Bartal György
Bartal György

2020. október 25. Vasárnap

Bartal György, id.

jogász, jogtörténész

Névváltozatok

beleházai és ethrekarchai

Születési adatok

1785. április 24.

Füss, Komárom vármegye

Halálozási adatok

1865. szeptember 20.

Damazérkarcsa, Pozsony vármegye


Család

Sz: Bartal Miklós tanító, kajdacsi Kajdachy Katalin. Korán árvaságra jutott, nagybátyja, Kulcsár Antal, Komárom vm. szolgabírája nevelte. Fia: Bartal György, ifj. (1820–1875) politikus.

Iskola

Középiskoláit Pozsonyban és Nagyszombaton végezte, a pozsonyi jogakadémián bölcseletet és jogot hallgatott (1801–1805), ügyvédi okl. szerzett (1809). Az MTA tagja (ig.: 1830. nov. 17.; t.: 1858. dec. 15.).

Életút

Pozsonyban joggyakornok (1805–1806), kir. táblai jegyző (1806–1810), ill. mint Ghyczy József személynöki ítélőmestere, majd Ürményi János kir. táblai előadó bírója részt vett a budai (1807) és a pozsonyi országgyűlésen (1808). Pozsony vm. másodaljegyzője és levéltárnoka (1810–1817), főjegyzője (1817–1823), alispánja (1823–1827) és a vármegye ogy.-i követe (1825–1827). Személynöki, majd nádori ítélőmester (1827–1830), az udvari kancellárián az ogy.-i ügyek előadója (kir. tanácsosi rangban, 1830– 1848), így hivatalból részt vett az 1832–1836. évi és az 1839–1840. évi reformországgyűléseken. A magyar udvai kancellária megszűnése (1848. máj. 8.) után az újonnan alakult magyar külügyminisztérium államtanácsosa és első osztályfőnöke (1848. máj.– nov.), egyúttal a király személye körüli minisztérium tényleges vezetője és főnöke (1848. okt.–nov. 12.). Visszavonult a közélettől, Pozsonyban és csallóközi birtokán élt és gazdálkodott (1848–1865). A 19. sz. politikai életének egyik jelentős szereplője. Az első reformországgyűléseken Felsőbüki Nagy Pállal együtt elsősorban a magyar nyelv elismertetéséért küzdött, később erdélyi ügyekkel fogl. Különösen értékes oklevéltári kutatásokon alapuló, középkori jogtörténeti munkássága. Feldolgozta szűkebb hazája, a Csallóköz történetét.

Elismerés

V. Ferdinánd király koronázásakor aranysarkantyús vitézzé emelte (1830. szept. 28.). A Szent István Rend vitéze (1833. máj. 23.) és kincstárnoka (1846. júl. 2.). V. Ferdinánd király gyémánt gyűrűvel ajándékozta meg (1848. máj. 20.).

Szerkesztés

Történeti értekezései az Uj Magyar Muzeumban (1858–1859), a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében (1859–1861) és a Magyar Tudományos Értekezőben jelentek meg (1862). Az Egyetemes Magyar Encyclopaediába történeti és jogtörténeti cikkeket írt.

Főbb művei

F. m.: Commentariorum ad historiam status jurisque publici Hungariae aevi medii libri XV. I–III. (Pozsony, 1847)
Egy XVII. századbeli záloglevél, adalékul a magyar örökösödési jog történelméhez. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1859. febr. 7.
Akadémiai Értesítő, 1859)
Csallóköz történeti vázlata. (Pest, 1860)
A párthus és hun–magyar scythákról. A szerző arczképével és rövid életrajzával kiadja Toldy Ferenc. (Pest, 1860)
Béla király halhatatlan jegyzőjének, Mátyásnak újabb diadaláról. (Pest, 1861)
A párthus hun–magyar scythákról. Tanulmányai befejezéseül kiadta Knauz Nándor. (Pest, 1862)
Béla király halhatatlan jegyzőjének hajdani szittyáiról főtekintettel macedoni Nagy Sándor korára. (Pest, 1864).

Irodalom

Irod.: Pauler Tivadar: Emlékbeszéd id. B. Gy. fölött. (Magyar Tudományos Akadémia Évkönyve. 11. köt. 8. Pest, 1867)
Pauler Tivadar: Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez. (Bp., 1878)
Bartal Aurél: A beleházi és etrekarcsai Bartal-család története. (Karcag, 1937).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013