Barta Gábor
Barta Gábor

2020. október 26. Hétfő

Barta Gábor

történész

Születési adatok

1943. február 2.

Budapest

Halálozási adatok

1995. január 22.

Budapest

Temetési adatok

1995. január 30.

Budapest

Farkasrét


Család

Sz: Barta János, id. (1901–1988) irodalomtörténész, az MTA tagja, Heinrich Terézia. F: 1967-től Kovács Mária. Fia: Barta Gábor (1969); leánya: Barta Mária (1970). Testvére: Barta János, ifj. (1940–) irodalomtörténész. A család 1952-ben költözött Debrecenbe.

Iskola

Debrecenben éretts. (1961), a KLTE BTK-n történelem–francia–latin szakos tanári okl. szerzett (1966), a történelemtudomány kandidátusa (1985).

Életút

Az MTA Történettudományi Intézet gyakornoka, tud. segédmunkatársa (1966–1972), tud. munkatársa (1972–1988), tud. főmunkatársa (1988–1991), egyúttal a pécsi JPTE Történelem Tanszék egy. adjunktusa (1984–1986), egy. docense (1986–1990). A KLTE BTK Középkori Magyar Történeti Tanszék tanszékvezető egy. docense (1991–1995). Lengyelországban UNESCO-ösztöndíjas (1971). Tudományos pályafutását klasszika-filológusként kezdte; Balla Lajos tanítványaként a római birodalom dunai tartományainak történetével fogl. Később érdeklődése az önálló Erdélyi Fejedelemség és Mo. 15–16. sz.-i története felé fordult, ill. a Dózsa- felkelést és a mohácsi csatavesztést megelőző és követő éveket kutatta. Tudománynépszerűsítő tevékenysége és archontológiai kutatásai is értékesek.

Elismerés

Akadémiai Díj (1987).

Főbb művei

F. m.: Bemerkungen zur Kriegsgeschichte Daziens. (Acta Classica Universitatis Debreceniensis, 1966)
1514. (Bp., 1972)
Dózsa népe és a magyar társadalom. Szakály Ferenccel. (Társadalmi Szemle, 1972)
Az 1514. évi parasztháború és a Dunántúl. (Vasi Szemle, 1973)
Parasztháború 1514-ben. Fekete-Nagy Antallal. (Bp., 1974)
Georgius Zekeltől Dózsa Györgyig. (Századok, 1975)
Mohács ürügyén – szaktudomány és ismeretterjesztés. (Jelenkor, 1976)
Keresztesek áldott népe. A Dózsa György-féle parasztfelkelés. (Bp., 1977)
Illúziók esztendeje. Megjegyzések a Mohács utáni kettős királyválasztás történetéhez. (Történelmi Szemle, 1977
franciául: Acta Historica, 1977)
Az 1514. évi parasztháború mezőtúri epizódja. (Jászkunság, 1978)
Az erdélyi fejedelemség születése. (Magyar História. Bp., 1979
2. kiad. 1985)
A Sztambulba vezető út. 1526–1528. (Gyorsuló idő. Bp., 1983
franciául: 1994)
A mohácsi csatától a sztambuli egyezségig. Kand. értek. (Bp., 1984)
Nándorfehérvár, 1456. (Bp., 1985)
Vajon kié az ország? (Labirintus. Bp., 1988
2. kiad. 1993)
Erdély. Írta és összeáll. (Bp., 1989)
III. Béla király jövedelmei. Megjegyzések középkori uralkodóink bevételeiről. Barta Jánossal. (Századok, 1993)
szerk.: Erdély története. 1–3. Többekkel. (Bp., 1986
angolul: New York, 2001–2002)
Erdély rövid története. Köpeczi Bélával. (Bp., 1988
2. kiad. 1993
franciául: 1992
angolul: 1994)
Mátyás király. 1458–1490. (Bp., 1990)
Két tárgyalás Sztambulban. Hyeronimus Laski tárgyalása a töröknél János király nevében. – Habardanecz János jelentése 1528. nyári tárgyalásairól. Összeáll. A tanulmányokat és a jegyzeteket Fodor Pállal írta. (Régi magyar könyvtár. Bp., 1996).

Irodalom

Irod.: Bitskey István: In memoriam B. G. (Századok, 1995)
Pálffy Géza: B. G. emlékére. (Fons, 1995)
B. G. publikációinak jegyzéke. (Történelmi Szemle, 1995)
In memoriam B. G. Tanulmányok B. G. emlékére. Szerk. Lengvári István. (Pécs, 1996).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013