Bárczi Géza
Bárczi Géza

2020. október 22. Csütörtök

Bárczi Géza

nyelvész

Születési adatok

1894. január 9.

Zombor, Bács-Bodrog vármegye

Halálozási adatok

1975. november 7.

Budapest


Család

Sz: Bárczi (1880-ig Brix) Iván (1855–1920) pénzügyi igazgató, pusztaszánthói Sántha Berta.

Iskola

Középiskoláit Zomborban végezte, a bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–latin–görög, majd magyar–francia szakon tanult (1911–1914), ösztöndíjjal Franciaországba ment (1914), a lausanne-i egyetemen francia, olasz, spanyol nyelvet és irodalmat, valamint romanisztikát tanult (1917–1919). A bp.-i tudományegyetemen magyar–francia szakos tanári okl. (1920), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1926), az ófrancia nyelv és nyelvtörténet tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1932). Az MTA tagja (1.: 1939. máj. 12.; r.: 1947. jún. 6.).

Életút

Az I. vh. alatt Franciaországban tanult, ahol, mint ellenséges ország állampolgárát internálótáborba zárták (1914–1917), a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével rossz egészségi állapota miatt Svájcba távozhatott (1917). Az összeomlás után a bp.-i Ponty utcai és a Mester utcai kereskedelmi iskola (1919–1920), a bp.-i Eötvös József Reálgimnázium (1920–1929), a Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorló gimnáziuma r. tanára (1929–1941). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem (1932–1940) és a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK magántanára (1938–1951); a debreceni Tisza István Tudományegyetemen, ill. a Debreceni Tudományegyetemen a magyar és összehasonlító finnugor nyelvészet ny. r. tanára és a Magyar Népnyelvkutató Intézet igazgatója (1941–1952), az ELTE BTK II. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1952. aug. 30.–1971). Tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban romanisztikával, a francia–magyar nyelvi és művelődési kapcsolatok történetével fogl. Az 1940-es évek elejétől kibontakozott széles körű magyar nyelvészeti kutatásai során legjelentősebb eredményeit a magyar nyelvtörténet, ezen belül a történeti hang- és alaktan területén érte el. A módszeres történeti nyelvjáráskutatások magyarországi megindítója. ő kezdeményezte és szervezte meg az ELTE BTK-n a helyes kiejtési versenyeket. Számos közép- és általános iskolai francia nyelv- és nyelvtankönyvet, nyelvművelő és tudománynépszerűsítő könyvet írt.

Emlékezet

A Magyar Nyelvtudományi Társaság 1981-ben Bárczi Géza-emlékérmet, 1994-ben Bárczi Géza-díjat alapított (a magyar nyelvtudomány, különösen a történeti nyelvtudomány területén kiemelkedő eredmények elismerésére). Átadására a Társaság közgyűlésén kerül sor. Emlékét őrzi továbbá a Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány (1999-től), amely évente megrendezi a Bárczi Géza Kiejtési Versenyt. Az alapítvány 2002-ben Bárczi-harang-díjat alapított azok számára, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak az előadóművészet valamelyik ágában. (A harang anyaga bronz, s oklevéllel együtt nyújtják át a díjazottaknak; a harang tervezője: Gyulavári Pál szobrászművész). Róla nevezték el a Bárczi Géza Általános Iskolát (1039 Budapest, Bárczi Géza u. 2.).

Elismertség

A Finn Tudományos Akadémia tagja (külső: 1967). A helsinki Finn-Ugor Társaság tagja (külső: 1942; t.: 1958).

Elismerés

A KLTE BTK t. doktora (1973). Munka Érdemrend (1955; arany 1964 és 1974). Kossuth-díj (1952), Állami Díj (1970).

Szerkesztés

A La Verda Standardo (1914), a Revue de Études Hongroises (Molnos Lipóttal, 1933–1935), a Magyar Népnyelv (1941–1949) és a Magyar Nyelvjárások c. sorozat szerkesztője (1951-től). A magyar nyelv értelmező szótára szerkesztője (I–VII. Országh Lászlóval. Bp., 1959–1962; 5. kiad. 1992). A magyar nyelvjárások atlasza főszerkesztője (I–VI. Bp., 1968–1977).

