Baránszky-Jób Imre
Baránszky-Jób Imre

2020. október 21. Szerda

Baránszky-Jób Imre

gépészmérnök, feltaláló

Névváltozatok

1946-ig Jób Imre 

Születési adatok

1899. november 11.

Szigetszentmiklós, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

Halálozási adatok

1993. július 23.

Budapest


Család

Sz: Baránszky Gyula, Jakobovics Klára. F: Holzbauer Irma. Fia: Baránszky-Jób Imre (1928–) villamosmérnök; leánya: Baránszky-Jób Katalin (1930–) biológia–kémia szakos középiskolai tanár. Testvére: Baránszky-Jób László (1897–1987) irodalomtörténész, esztéta.

Iskola

A József Műegyetemen gépészmérnöki (1922) és közgazdász okl. szerzett (1924), a BME-n doktorált (1973).

Életút

A József Műegyetem tanársegéde (1922), a Ganz Vagon-, Gép- és Hajógyár műhelymérnöke (1922–1926), a Vagonszerkesztési Osztály vezetője (1926–1941), a gyár igazgatóhelyettese (1941–1945). Az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet fejlesztőmérnöke (1949), az Alumíniumipari Kutató Intézet, ill. a Fémipari Kutató Intézet Tervezési Osztálya vezetője (1949–1951), a Könnyűfémipari Tervező Iroda Timföld Osztálya vezetője és létesítményi főmérnöke (1951–1953). A Dunavölgyi Timföldipari Tervező Intézet főosztályvezetője (1953–1954), a Ganz Vagon- és Gépgyár Vagontervezési és Szerkesztési Főosztálya vezetője és a gyár főkonstruktőre (1954–1957), a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár műszaki vezetője és főkonstruktőre (1957–1962).

Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) nyugdíjas szakértője (1963–1973), a Magyar Alumíniumipari Tröszt műszaki-gazdasági tanácsadója (1973-tól). A BME Mérnöki Továbbképző Intézete (1953–1967), a BME Gépészmérnöki Kar Vasúti Géptan Tanszéke mb. előadója (1967–1969). C. egy. docens (1976-tól).

Járművek, közúti közlekedési gépek tervezésével és fejlesztésével foglalkozott. Tevékenyen részt vett a Magyarországon első ízben tervezett és készült, teljesen acélvázas vasúti villamos kocsik tervezésében. Kutatásai alapján vezették be Magyarországon a nagyszilárdságú ötvözött acélokat mint vagonalváz és szekrényváz szerkezeti anyagot. A magyar vagongyártás korszerűsítője, irányítása alatt vezették be Magyarországon a vagonépítésben a villamos ívhegesztést (1930-tól). Új motorkocsik, sínautóbuszok és motorvonatok kifejlesztője: az első magyarországi trolibusz (1932–1933) és az Árpád sínautóbusz tervezője és üzembe helyezője (1934). Elgondolásai alapján készültek az első magyarországi teljesen alumíniumötvözetekből tervezett vasúti járművek (1949–1951) és az első magyarországi nagyvasúti négytengelyű alumíniumszerkezetű személykocsik (1957–1961).

Elismerés

A Közép-európai Vasútegylet Nagydíja (1937).

 

Pattantyús Ábrahám Géza-emlékérem (1961), a Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) Irodalmi Díja (elsőként, 1962), Akadémiai Díj (1965), a GTE Egyesületi Emlékérme (1972), Zorkóczy Béla-emlékérem (1990).

Főbb művei

F. m.: Adatok a magyar vagongyártás történetéhez. (Technika, 1932)
Könnyűfémek alkalmazása vasúti járműveknél. (Technika, 1933)
Az Árpád sínautóbusz. (Technika, 1934)
A magyar vagongyártás 25 éve. (Magyar Vasút és Közlekedés, 1937)
Könnyűfémek alkalmazása járművekben. (Bányászati Kohászati Lapok. Alumínium., 1949)
Hegesztett kötések helyes kialakítása és méretezése gépállványoknál és járműszekrényeknél. (Bp., 1953)
A hegesztés technológiájának megfelelő helyes tervezés és szerkesztés. (Bp., 1954)
Könnyű vasúti kocsik tervezése és gyártása. (Bp., 1955)
Az első Magyarországon készülő könnyűfém-sínjármű. (Kohászati Lapok, 1957)
A magyar vagongyártás rövid története. Szondy Györggyel. (Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 1959)
Közúti és gyorsforgalmi járművek. Fekete Károllyal. (Bp., 1963)
Százéves a világ első földalatti gyorsvasútja. (Közlekedéstudományi Szemle, 1963)
Zámor Ferenc. (Műszaki nagyjaink. I. Bp., 1967)
Villamos hegesztő. (Bp., 1967
2. kiad. 1973)
Az alumíniumról. (Bp., 1973)
Vasúti személyszállító járművek fejlődése a 100 éve egyesített Budapesten. (Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 1974)
A legújabb alumínium sínjárművek néhány szerkezeti, kiviteli, fenntartási és javítási érdekessége. (Magyar Alumínium, 1975)
A magyar motorkocsi- és motorvonat-gyártás kialakulása, fejlődése és jövője. (Járművek, Mezőgazdasági Gépek, 1976).

 

 

F. m.: szerk.: Szabályzat az alumíniumnak és ötvözeteinek a közlekedési eszközöknél való felhasználására. (Bp., 1952)
Alumínium a járműiparban. (Bp., 1964)
Vasúti kocsi kézikönyv. (Bp., 1967)
Alumínium kézikönyv. Többekkel. (Bp., 1967
lengyelül: Warszawa, 1967
cseh nyelven: Praha, 1969
németül: Berlin, 1971)
Vasúti járműszerkezetek. (Bp., 1979)
Hegesztési kézikönyv. Főszerk. (Bp., 1985).

 

 

F. m.: ford.: Mäkelt, Heinrich: Mechanikus sajtológépek. (Bp., 1965)
Oehler, Gerhard: Hidraulikus sajtológépek. (Bp., 1966)
A hegesztés alapismeretei. Szerk. Manfred Beckert, Alexis Neumann. (Bp., 1970
2. átd. és bőv. kiad. 1972)
Hegesztési kézikönyv. Szerk. Georg Herden. Ford. Domanovszky Sándorral, Palágyi Gézával. (Bp., 1973)
Thibaut, R.: Gépelemek. Ford. Pentsy Jenővel. (Bp., 1973)
Primko, Konrad: Az alumínium hegesztése és forrasztása. (Bp., 1975).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2018