Barabás Béla
Barabás Béla

2020. október 27. Kedd

Barabás Béla, albisi

politikus

Születési adatok

1855. december 12.

Arad

Halálozási adatok

1934. május 28.

Arad


Iskola

A bp.-i tudományegyetemen jogtud. doktori okl. szerzett (1879), ügyvédi szakvizsgát tett (1880-as évek eleje).

Életút

Az Arad vm.-i árvaszék irattárnoka, kisegítő előadója és tb. vm.-i aljegyző (1880–1883), Aradon ügyvédi irodát nyitott (1886- tól). Már egyetemista korában bekapcsolódott a politikai életbe: részt vett okkupációellenes és törökbarát diákmozgalmakban (1878). Az aradi törvényhatósági bizottság tagja (1886–1918), ogy.-i képviselő (Függetlenségi és 48-as Párt, Gyoma, 1892– 1901; Nagyvárad, 1901–1905; Arad 1905–1910; Szilágysomlyó, 1911–1917). Az 1901-es választásokon Nagyváradon ő buktatta ki Tisza Kálmánt a parlamentből – ami után pártja alelnökévé választották –, de 1910-ben Aradon Tisza Istvánnal szemben alulmaradt. Az 1905–1906-os kormányzati válság idején az ellenzéki koalíció ún. vezérlőbizottságának tagja, részt vett az udvarral való megegyezés előkészítésében, Kossuth Ferenc és Fejérváry Géza az ő lakásában beszélte meg annak pontjait (áprilisi paktum, 1906. ápr.). A magyar kiegyezési delegáció alelnöke (1906 és 1908), elnöke (1907). Gr. Károlyi Mihályt elkísérte amerikai útjára (1914), Arad vm. és Arad városának főispánja (1917–1918). A Tanácsköztársaság idején az aradi ellenforradalmi kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere (1919. máj. 5.–1919. máj. 30.). Az I. vh. után Romániában maradt, a romániai magyarság egyik legtekintélyesebb vezetőjeként széles körű publicisztikai tevékenységet fejtett ki – elsősorban a trianoni békeszerződés ellenében. Az aradi Magyar Párt elnöke (1920–1934), egyúttal az Országos Magyar Párt intézőbizottságának tagja. A román Ogy. Felsőházának tagja (szenátor, 1926–1933). Hat társával együtt, gyűjtés útján rövid idő alatt emlékdombot emeltetett a 13 aradi vértanú kivégzésének színhelyén (1881-ben), majd egy újabb mozgalommal kb. 150 ezer koronát gyűjtött össze, s a kivégzés helyszínét „a nemzet földjeként” megszerezte (1909-ben).

Elismerés

Arad és Mezőtúr városok díszpolgára.

Szerkesztés

A kolozsvári Remény című ifjúsági lap, ill. az Arad és Vidéke (1893), a bp.-i Magyar Lobogó szerkesztője (1903–1904). A Cinkota és Környéke (1914–1916), ill. az Aradi Magyar Ujság főszerkesztője (1926–1927). Írásai a fentieken kívül még elsősorban az Alföldben (1889), a Magyarországban (1899), az Ellenzékben (1893), a Magyar Géniuszban (1902), a Nagyváradban (1902), a Debreceni Független Ujságban (1903), a Jövendőben (1903), az Aradi Közlönyben (1905–1907), a Pesti Naplóban (1905-től), az Ország–Világban (1905-től), az Egyetemi Lapokban (1907), az Igazságban (1909), a Pesti Hírlapban (1914), a Brassói Lapokban, az Erdélyi Hírlapban és az aradi Magyar Ujságban jelentek meg.

Főbb művei

F. m.: Emlékirataim (Arad, 1929)
Amikor Kossuth Lajost hazahívták. (Cegléd, 1933).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013