Bárczy István
Bárczy István

2020. október 23. Péntek

Bárczy István, bárcziházi

politikus

Névváltozatok

1898-ig Sacher István 

Születési adatok

1866. október 4.

Pest

Halálozási adatok

1943. június 1.

Budapest

Temetési adatok

1943. június 4.

Budapest

Kerepesi út


Család

Nagyszülei: Bárczy Gáspár (1782–1851), csicseri Ormos Honoráta (1836–1922). Sz: Sacher Gusztáv (1825–1897. jan. 23.) a belvárosi főreáliskola, majd a józsefvárosi (VIII. kerület) Zerge utcai reáliskola matematika és ábrázoló geometria tanára, bárcziházi Bárczy Berta (1838–1922). Apja galíciai eredetű zsidó családból származott, eredetileg Smolinskinek hívták. Testvére: Sacher Erzsébet (1862–1944), Sacher Eleonóra (1868–1939), Sacher Magdolna (1873–1955), Bárczy (Sacher) Gusztáv (1874–1943). F: Kovácsy Irén (1868–1957). Négy leánya született: Bárczy Honoráta (1895–), Fráter Ivánné Bárczy Irén (1897–1975), Berczik Sándorné Bárczy Berta (1901–1993) és Zilahy Lajosné Bárczy Piroska (1907–1995). Bárczy Piroska az író Zilahy Lajos (1891–1974) felesége. Sacher István 1898-ban vette fel édesanyja családnevét. 

Iskola

Elemi iskoláit a belvárosi (IV. kerület) Cukor utcai és a józsefvárosi (VIII. kerület) Ősz utcai iskolában végezte, a budapesti piarista gimnáziumban éretts. (1884), Egerben, a cisztercitáknál teológiai tanulmányokat folytatott (1884–1885), majd a budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1889). 

Életút

Díjnokként lépett Budapest székesfőváros szolgálatába fogalmazó, jegyző, (1889–1894), a budapesti községi kereskedelmi iskolában közgazdaságtan és a kereskedelmi jog r. tanára (1894–1901). A városháza közoktatási ügyosztályának vezetője (1901–1906), Budapest polgármestere (1906–1918) és mb. főpolgármestere (1913–1918), tényleges főpolgármester (1918. ápr. 1.–1919. jan. 11), Budapest főpolgármestereként a Főrendiház tagja (1918). Budapest Székesfővárosi Törvényhatósági Bizottsága tagja, örökös tagja (1931-től). 

Sacher István néven, egyetemi évei alatt, a Magyar Atlétikai Club (MAC) atlétája, közép- és hosszútávfutója (1885–1889). Atlétaként, az egyetemi polgárok versenyén, a MAC Orczy kerti pályáján győzött az 1 körös (320 méter) síkfutásban (1887-ben, klubrekorddal, 43 másodperccel). A MAC 1888. évi tavaszi versenyén, 1000 méteren, Wurfer Lajos mögött a 2. helyen végzett. 

Papnak készült, majd érdeklődése a közigazgatási tudományok felé fordult, a jogi egyetem elvégzése után Budapest főváros szolgálatába lépett. Pályája kezdetén iskolapolitikával foglalkozott, tervet készített az oktatás fejlesztésére, az iskolák létszámának növelésére. Közben rövid időre, a fővárosi kereskedelmi iskolában, maga is tanított (néhány közgazdasági tankönyvet is írt és szerkesztett).

 

A főváros polgármestereként igyekezett megvalósítani kulturális programját: négy év alatt 55 iskolát építtetett. Iskolépítkezései évekig munkát adtak a századeleji építészeknek, a fővárosi alap- és középfokú iskolák a szecessziós magyarországi építőművészet jelentős alkotásai: Vas utcai kereskedelmi iskola (Lajta Béla); városmajori iskola (Györgyi Dénes, Kós Károly); Áldás utcai iskola (Zrumeczky Dezső); Csata utcai iskola (Baumhorn Lipót); Mester utcai kereskedelmi iskola (Hültl Dezső). Az iskolák döntő többsége a külső kerületekre, a perifériákra jutott, amelyek fejlesztése általában kimaradt az addigi városépítési tervekből. A főváros polgármestereként igyekezett visszaszorítani az állam gazdasági befolyását, új, gazdaságilag nyereséges vállalkozásokba fogott; a főváros vagyonát megduplázta, a bevételeket meghatszorozta. Számos közérdekű vállalatot vett községi tulajdonba (pl.: az Állatvásárpénztárt, 1906; a Gázműveket, 1909; a fővárosi villamosvasút részvényeinek többségét, 1911; a szemétszállítást 1912 stb.) és újak létesítésére törekedett. A fővárosi törvény módosításának elérésével nagyobb állami támogatást biztosított Budapestnek (1908: XLVIII. tc.), a Fővárosi Könyvtárat nyilvános közművelődési könyvtárrá alakíttatta át (1911), köz- és lakásépítkezési programot indított útjára. Megszervezte a Magyar Városok Országos Kongresszusát (1909), hogy közösen lépjen fel a mindenkori kormány ellen. Kezdeményezésére alakult meg az anyák- és csecsemők védelmére az Országos Stefánia Szövetség (1915), s felállította a Népjóléti Központot (1917). Terveiben elsőként szerepelt Nagy-Budapest fogalma: ötven, a fővároshoz közeli települést Budapesthez csatolt volna, azaz Budapestet elsőként fejlesztette volna a környező településekkel (= vonzáskörzet) összhangban (1908-ban).

