Iskola

A sepsiszentgyörgyi (1866–1870) és a székelyudvarhelyi ref. kollégiumban tanult (1870–1876), Székelyudvarhelyen éretts. (1876), a bp.-i tudományegyetemen történelem–latin szakos tanári okl. (1883), bölcsészdoktori okl. szerzett (1885); közben ösztöndíjjal a bécsi Institut für Österreichische Geschichtsforschungban tanult (1881–1883). Az MTA tagja (l.: 1910. ápr. 28.).

Életút

A bp.-i Egyetemi Könyvtár segédtisztje (1883–1885), a Magyar Országos Levéltár tisztviselője (1885–1897), orsz. allevéltárnoka (1897–1909), levéltárnoka (1909–1915). Nyugdíjazása után szülőfalujában élt (1915-től).

Középkori és kora újkori magyar történelemmel, elsősorban az Erdélyi Fejedelemség és a székelyek történetével fogl. Kiemelkedő forráskiadói tevékenysége, a modern, kritikai forráskiadás úttörője. Kiadta – többek között – I. Rákóczi György leveleit, a Teleki-, a Zichy- és a Frangepán-család okmánytárat, ill. a Székely Oklevéltár szerkesztője.

Emlékezet

Adományokkal segítette a Székely Nemzeti Múzeumot, s végrendeletében teljes oklevélgyűjteményét és irathagyatékát is a múzeumra hagyta (a gyűjtemény 1943-ban került a múzeumba; 1962-től a Román Állami Levéltár Kovászna Megyei Fiókja őrzi). Történetírói munkásságának 50. évfordulóján a Székely Nemzeti Múzeum felolvasást tartott tiszteletére. (1935. nov. 17.). Születésének 140. évfordulóján az Erdélyi Múzeum Egyesület és az MTA emléktáblát avatott a papolci ref. templomban (1995. nov. 14.). A sepsiszentgyörgyi Délkeleti Intézet és az MTA Történettudományi Intézete közös kutatási program keretében emlékezett meg születésének 150. és halálának 65. évfordulójáról (2005).

Elismertség

A Magyar Történelmi Társulat jegyzője (1899–1913), főtitkára (1913–1914). A Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányának tagja (1921-től).