Bársony István
Bársony István

2024. szeptember 10. Kedd

Bársony István

író, újságíró

Születési adatok

1855. november 15.

Sárkeresztes, Fejér vármegye

Halálozási adatok

1928. március 12.

Budapest

Temetési adatok

1928. március 14.

Budapest

Kerepesi út


Család

Sz: Bársony János gazdatiszt, Fásy Lujza. Testvére: Bársony János (1860–1926) orvos, szülész-nőgyógyász és Bársony Lujza (1866–), simándi Kenézy Gyula (1860–1931) orvos professzor felesége. F: Borsos Vilma. Fia: Bársony Elemér (1879–1938) gyógyszerész, politikus, újságíró. A család 1859-ben Nagykárolyba költözött.

Iskola

Elemi és középiskoláit Nagykárolyban, Pozsonyban és Szatmárnémetiben végezte, majd a pozsonyi jogakadémián és a budapesti tudományegyetemen jogot tanult, de oklevelet nem szerzett.

Életút

Az Egyetértés, a Hazánk, a Magyar Hírlap belső munkatársa, ill. főmunkatársa (1881–1907), a Budapesti Közlöny című hivatalos lap szerkesztője (1907–1927), miniszteri tanácsosi rangban (1919-től). A Magyar Figaro Naptára (1887) és a Tanácsköztársaság című hivatalos lap szerkesztője (1919. márc.). 

Turgenyev vadászhistóriáinak mintájára kezdetben tárcákat írt, majd ő is vadásztörténetekkel, természetábrázoló írásokkal jelentkezett. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta: I. díjat nyert az Ország–Világ pályázatán Proletárok című írásával. Vadásztörténetei mintha a táj szerelmesének naplórészletei volnának. Idilli rejtelmekkel teli táj, és benne annak természetes tartozékaként a különös, pusztai ember. Csakúgy vonzódik ehhez a civilizációtól távoli lényhez, mint magához a természethez; sem néprajzi, sem társadalmi érdekessége nincs szemében. Tömörkény Istvántól (1866–1917) tanulta az emberi természet rajzának technikáját: ilyen írásai azonban nem eléggé eredetiek; stilizáltabbak, s látszik, hogy fantáziáját nem kötik le úgy, mint a magyar táj helyenként még ősi vadsága és titokzatos szépsége. Ennek ellenére írásai a magyar természeti irodalom klasszikusai. Életében 44 kötete jelent meg; közel 700 (!) novella olvasható a 44 műben, de több mint 300 írása csak a korabeli lapokban lelhető fel. 70. születésnapját egy ország ünnepelte (1925).

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, Budapesten, a Pajor Szanatóriumban hunyt el. A Kerepesi úti (= Fiumei úti Temetőben), a főváros által adományozott díszsírhelyen nyugszik (az emlékszobor Fekete Géza szoobrászművész alkotása). Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). Szülőházára emléktáblát helyezett el a Budapesti Ügyvédek Természetjáró Szakosztálya; ez a II. világháborúban elveszett. Helyére a 150. születésnapján (2005) a nevét viselő Bársony István Alapítvány helyezett el új domborművet. Róla nevezték el továbbá a csongrádi Bársony István Mezőgazdasági Szakközépiskolát, Szakiskolát és Kollégiumot és a Bársony István Fotóklubot (2006-tól). Emlékét őrzi még a Tűzköves forrásnál egy emléktábla, a Bársony István kerékpáros emléktúra ill. Budapesten utca őrzi nevét.

Elismertség

A Szent István Akadémia tagja (1927). A Petőfi Társaság (1894), a Kisfaludy Társaság r. tagja (1898), az Auróra Kör t. tagja (1925). A Magyar Madártani Intézet tb. tagja.

Elismerés

Sárkeresztes díszpolgára.

 

A Petőfi Társaság Jókai-nagydíja (1925).

