Család

Sz: Bárczy István (1845–1897) politikus, honvédelmi minisztériumi tanácsos, megyei törvényhatósági bizottsági tanácsos, Gyurcsánszky Mária (1860–1938). Testvére: Bárczy Gyula (1883–1937) és Bárczy Elek (1887–1947). F: 1912-től szobi Luczenbacher Edit. 

Iskola

A budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1904), tanulmányait Münchenben, Párizsban és Londonban egészítette ki. 

Életút

Zemplén vármegye szolgálatába lépett (1904), a Miniszterelnökség fogalmazógyakornoka (1905–1906), majd Wekerle Sándor és gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnökök személyi titkára (1906–1912), a Miniszterelnökség elnöki osztályának helyettes vezetője (1913–1917), vezetője (1917–1918). A forradalmak idején visszavonultan élt (1918–1919). Az összeomlás után a miniszterelnöki hivatal államtitkár-helyettese (1922–1928), adminisztratív államtitkára (1928–1944), egyúttal a minisztertanács jegyzőkönyvvezetője. Részt vett Horthy Miklós kiugrási kísérletében (1944. okt. 15.), a kudarc után rövid időre fogságban volt. A II. világháború után a háborús főbűnösök perében többször kihallgatták. 

Emlékezet

Szentendrén, a család Ábrányi Emil utcai villájában (a későbbi szülőotthonban), élt, ahol 1944. jún. 28-án Baky László irányításával merényletet követtek el ellene. 

Elismertség

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja.