyula

politikus, gazdasági vezető

Születési adatok

1902. január 31.

Ragyolc, Nógrád vármegye

Halálozási adatok

1974. július 20.

Martfű, Szolnok megye


Család

Sz: Bandur Pál bányász, Pál Erzsébet. Testvére: Bandur Ferenc és Bandur József bányászok. F: 1920-tól Nagy Borbála. Fia: Bandur Gyula ipari munkás, Bandur Árpád (†1944; partizánként hősi halált halt), Bandur Károly középiskolai tanár; leánya: Bandur Mária ipari munkás.

Iskola

Hat elemit végzett, majd kitanulta a kőfaragó szakmát.

Életút

A Tanácsköztársaság idején vöröskatona, a két vh. között Salgótarjánban kőfaragóként, bányászként, ill. vasúti segédmunkásként dolgozott. Az MKP tagja (1924-től), kommunista tevékenysége miatt a hatóságok internálták (1942–1944). Miután nem engedelmeskedett az általános mozgósítási parancsnak (1944 ősze), a Salgótarján környéki erdőkben bujkált, később csatlakozott Nógrádi Sándor térségben harcoló kommunista partizáncsoportjához. A II. vh. után az MKP salgótarjáni titkára (1945–1946), a Központi Vezetőség (KV, 1945. máj.–1946. okt.) és az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Salgótarján, 1945. jún.–nov.). Szénbányászati kormánybiztos és a rózsaszentmártoni lignitbánya igazgatója (1946–1948).

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend, Szlovák Nemzeti Felkelés Emlékérem, Magyar Partizán Emlékérem.

Irodalom

Irod.: Révai József: Partizánok a salgótarjáni szénmedencében. (Bp., 1945)
Nógrádi Sándor: Emlékeimből. (Bp., 1961)
Baktai Ferenc: Akik mertek. (Bp., 1970)
Halasi László–Somlyai Magda: B. Gy. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1994).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013