Barzó Endre
Barzó Endre

2020. október 22. Csütörtök

Barzó Endre

festőművész

Születési adatok

1898. május 5.

Nyíregyháza

Halálozási adatok

1953. augusztus 25.

Nagykálló


Család

Sz: Barzó Mihály (1857–1909) építőmester. Apja, Barzó Mihály Nyíregyházán ismert építész volt, számos helyi középületet tervezett.

Iskola

A Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre és Benkhard Ágost növendékeként rajztanári okl. szerzett (1921).

Életút

Tanulmányai befejezése után Benkhard Ágost tanársegéde (1922–1926). Nyaranta a nagybányai művésztelepen (1920–1922), majd a Főiskola miskolci művésztelepén alkotott (1923–1928). A Szinyei Társaság díja révén hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban (1928). Nyíregyházán élt (1930-tól), majd már súlyos betegen Nagykállóban telepedett le (1940-es évek vége). Napos, plein-air tájképeket festett, majd Olaszországban megismerkedett a novecento világával. Későbbi, filozófus festményein, rajzain szélsőséges emberi érzelmek, a beethoveni muzsika motívumai tűnnek fel; kompozíciói megrázó erővel hatnak. Az 1930-as évek közepétől visszatért a tájhoz, új motívumként jelentkezett a megnövekedett emberi figura. Parasztfigurái hatalmasak, erősek, mégis elgyötörtek, megnyomorítottak. Falurészletei komorak, szinte vészjóslóak. Szerzett betegsége, amely később korai halálához is vezetett csak erősítette benne a visszavonulás iránti vágyát, félrehúzódását – a művészeti és a magánéletben egyaránt. Indulatait, fájdalmait „kifestette” magából, sűrítette a dinamikusan, sőt szenvedélyesen mozgó, kanyargó vonalak közé szorított zsúfolt, szürke, barna, fekete színfoltok erről árulkodnak.

Emlékezet

1936-ban festette meg Bencs Kálmán térdképét, amely ma is a Nyíregyházi Polgármesteri Hivatalban látható. A nyíregyházi Jósa András Múzeum 60 művét őrzi. Emlékére alakult meg Nyíregyházán a Barzó Endre Művészeti Társaság (1998-ban). Barzó Endre és Barzó Mihály emlékére a nyíregyházi önkormányzat emléktáblát állított (2003. aug. 25-én Nyíregyházán, a Kálvin téren).

Elismertség

A Miskolci Művészek Társasága alapító tagja, a KÉVE r. tagja. A II. vh. után a Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezetének alapító tagja.

Elismerés

A KÉVE művészeti egyesület díjai (1923–1924), Nemes Marcell-díj (a Szinyei Társaság díja, 1928), a Barcelonai Világkiállítás Aranyérme (1929).

Kiállítások

F. kiállításai: egyéni: Ernst Múzeum (Bp., 1931)
Almásy-Teleki Éva Műintézet (Bp., 1944)
emlékkiállítása: Magyar Nemzeti Galéria (Bp, 1969)
Jósa András Múzeum (Nyíregyháza, 1983)
Nyíregyházi Városi Galéria (2002)
csoportos: Dunán inneni városok kulturális szövetségének kiállítása (Miskolc, 1929)
Művészcsoportok kiállítása. Műcsarnok (Bp., 1931)
a KUT és az UME kiállítása. Nemzeti Szalon (Bp., 1932)
a KUT kiállítása. Nemzeti Szalon (Bp., 1937)
az UME kiállítása. Nemzeti Szalon (Bp., 1940)
Nyíregyházi Képzőművészeti Kiállítás (Nyíregyháza, 1940)
Miskolc 25 éve a magyar festőművészetben (Miskolc, 1948).

Főbb művei

F. m.: képei: Házak patakparton. (1918)
Diákotthon. (1923)
Barzó-tanya Miskolc mellett. (1927)
Nő fazékkal. (1927)
Falusi utca. (1928)
Domboldalon. (1930-as évek)
Tihanyi táj. (1930-as évek)
Holdvilágos éj. (1930)
Múlt és jelen. (1931)
Tihany. (1939).

Irodalom

Irod.: Zalai Szabó Pál: Nyíregyháza képzőművészete. (Vándortűz, 1948)
Koroknai Gyula: B. E. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1973)
Muraközi Ágota: B. E. és a régi miskolci művésztelep. (Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1989)
Szatmári Gizella: B. E. Kat. (Nyíregyháza, 2002).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013