Család

Sz: Barkász Károly középiskolai tanár, Lubinszky Jolán. F: 1919-től Thuránszky Margit.

Iskola

A hódmezővásárhelyi gimnáziumban éretts. (1912), tartalékos tiszti vizsgát tett (1914), az I. vh. idején, az olasz harctéren szolgált (1914–1918), a Tanácsköztársaság idején vöröskatona (az I. sz. Vörös Repülőszázadnál, 1919). A bp.-i József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1926), a műszaki tudományok kandidátusa (1956).

Életút

A Magyar Honvédség repülőmérnöke (1919–1932), a Hadmérnöki Törzskar tagja (1932–1944); a székesfehérvári Repülő Kísérleti Állomás vezetője (1928–1930). A II. vh. után a Magyar Néphadsereg (MN) Haditechnikai Intézetének tud. munkatársa (1945–1949); közben szovjet hadifogságban egy mérnöki irodában dolgozott (Krasznogorszkban, 1945–1947), hadmérnök-ezredesként nyugdíjazták (1949), az MN Haditechnikai Intézetének nyugdíjas ballisztikus szakértője (1949–1957). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) az aerotechnika (1936–1938), majd a BME Hadmérnöki Karán a ballisztika előadó tanára (1950–1954). Aerodinamikai kutatásokkal, repülőgép-teljesítmény- és -szilárdsági vizsgálatokkal, repülőbombák ballisztikájával foglalkozott. Új típusú bombavető célzókészüléket (1934), majd különleges légifényképező-kamerát szerkesztett repülőgép-önsebesség mérésére (1937). Nevéhez fűződik továbbá az összes magyarországi tervezésű motoros sportrepülőgép teljesítmény- és szilárdsági számításainak felülvizsgálata, s ezek alapján az alkalmassági bizonyítvány, ill. az ún. berepülési engedély megadása (1935-től). ő végezte el Endresz György sportrepülő amerikai óceán-repülőgépének műszaki felülvizsgálatát. Kidolgozta a lökhajtásos hőerőgépek elméletét.

Szerkesztés

A Repüléstudomány c. folyóirat szerkesztője (1942–1943). Repülési műszaki értekezései belső folyóiratokban, ill. a Repüléstechnika és a Magyar Katonai Szemle c. lapokban jelentek meg.