Főbb művei

F. m.: A francia r hang történetéhez. (Szeged, 1926)
Ófrancia jövevényszavaink problémái. (Bp., 1930)
A pesti nyelv. (Bp., 1932
hasonmás kiad. 1977)
Ófrancia hang- és alaktan. (Pécs, 1933)
A középkori vallon-magyar érintkezésekhez. (Bp., 1937)
A magyar nyelv francia jövevényszavai. (Bp., 1938)
Magyar szófejtő szótár. (Bp., 1941
új kiad. 1991)
Francia hatás a középkori magar hangjelölésben. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1941. máj. 5.
megjelent franciául: Influence francaise dans l’’orthographie hongroise du moyen áge. Acta Linguistica, 1951/52)
A városi népnyelv kérdéséhez. (Debrecen, 1941)
A nyelvtörténet felhasználása az élő nyelvek tanításában. (Bp., 1942)
A magyar nyelvatlasz előkészítése. (Bp., 1944)
Az oláh nyelvatlasz magyar adatai. (Bp., 1944)
Mutatvány a magyar nyelvatlasz próbagyűjtéseiből. (Bp., 1947)
Régi magyar nyelvjárások. (Bp., 1947)
XVI. századi nyelvjárásaink kérdéséhez. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1949. ápr. 25.)
Fonetika. (Bp., 1951
3. kiad. 1960)
A magyar szókincs eredete. (Bp., 1951
2. bőv. kiad. 1958
hasonmás kiad. 2001)
Sztálin és az általános nyelvtudomány. (Bp., 1951)
A tihanyi apátság alapító levele, mint nyelvi emlék. (Bp., 1951)
Bevezetés a nyelvtudományba. (Bp., 1953
új kiad. 1990)
Magyar hangtörténet. (Bp., 1954
2. bőv. kiad. 1958)
A magyar ly hang kérdéséhez. Pais Dezsővel, Benkő Lóránddal. (Bp., 1955)
A Magyar nyelvatlasz munkamódszere. Szerk. (Bp., 1955)
Anyanyelvünk magyarsága. (Bp., 1956)
Magyar történeti szóalaktan. I. A szótövek. (Bp., 1958)
A magyar nyelv életrajza. (Bp., 1963
új kiad. 1996
németül: Innsbruck, 2001)
A magyar nyelv története. Egy. tankönyv. Benkő Lóránddal, Berrár Jolánnal. (Bp., 1967
11. kiad. 1999)
Nyelvművelésünk. (Bp., 1974)
A magyar nyelv múltja és jelene. Vál. tanulmányok. Összeáll., szerk. Papp László. Měvei bibliográfiájával. (Bp., 1980)
A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése. Sajtó alá rend., szerk. E. Abaffy Erzsébet, N. Abaffy Csilla. (Bp., 1982)
B. G. a nemzetközi nyelvről. Szerk. Benczik Vilmos. (Bp., 1987)
A magyar igeragozás története. (Bp., 1990)
tankönyvei: Francia nyelvkönyv. 1–2. Reáliskolai tankönyv. (Bp., 1926–1927)
Francia nyelvkönyv. 1–2. Reálgimnáziumi tankönyv. (Bp., 1926–1927)
Francia irodalmi olvasókönyv. 1–2. (Bp., 1928–1930).

Irodalom

Irod.: Benkő Loránd: B. G. (Magyar Tudomány, 1976)
Szathmári István: B. G. és a magyar nyelvtudomány. (Nyelvtudományi Közlemények, 1978)
Kálmán András–Szabics Imre: B. G. romanisztikai munkássága. (Bp., 1988)
B. G.-centenáriumán. Szerk. Békési Imre, H. Tóth Imre. (Szeged, 1994)
B. G.-emlékkönyv születésének 100. évfordulója alkalmából. Szerk. E. Abaffy Erzsébet, B. Lőrinczy Éva, Szathmári István, (Bp., 1994)
Szathmári István: B. G. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1995)
Szeli István: Egy tudományos világkép gyökerei. Életrajzi B. G. ifjúkoráról. B. G. ifjúkori versei. (Újvidék, 1996)
Kardos István: Egy nagy magyar nyelvész B. G. (Ezredvég, 1999).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013