Főbb művei

F. m.: Százszorszépek. Elbeszélések. (Bp., 1886
3. kiad. 1898)
A szabad ég alatt. Elbeszélések. (Bp., 1888
4. bőv. kiad. 1931)
Tréfás történetek. (Bp., 1890
2. kiad. 1905)
Dobogó szívek. (Bp., 1891)
Erdőn–mezőn. (Bp., 1894
4. kiad. 1927)
Négyszemközt. (Bp., 1894
2. kiad. 1911)
Jó az Isten. A jó szív kincs. Két elbeszélés. (Bp., 1895
3. kiad. 1905)
Csend. (Bp., 1895)
Ecce homo. (Bp., 1896
2. kiad. 1919)
Víg világ. Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász–erdész és gazdaéletből. (Bp., 1897)
Vadásztörténetek. (Bp., 1898
új kiad. 1926)
A szerelem könyve. (Bp., 1899)
A kaméleon leány. (Bp., 1899)
Magyar természeti és vadászati képek. (Bp., 1899
2. átd. kiad. 1926)
Az ingovány. Regény. I–II. köt. (Bp., 1900
3. kiad. 1918)
Keresd az asszonyt. (Bp., 1901)
Egy darab élet. (Bp., 1901
3. kiad. 1920)
A királytigris. Regény. (Bp., 1901
2. kiad. 1917)
Élő képek. (Bp., 1902)
A róna és az erdő. (Bp., 1902)
Igaz mesék. (Bp., 1903)
Vadásztáska. (Bp., 1903
2. kiad. 1917)
Visszhang. Elbeszélések. (Bp., 1903
2. kiad. 1921)
A rab király szabadon. (Bp., 1903
2. kiad. 1904)
A napsütötte férfi és más elbeszélések. (Bp., 1904)
Szelek útján. Regény. (Bp., 1904
2. kiad. 1921)
Tátra-album. E. T. Compton aquarelljei. B. I. szövegével. (Bp., 1906)
Titkos veszedelmek. (Bp., 1907)
Súgok valamit. Elbeszélések. (Bp., 1908)
Tarka mesék. Elbeszélések. (Bp., 1908)
Magyar földön. Természet és vadászat. (Bp., 1910
2. kiad. 1928
új kiad. 1995)
A boszorkány. (Bp., 1910)
Dinamit. (Bp., 1911)
A diadalút. (Bp., 1912)
Este. (Bp., 1914)
Vérvirág. Elbeszélések. (Bp., 1920)
Szól a puska. (Bp., 1920
új kiad. 1995)
Az én világom. Rajzok. (Bp., 1925)
Délibáb. Elbeszélések. (Bp., 1926
új kiad. 1927)
Erdőn–mezőn. Vadásztörténetek. Vál., szerk., az utószót írta Véber Károly. (Bp., 1962)
Csend. Elbeszélések. (Magyar vadászírók klasszikusai. 2. Bp., 2000)
Vadásztáska. Vadásztörténetek. (Meglepetés könyvek. Szeged, 2001)
Vadászhangok, hangulatok. (Sárkeresztes, 2005)
Az erdők könyve. (Magyar vadászírók klasszikusai. 17. Százhalombatta, 2005).

Irodalom

Irod.: Szász Károly: A természet költőjéről. (Budapesti Hírlap, 1925. 267.)
Dóczy Jenő: B. I. magyarsága. (Magyarság, 1925. 259.)
Zlinszky Aladár: Magyarán. Megjegyzések B. I. cikkeire. (Bp., 1926)
Szinnyei Ferenc: A 70 éves B. I. (Napkelet, 1926)
Lőrinczy György: B. I. (Bp., 1927)
Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1928. márc. 13.)
Sik Sándor: B. I. ravatalánál. (Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1928)
Komáromi János: Utolsó beszélgetés B. I.- val. (A Sajtó, 1928)
Alszeghy Zsolt: B. I. munkái. (Irodalomtörténet, 1928)
Molnár Péter: B. I. (Pécs, 1940)
Csiák Gyula: A pagony dalnoka. B. I. élete és munkássága. (A Bársony István Alapítvány kiadványa. Bp., 2007).

Megjegyzések

Lexikonok téves halálozási adata: márc. 11. Halotti anyakönyve szerint márc. 12-én hunyt el. Csiák Gyula közlése. 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője