Család

Testvére: Banner Benedek (1884–1968) régész, etnográfus. Unokatestvére: Banner József (1926–1973) etnográfus.

Iskola

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1910), történelem–földrajz szakos tanári okl. (1911), régészetből és néprajzból végbizonyítványt (1914), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen Magyarország tárgyi néprajza tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1922). A történelemtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1957).

Életút

A makói gimnázium helyettes tanára (1910), a jászberényi József Nádor Reálgimnáziumban a történelem–földrajz és a gyorsírás r. tanára (1911–1920), egyúttal a jászberényi városi múzeum őre (1913–1919) és a kolozsvári Erdélyi Múzeum Régiségtárának munkatársa is (1913–1917). A szegedi főreáliskola r. tanára (1920–1923), a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézet egy. adjunktusa (1923–1929), a régészet c. ny. rk. (1929–1937), ny. r. tanára (1938–1946) és a tanszék vezetője (1937–1946); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1940–1941), dékánhelyettese (1941–1943). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK ősrégészet Tanszék ny. r. tanára (1946–1952), egy. tanára (1952–1968) és a tanszék vezetője (1946–1968). Az újabb kőkor, a rézkor és a bronzkor régészetével, az ősrégészetkutatás történetével, ill. tárgyi néprajzzal és Szeged és környéke helytörténetével fog. Az alföldi ősrégészeti kutatások vezetője, nevéhez fűződik – többek között – a híres ószentiváni ásatások megkezdése, elkészítette a rézkori péceli (bádeni) kultúra monográfiáját. A magyar régészeti szakirodalom első, teljes bibliográfiájának szerkesztője (Jakabffy Imrével). Megszervezte az Alföldi Régészeti Kataszteri Intézetet, de nagy terve, Magyarország régészeti leleteinek összegyűjtése csak a II. vh. után válhatott valóra.

Elismertség

Az MTA Régészeti Bizottság tagja (1936–1950), elnöke (1954–1955). A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság (1927–1950 és 1952–1958), a Magyar Néprajzi Társaság választmányi tagja (1933–1935 és 1955-1958). A Dugonics Társaság titkára (1926–1936), elnöke (1940–1944).

Elismerés

Rómer Flóris-emlékérem (1958), Márki Sándor-emlékérem (1970).

Szerkesztés

A Dolgozatok a Ferenc József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből (Szeged, 1937–1944), a Fontes Rerum Archaeologicarum szerkesztője (I. Bp., 1944). A szegedi Délvidéki Szemle (1940–1944), a bp.-i Dissertationes Archaeologicae (1958–1969) és a krakkói Acta Archaeologica Carpathica című folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja (1966–1968).