 

1918. okt. végén IV. Károly az ő miniszterelnöki kinevezését is fontolgatta. A Tanácsköztársaság idején rövid időre lefogták. Az összeomlás után Ugron Gáborral együtt a mérsékelt liberális Nemzeti Szabadelvű Párt vezére (1919. aug.–okt.), majd a Vázsonyi Vilmos irányításával létrejött Nemzeti Demokrata Párt (NDP) egyik vezetője (1919. okt.–1921. jan.), ezután pártonkívüli liberális politikus. A Huszár-kormány igazságügyminisztere (1919. nov 24.–1920. márc. 15.). Nemzetgyűlési képviselő (Budapest XIII. választókerület, 1920–1922; Budapest Déli [III.] lajstromos kerület, 1922–1926), országgyűlési képviselő (Budapest Északi [II.] lajstromos kerület, 1927–1931). A Polgárok és Munkások Szövetsége megalakításának egyik kezdeményezője és vezetője (1921–1922), majd csatlakozott a Demokratikus Szövetséghez (1924), s részt vett a Független Nemzeti Demokrata Párt (Egyesült Balpárt) megalakításában is (1926. júl.). A liberálisok jelöltjeként Sipőcz Jenővel szemben vereséget szenvedett az 1926. okt.-i budapesti polgármester-választáson, a dec.-i országgyűlési választások után a kormánypárthoz csatlakozott. 

Emlékezet

Pesten született, gyermekkorát a Belvárosban és a Józsefvárosban töltötte, családja az Ősz utcai (ma: Szentkirályi utca–Mikszáth Kálmán tér) Révay-házban élt. Katolikus papnak készült, jóllehet mégsem lett az, hitéleti kérdésekkel élete végéig foglalkozott: Jézus Krisztus evangéliuma (1923) címmel a négy evangéliumból egy összefoglaló népszerű kiadványt is összeállított. Kiválóan rajzolt és nagy zenekedvelő volt. Közéleti visszavonulása után népdalokat gyűjtött, több mint 4000 népdalt, népies műdalt, magyar nótát gyűjtött (gyűjtése egy részét kottákkal, Magyar nótakincs címmel, Major Ervin szerkesztésében, a Rózsavölgyi adta ki, 1933-ban). Budapesten hunyt el, a Fiumei úti (= Kerepesi úti) Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Emlékére utcát neveztek el róla Budapesten, az V. kerületben, ahol emléktábláját is elhelyezték (Buda és Pest egyesítésének századik évfordulóján, 1973-ban). A Wekerletelep alapításának centenáriumán, róla nevezték el a Deák Ferenc Gimnázium előtti felújított területet (Budapest XIX. kerület, Bárczy István tér, 2009-től). A Fővárosi Közgyűlés emlékére, „a fővárosban működő közoktatási és gyermekvédelmi intézmények azon munkatársai részére, akik hosszú éveken át, kiemelkedő teljesítményükkel hozzájárultak a jövő generációjának neveléséhez, oktatásához, képzéséhez és ezáltal a főváros fejlődéséhez” Bárczy István-díjat alapított (2009. okt. 12-én; először 2010-ben adták át). 

Elismertség

A budapesti Pátria Szabadkőműves Páholy tagja (1901). Az Országos Szabadelvű Klub elnökségi tagja (1924-től).

 

A Budapesti Villamos Városi Vasút Rt (1915–1923) és a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT), az Égisz Rt., a Szent Lukács Fürdő Rt. igazgatóságának tagja és elnöke.

 

A Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ), a Magyar Iparművészeti Társulat és az Országos Dalosszövetség elnöke. 

Szerkesztés

Az 1890-es évek végén a Nemzet és a Magyarország c. lapok munkatársa, a Népművelés (Új Élet) c. folyóirat alapítója és szerkesztője (Weszel Ödönnel, 1906–1918), Az Új Élet Könyvtára c. sorozat kiadója (1912-től). 

