Család

Sz: Baránszky Gyula, Jakobovics Klára. Testvére: Baránszky-Jób Imre (1899–1993) gépészmérnök. Fia: Baránszky László (1930– 1999) költő.

Iskola

Elemi iskoláit Szegeden, a gimnáziumot Vácott végezte. A bp.-i tudományegyetemen magyar–történelem szakos tanári okl. (1920), bölcsészdoktori okl. (1926), az esztétika tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1939).

Életút

Az I. vh. végén bevonult katonának és tiszti vizsgát tett (1918), az összeomlás után, a Tanácsköztársaság idején Szegeden az ún. nemzeti hadseregben (1919. ápr.–aug.), a proletárdiktatúra bukása után a bp.-i egyetemi zászlóaljban szolgált (1919–1920). A bp.- i Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziumának ösztöndíjas tanárjelöltje (1919–1920), Tiszaugon, a Radványi-család nevelője (1920–1921), Budapesten polgári iskolai tanár (1921–1923), a bp.-i II. ker.-i Hunyadi János u.-i (= Ponty u.-i) Fiú Felsőkereskedelmi Iskola (1939-től középiskola) r. tanára (1923–1945). A szegedi (1939–1940), ill. a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem (1940–1944) a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1945–1949), a bp.-i Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanára (1951–1957). Esztétikai, irodalom- és stílustörténeti kutatásai mellett verseket és novellákat is írt. Magyarországon ő írt először az emigrációban élő Márai Sándorról (1986).

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (r.: 1942). A Magyar Esztétikai Társaság ügyvezető alelnöke (1935–1945), elnöke (1945–1949).

Elismerés

A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1983), Toldy Ferenc-emlékérem (1983).

Szerkesztés

Az Esztétikai Szemle szerkesztője (1939–1948), az Embernevelés főmunkatársa (1946–1949).