Iskola

A bp.-i Pázmány Péter (1925–1927), a grenoble-i (1927–1929), a párizsi tudományegyetemen tanult (1925–1930), Párizsban középiskolai tanári okl. szerzett (1930). A Román Politikai és Társadalomtudományok Akadémiájának tagja (r.: 1970), alelnöke (1970-től). A Román Tudományos Akadémia tagja (l.: 1974).

Életút

A csíkszeredai főgimnázium r. tanára (1930–1933), kommunista tevékenységért letartóztatták, állását elveszítette (1933), Kolozsvárott a Magyar Dolgozók Szövetségének központi titkára (1934–1940), Brassóban (1940–1942), Temesvárott az illegális Román Kommunista Párt vezető aktivistája (1942–1944). A II. vh. után a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Történettudományi Tanszék ny. r. tanára (1946–1952), egy. tanára (1952–1956) és az egyetem rektora (1952–1956). Román oktatásügyi miniszterhelyettes (1956–1958), a bukaresti egyetem Történettudományi Tanszék egy. tanára (1958–1975), egyúttal a Román Tudományos Akadémia bukaresti Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese (1958–1967). A Magyar Népi Szövetség végrehajtó bizottságának tagja (1944–1953). A román Nemzetgyűlés képviselője (= szenátor, 1948-tól) és a Román Elnöki Tanács tagja (1948–1952). Történészként elsősorban 20. sz.-i történelemmel, magyar–román kapcsolatokkal, ill. a magyar–román történeti együttélés problémáival fogl.

Szerkesztés

A Székelyföldi Néplap és az Igazság c. lapok szerkesztője (1934–1935).