Főbb művei

F. m.: Közgazdasági ismeretek. Sacher István néven. (Bp., 1896
2. jav. kiad. 1902
4. jav. és átd. kiad. 1909
5. jav., átd. és bőv. kiad. 1915
6. jav., átd. és bőv. kiad. 1924)
A főváros iskola-ügyeiről. (Magyar Paedagogia, 1903)
Tanulmány a szomszédos községeknek Budapesthez való kapcsolásáról. (Bp., 1908)
A magyar városok jövője. (Városi Szemle, 1908)
B. I. előterjesztése a fővárosi lakásviszonyok javítása tárgyában. A Fővárosi Közlöny 1909. márc. 26-i melléklete. (Bp., 1909)
Észrevételek az új ipartörvény tervezetére vonatkozólag. B. I. felterjesztése a székesfőváros tanácsának 1909. jan. 16-án tartott üléséről. (Bp., 1909)
A magyar városok országos szervezkedése. (Városi Szemle, 1909)
A magyar városok összetartása. (Városi Szemle, 1910)
B. I. elnöki székfoglalója. (Magyar Iparművészet, 1912)
A negyven éves Budapest. Értekezések a városi közigazgatás köréből. A Városi Szemle jubiláris száma. Többekkel. (Bp., 1913)
Iparművészetünk küzdelme és feladatai. (Magyar Iparművészet, 1913)
B. I. polgármester előterjesztése a székesfőváros közigazgatási alkalmazottainak további statusrendezése, valamint több közigazgatási szakon és üzemnél szükséges szervezések ügyében. (Bp., 1914)
B. I. polgármester előterjesztése Budapest székesfőváros tekintetes Tanácsához a székesfőváros székesfőváros népjóléti igazgatásának szervezéséről. (Bp., 1916)
A tömegáruk nemesítése. B. I. elnöki megnyitó beszéde. (Magyar Iparművészet, 1916)
B. I. megnyitó beszéde a városok iparművészeti feladatairól. (Magyar Iparművészet, 1917)
Jézus Krisztus evangéliuma. A négy evangéliumból összefoglalva. Átd. (Bp., 1923)
Budapest. (A világ képekben. Bp., 1927)
Magyar nótakincs. Magyar népdalok, népies műdalok és énekek gyűjteménye. I–II. köt. Bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel és daltörténeti lexikonnal ellátta Major Ervin. (Bp., 1933)
Hatvan esztendő. 1873–1933. Többekkel. (Bp., 1933)
Kilenc beszéd. Wolfner József síremlékének felavatásánál. Többekkel. (Bp., 1935). 

Irodalom

Irod.: Vértesy Miklós: B. I. építési akciója. (Budapest [folyóirat], 1976)
Vértesy Miklós: Községesítések B. I. polgármestersége alatt. (Budapest [folyóirat], 1979)
Tarr László: B. I. iskolái. (Budapest [folyóirat], 1988)
Botar, Oliver L.: Modernizmus a magyar városépítésben. 1906–1919. A magyarországi modernizmus elméleti alapjai a XX. század elején. B. I. várospolitikája. (Építés–építészettudomány, 1989)
Litvánné Gál Éva: A köz szabadságáért és jólétéért. B. I. liberális várospolitikája. (Beszélő, 1990)
Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből: Budapest művelődéspolitikája a századelőn. (A Fővárosi Önkormányzat kiadványa. Bp., 1991)
Sipos Balázs: B. I., a sikerember. (Magyar Nemzet 1992. febr. 10.)
Maradandó emlékű főpolgármester. 1941. jún. 1-jén halt meg B. I. (Heti Magyarország 1993. máj. 28.)
van den Muyzenbergh, Marc: A város, ahol élni érdemes. B. I. és a Városi Szemle. (Honismeret, 1993)
Németh András: A főváros közoktatásügyének fejlesztése és B. I. várospolitikai programja. (Budapesti Nevelő, 1994)
Erdei Gyöngyi: A mintaadó polgármester. B. I. beruházási programja. 1906–1914. (Budapesti Negyed, 1995)
Erényi Tibor: B. I. Budapestje. (Múltunk, 1998)
Sipos András: B. I. és Karl Lueger. Két polgármester a századforduló Monarchiájában. (Tanulmányok Budapest, múltjából, 1999)
Umbrai Laura: A B. I.-féle fővárosi kislakás-építési akció története. (Fons. Forráskutatás és történeti segédtudományok, 2006). 

Irod.: Fővárosi almanach, lexikon és útmutató. 1916–1918. A székesfővárosi tisztviselői kar közreműködésével szerk. és kiad. Guthi Imre. (5. kiad. Bp., 1916)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
A magyar lehújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Amíg városatya lettem… A főváros tisztviselőinek és a törvényhatósági tagjainak önéletrajz-gyűjteménye fényképekkel. Szerk. György Endre. (Bp., 1931)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Budapest lexikon. I–II. köt. Főszerk. Berza László. (2. átd. és bőv. kiad. Bp., 1993)
Pedagógiai lexikon. I–III. köt. Főszerk. Báthory Zoltán és Falus Iván. (Bp., 1997)
Bölöny József: Magyarország kormányai. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004). 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2016