Család

Leánya: Barta Éva (1916–1994) keramikus, ötvösművész.

Iskola

Az Országos Magyar Iparművészeti Iskola díszítőfestő szakán végzett (1899), majd Anton Ashbe és Hugo Wolf müncheni magániskolájában (1899–1903) és ösztöndíjjal Berlinben, Drezdában képezte tovább magát (1907–1912).

Életút

Kiállító művész (1904-től). Hazatérése után a szolnoki művésztelepen és Budapesten alkotott (1905–1918), Budapesten önálló grafikai műtermet is nyitott (1916-tól). Számos csoportos grafikai kiállítást rendezett Észak-Európában (Dániában és Svédországban, 1932), majd rövid ideig Hollandiában élt (1938–1939). Festészetére elsősorban Fényes Adolf munkássága hatott, tónusos szén- és krétarajzait, litográfiáit és rézkarcait a müncheni naturalizmus szellemében fogant részletező előadásmód jellemzi. Vallásos témájú képeket festett, mappákat adott ki, könyveket illusztrált. Élete utolsó éveit nyaranta Sárospatakon töltötte, ahol elsősorban tájpasztelleket készített.

Elismertség

A Rézkarcoló Művészek Egyesülete tagja.

Elismerés

Oránia-Nassau Rend (a holland–magyar kulturális kapcsolatok ápolásáért, 1939). A Nemzeti Szalon kiállításának grafikai díja (a Bűnbánó Magdolna című rajzáért, 1904), a Milánói Világkiállítás ezüstérme (1906), a San Franciscó-i nemzetközi kiállítás ezüstérme (a Koldusok című festményért, 1914).