Barbarits Lajos
Barbarits Lajos

2020. október 26. Hétfő

Barbarits Lajos

agrártörténész, muzeológus, újságíró

Születési adatok

1899. október 3.

Veszprém

Halálozási adatok

1981. július 29.

Budapest


Család

Sz: Barbarits Lajos, Torma Borbála.

Iskola

Iskoláit Pápán végezte, majd katonai szolgálata (1917–1918 és 1918–1920) után a keszthelyi Gazdasági Akadémián mezőgazda okl. szerzett (1923).

Életút

A nagykanizsai Zalai Közlöny munkatársa (1923–1926), felelős szerkesztője (1926–1944) és a lapot kiadó nyomdavállalat ügyvezetője (1930–1944), a nyilas hatalomátvétel (1944. okt. 16.) után családjával együtt bujdosott, de elfogták és a Gestapo fogságába került. A II. vh. után visszatért Nagykanizsára (1945 tavasza), a helyi nyomda vezetője (1945–1948), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) Tenyészállat-forgalmi Gazdasági Iroda, ill. az FM Tenyészállat-gazdálkodási Igazgatóság munkatársa (1949– 1954). A Magyar Mezőgazdasági Múzeum szakértője (1954–1957), főigazgató-helyettese és az Agrártörténeti Osztály vezetője (1957–1967), a múzeum nyugdíjas munkatársa (1967–1975). A mezőgazdasági munkafolyamatok (szántás, vetés, aratás, betakarítás stb.) gépesítésének történetével, a muzeológiai tárgygyűjtés elvi és módszertani kérdéseivel fogl. Muzeológusként a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) szakértőivel együtt először rendezte meg a Mezőgazdaság a képzőművészetben című kiállítást (1959), amellyel elindítója lett a múzeum azóta is sikeres művészeti kiállításainak. Számos agrármunkagépet szerzett be, s ezekből a modellekből megrendezte a múzeum 1945 utáni első gépesítési kiállítását. Monográfiát írt Nagykanizsáról, emellett 1945-ig rendszeresen írt verseket, elbeszéléseket és riportokat is.

Elismertség

A Magyar Újságírók Egyesületének tagja (1930-tól), a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetségének választmányi tagja. Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) választmányi tagja (1935-től). A Magyar Irodalmi Társaságok Szövetségének titkára (1936-tól). A TIT t. tagja. Az MTESZ Aranyokleveles Mérnökök Körének t. tagja.

Szerkesztés

A Vásári Értesítő szerkesztője (1925). A nagykanizsai Zalai Közlöny munkatársa (1923–1926), felelős szerkesztője (1926–1944) és a lapot kiadó nyomdavállalat ügyvezetője (1930–1944).

Főbb művei

F. m.: Nagykanizsa. (Bp., 1929)
őszi gyónás. Versek. (Bp., 1934)
Mezőgazdaságunk gépesítésének kezdetei. (A Mezőgazdasági Múzeum füzetei. 5. Bp., 1958)
A cséphadarótól a kombájnig. (A Mezőgazdasági Múzeum füzetei. 9. Bp., 1959)
A gőzekeszántás története. (A Mezőgazdasági Múzeum füzetei. 13. Bp., 1960)
A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon. (Mezőgazdaság-történeti tanulmányok. 2. Bp., 1965)
Gedanken zur künftigen Gestaltung der Sammlungs- und Ausstellungstätigkeit der Museen. (Neue Museumskunde. XIII. Berlin, 1970)
A gazdaságosság számítása a gépi aratás fejlődéstörténetében. (Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1973/74)
A kézi és gépi eszközváltás és az aratómunkás- mozgalmak. (Agrártörténeti Szemle, 1979).

Irodalom

Irod.: B. L. (Hírek a Mezőgazdasági Múzeumból. II. Bp., 1981)
Hajdú Péter: B. L. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp. 2002).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013