Bartha Albert
Bartha Albert

2020. október 21. Szerda

Bartha Albert, nagyborosnyói

honvéd tábornok, politikus

Születési adatok

1877. augusztus 12.

Kolozsvár

Halálozási adatok

1960. december 2.

New York


Család

Sz: Bartha Lajos, Háromszék vm. alispánja, faragói Kotsis Katalin. Egy baleset során elvesztette bal szemét.

Iskola

Ludovika Akadémiát (1895), felsőbb tiszti tanfolyamot és bécsi Hadiakadémiát végzett (1905).

Életút

A kolozsvári 21. honvéd gyalogezred hadapród-tiszthelyettese (1895–1897). A szudáni háborúban (1897–1899), majd Mandzsúriában, az orosz–japán háborúban megfigyelő (1905). Visszatérése után a bécsi Hadiakadémia r. tanára (1906–1910), a Honvédelmi Minisztériumban (HM) beosztott tisztként, vezérkari tisztek, hadbiztosok és katonaorvosok továbbképzését irányította (1911–1914). Az I. vh.-ban a szerb hadszíntéren az 5. hadsereg-parancsnokság balkánpolitikai osztályának vezetője (1914–1915), a 2. hadsereg-parancsnokság főszállásmestere (1915–1917), a balkáni 11. hadsereg vezérkari főnökeként (1917– 1918), részt vett a bresztlitovszki és a bukaresti béketárgyalásokon. Az őszirózsás forradalom után a Bánát kormánybiztosa (1918. okt. vége–nov. 9.), alezredesi rangban hadügyminiszter (1918. nov. 9.–dec. 12.), a Tanácsköztársaság alatt bebörtönözték (1919), a két vh. között megfosztották rangjától, s kizárták a hadseregből. Az összeomlás után egy rövid ideig a Hadirokkantak Országos Egyesületének elnöke (1918–1921). Törökországba távozott (1921), ahol kezdetben katonai tanácsadóként működött, majd a lausanne-i konferencia határozatainak végrehajtását ellenőrző bizottság, valamint a török–görög lakosságcserét ellenőrző nemzetközi bizottság tagja (1921–1925). A Függetlenségi és 48-as Párt tagja (1919–1921), majd hazatérése után megalapította az Országos Kossuth Pártot, ill. később a Független Magyar Polgári Pártot amelynek vezető egyénisége (1924– 1944). Az Országos Habsburgellenes Liga választmányi tagja, a német- és nyilasellenes ún. Törzsökös Magyarok Táborának tagja (1938–1944). A II. vh. alatt részt vett a polgári fegyveres nemzeti ellenállási mozgalomban. A német megszállás miatt elmenekült Magyarországról (1944. márc. 19.), s csak a bp.-i ostrom idején tért vissza. A II. vh. után az FKgP tagja (1945), az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője (1945. ápr. 2.–nov. 29.), ngy.-i képviselő (FKgP, országos lista, 1945–1947). Az FKgP Országos Intéző Bizottság tagja, a Politikai Főosztály keretében működő ún. Véderő Bizottság vezetője (1945–1947); közben nyugállományú vezérezredessé nevezték ki (1945. okt. 1.), ismét honvédelmi miniszter (1946. aug. 21.–1947. márc. 14.). Az FKgP-ben a B. Szabó István vezette alkotmányvédő csoport tagja. Az ún. B-lista bizottság tagja, amely tábornokok és tisztek szolgálatban hagyásáról vagy eltávolításáról döntött. Az országból illegálisan távozott (1948. dec. 12.) Távollétében minden rendfokozatától megfosztották. (1949. ápr. 21.). Újabb emigrációja idején Belgiumban (1949– 1951), majd az USA-ban élt (1949–1956). A Magyar Nemzeti Bizottmány tagja (1949–1956), a Magyar Parasztszövetség Emigrációs Szervezetének tagja. Amatőr hadtörténészként az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc történetével, az aradi vértanúk perével fogl. Hadügyminiszterként radikálisan szakított Linder Béla pacifista politikájával, megkezdte a belgrádi katonai egyezmény által engedélyezett 6 gyalog- és 2 lovashadosztály felállítását, igyekezett a tiszti- és altiszti kar tekintélyét megszilárdítani, a katonatanácsok befolyását korlátozni. Mindez a szociáldemokraták ellenállását váltotta ki.

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1947).

Főbb művei

F. m.: József főherceg vezérezredes erdélyi hadikiállítása a Szent Margit-szigeten, Budapesten. 1917–1918. Szerk., a kiállítást rendezte. (Bp., 1918)
Az aradi 13 vértanú pörének és kivégzésének hiteles története. A volt bécsi titkos levéltár okmányai alapján összeáll. (Bp., 1930)
A lég- és gázvédelem kézikönyve. (Bp., 1938).

Irodalom

Irod.: Honvédelmi miniszterek. 1848–1994. (Bp., 1994)
V. I.–V. V.: B. A. (A Nemzetgyűlés almanachja. 1945–1947. Bp., 1999).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013