Barcza György
Barcza György

2020. október 21. Szerda

Barcza György, nagyalásonyi

politikus, diplomata

Születési adatok

1888. július 2.

Pusztazámor, Fejér vármegye

Halálozási adatok

1961. április 18.

Sydney, Ausztrália


Család

Sz: Barcza Károly Tódor, zalabéri Horváth Irma. F: Jeszenszky Alexa. Testvére: Barcza Károly (1894–1963) gyáriparos.

Iskola

Bp.-en és Bécsben tanult a bp.-i tudományegyetemen jog- és államtud. doktori okl. szerzett, diplomáciai vizsgát tett (1911).

Életút

A közös külügyminisztériumban ún. létszámon kívüli konzuli attasé (1911–1913), Athénban (1914–1916) és Koppenhágában követségi attasé (1916–1918), ill. követségi titkár (1917–1920), az összeomlás után az önálló magyar állam koppenhágai követségének ügyvivője (1920–1921). A stockholmi (1921–1922), a bécsi (1922–1923 és 1923–1925) és a vatikáni követség első beosztott tisztviselője (1923. júl.–okt.), 1924-től követségi tanácsosi rangban. A Külgyminisztérium politikai osztályának főnöke (1925–1927), vatikáni (1927–1938), majd londoni követ (1938–1941). A II. vh. után Svájcban (1945–1951), majd Ausztráliában élt (1952-től). A Magyar Nemzeti Bizottmány tagja és ausztráliai képviselője. A Szuverén Máltai Lovagrend rk. követe. Miután erőfeszítései ellenére a Jugoszlávia elleni német akcióban való tervezett magyar részvétel miatt Nagy-Britannia megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal (1941. ápr. 7.), nem vállalt újabb követi megbízást, s nyugdíjazását kérte. 1943. márc.-ban Kállay Miklós miniszterelnök és az angolbarát körök felkérésére Rómába, ápr.-ban Svájcba utazott, hogy a vh.-ból való kilépés lehetőségéről tárgyaljon a szövetségesekkel. Béketapogatózásainak Magyarország német megszállása vetett véget, ami után Svájcban megalakította a németellenes magyar diplomatákat tömörítő Követi Bizottságot (1944. ápr.–1945. nov.), amelynek célja Magyarország függetlenségének visszaállítása és az ország háborúból való kivezetése volt.

Elismertség

Az Ausztráliai Bevándorlók Egyesített Tanácsa (1953-tól) és az Ausztrál–Magyar Társulat elnöke (1956-tól). A sydneyi Magyar Segélyezési Alap bizottságának tagja.

Főbb művei

F. m.: Utójegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról. (Bp., 1911)
A svájci misszió. (Új Látóhatár, 1983)
Diplomataemlékeim. 1911–1945. 1–2. Magyarország volt vatikáni és londoni követének kézirataiból. Összeáll. és szerk. Antal László. (Extra Hungariam. Bp., 1994).

Irodalom

Irod.: Megemlékezés az elhunyt B. Gy.-ről. (Független Magyarország 1961. ápr. 28.)
„Népünk lelkesedéssel rohan a saját vesztébe.” B. Gy. diplomataemlékei 1911 és 1945 között. (Magyar Nemzet, 1994. 153.)
Szinai Miklós: Hungary on the Threshold of War. (The Hungarian Quaterly, 1995)
Bán D. András: Az összeköttetés megszakad. Brit–magyar kapcsolatok. 1938–1941. (Rubicon, 1997).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013