Család

Szegényparaszti családból származott. Fia: Barsi Tomaj.

Iskola

Debrecenben tanítói okl. szerzett (1926).

Életút

A körösszegapáti ref. iskola helyettes tanítója (1926–1927), Kőszegapátin kántortanító (1927–1929), Dobai pusztán tanító (1929– 1939). A Komádi és Vidéke (1933–1935), a Kelet Népe alapító szerkesztője (Sinka Istvánnal, Szabó Pállal, 1935–1937), a Magyar Parasztélet szerkesztője (1946–1950). A Komádi Vízügyi Igazgatóság kubikosa (1950–1953), a Komádi Kisipari Tsz raktárosa (1953– 1956). Szabadfoglalkozású író (1956-tól), Dunaújvárosban élt (1960-tól). 1934-től jelentek meg írásai, kezdetben verseket, később szinte kizárólag regényeket, elbeszéléseket és ifjúsági műveket írt. Az 1930-as években részt vett a népi írók vitáiban és megmozdulásain. Regényeiben realista eszközökkel és a szegénység iránti elkötelezettséggel ábrázolta a magyar parasztság életét. 1960-ban Dunaújvárosba költözött, hogy megírja a város társadalmának történetét; előrehaladott betegsége azonban ebben megakadályozta.

Emlékezet

Emlékét, műveinek gyűjteményét és levelezését a Dunaújvárosi Múzeum őrzi. Vésztőn a mágori szoborparkban avatták fel Varga Géza szobrászművész alkotását (1988), Dunaújvárosban is átadták szobrát (Fodor Sándor alkotása, 1990). 2006. szept. 1-jétől a komádi általános iskola Barsi Dénes nevét vette fel. Dunaújvárosban Barsi Dénes Baráti Kör is alakult.

Elismerés

József Attila-díj (1962).

Szerkesztés

A Komádi és Vidéke (1933–1935), a Kelet Népe alapító szerkesztője (Sinka Istvánnal, Szabó Pállal, 1935–1937), a Magyar Parasztélet szerkesztője (1946–1950). A parasztkérdéssel foglalkozó írásai a Magyar Élet és a Magyar Ut c. lapokban jelentek meg.