Iskola

Belépett a bencés rendbe (1885; ünnepélyes fogadalmat tett: 1892. júl. 3.), pannonhalmi főiskolai tanulmányait követően pappá szentelték (1892), Bp.-en hittudományi doktori okl. szerzett (1897).

Életút

Az esztergomi bencés gimnázium r. tanára (1892–1907), a kőszegi bencés gimnázium igazgatója és a bencés rend házfőnöke (1907–1920), a rend káptalanja. A pannonhalmi Szent Benedek-rend főapátja, rendfőnöke (1920–1932), e minőségében a Felsőház tagja (1927–1932). 1930-ban betegsége miatt koadjutort állítottak mellé. Az esztergomi Katolikus Kör főtitkára, a kőszegi Katolikus Népszövetség, valamint a magyar bencés kongregáció elnöke. Kezdeményezésére nyílt meg a bp.-i bencés gimnázium, ő szervezte meg a pannonhalmi Szent Imre Gyakorló Gimnáziumot, és kezdeményezte a Pannonhalmi Szemle című folyóirat megalapítását (1926).

Szerkesztés

Kezdeményezte a Pannonhalmi Szemle című folyóirat megalapítását (1926). Pedagógiai és nyelvészeti dolgozatai elsősorban a Magyar Nyelvőrben (1890–1900), az Egyetemes Philológiai Közlönyben (1893), a Katholikus Szemlében (1900) és a Rajzoktatásban (1912); szentbeszédei a Szent Gellért (1906-tól) és a Borromaeus című folyóiratokban jelentek meg (1914).