Család

Sz: Barzó Mihály (1857–1909) építőmester. Apja, Barzó Mihály Nyíregyházán ismert építész volt, számos helyi középületet tervezett.

Iskola

A Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre és Benkhard Ágost növendékeként rajztanári okl. szerzett (1921).

Életút

Tanulmányai befejezése után Benkhard Ágost tanársegéde (1922–1926). Nyaranta a nagybányai művésztelepen (1920–1922), majd a Főiskola miskolci művésztelepén alkotott (1923–1928). A Szinyei Társaság díja révén hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban (1928). Nyíregyházán élt (1930-tól), majd már súlyos betegen Nagykállóban telepedett le (1940-es évek vége). Napos, plein-air tájképeket festett, majd Olaszországban megismerkedett a novecento világával. Későbbi, filozófus festményein, rajzain szélsőséges emberi érzelmek, a beethoveni muzsika motívumai tűnnek fel; kompozíciói megrázó erővel hatnak. Az 1930-as évek közepétől visszatért a tájhoz, új motívumként jelentkezett a megnövekedett emberi figura. Parasztfigurái hatalmasak, erősek, mégis elgyötörtek, megnyomorítottak. Falurészletei komorak, szinte vészjóslóak. Szerzett betegsége, amely később korai halálához is vezetett csak erősítette benne a visszavonulás iránti vágyát, félrehúzódását – a művészeti és a magánéletben egyaránt. Indulatait, fájdalmait „kifestette” magából, sűrítette a dinamikusan, sőt szenvedélyesen mozgó, kanyargó vonalak közé szorított zsúfolt, szürke, barna, fekete színfoltok erről árulkodnak.

Emlékezet

1936-ban festette meg Bencs Kálmán térdképét, amely ma is a Nyíregyházi Polgármesteri Hivatalban látható. A nyíregyházi Jósa András Múzeum 60 művét őrzi. Emlékére alakult meg Nyíregyházán a Barzó Endre Művészeti Társaság (1998-ban). Barzó Endre és Barzó Mihály emlékére a nyíregyházi önkormányzat emléktáblát állított (2003. aug. 25-én Nyíregyházán, a Kálvin téren).

Elismertség

A Miskolci Művészek Társasága alapító tagja, a KÉVE r. tagja. A II. vh. után a Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezetének alapító tagja.

Elismerés

A KÉVE művészeti egyesület díjai (1923–1924), Nemes Marcell-díj (a Szinyei Társaság díja, 1928), a Barcelonai Világkiállítás Aranyérme (1929).