Bassa Gábor
Bassa Gábor

2020. október 30. Péntek

Bassa Gábor

gépészmérnök

Születési adatok

1924. április 20.

Budapest

Halálozási adatok

2003. október 23.

Budapest


Család

Szülei: Bassa Sándor mérnök, a KGM Iparpolitikai Főosztályának főmérnöke, Berger Sára szövetkezeti bedolgozó.

Testvére: Bassa Róbert vegyész.

Felesége: 1950-től Prager Ilona Judit fényképész.

Leánya: Bassa Lia.

Iskola

A budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban éretts. (1942), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) gépészmérnöki okl. szerzett (1949), a BME-n doktorált (1962); a műszaki tudományok kandidátusa (1961), doktora (1970).

Életút

A Hőtechnikai Kutató Intézet (HőKI), ill. 1964-től a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet (VEIKI) kutatómérnöke (1949–1952) és az Intézet műszaki titkára (1951), tudományos munkatársa és a Kazántüzelési Osztály osztályvezető-helyettese (1952–1957), a Tüzeléstechnikai és Kazánosztály vezetője (1957–1964), a Tüzeléstechnikai Főosztály vezetője (1964–1967).

A BME Gépészmérnöki Kar meghívott, majd óraadó tanára (1950–1967), a Kalorikus Gépek Tanszék egy. docense (1967–1972), tanszékvezető egy. tanára (1972. júl. 1.–1989. júl. 1.) és a Tudományos Kapcsolatok Osztályának vezetője (1967-től).

Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1957– 1960).

Termodinamikai alapkutatásokkal, tüzeléstechnikai kérdésekkel, elsősorban a szénporégés elméleti kérdéseivel, égésből származó levegőszennyezéssel, tüzelőanyagok komplex felhasználásával és technológiájával foglalkozott. Közreműködött az összes magyarországi erőműben végzett szénportüzelési kísérleteknél, vizsgálta a szénportüzelésű kazánok tűzterének salakosodását, új számítási és mérési módszert dolgozott ki kazánok tűztéri sugárzó hőátadással való kapcsolatának felderítésére.

Kezdeményezésére Dunaújvárosban Malomkísérleti Állomás épült, az itt közös munkával kifejlesztett 32 t/h teljesítményű szénőrlőmalom a Bánhidai Erőműben került alkalmazásra. A Tüzeléstechnika című tantárgy bevezetője a magyarországi gépészmérnökképzésbe (1975-től).

Elismertség

Az MTA Kalorikus Bizottsága alapító tagja, az MTA–TMB Energetikai Szakbizottsága tagja (1963-tól).

Elismerés

Kiadói Nívódíj (1966).

Főbb művei

F. m.: Laboratóriumi szénszárítási módszerek. (Magyar Energiagazdaság, 1952)
Mérési eljárás a harmatpont meghatározására. (Magyar Energiagazdaság, 1953)
Gőzkazánok és tüzelőberendezések méretezése. Egy. jegyz. (Bp., 1958)
Szénőrlőmalmok. (Bp., 1959)
Szénportüzelések égéselmélete. Kand. értek. (Bp., 1960)
Tüzelőanyagjellemzők értékelése. (Energia és Atomtechnika, 1961)
A porszénégés elméletének gyakorlati alkalmazása. (Bp., 1961)
Szénportüzelések égéselméletének gyakorlati alkalmazása. (Bp., 1962)
Gőzfejlesztők és tüzelőberendezések. (Gépészeti kézikönyv. IV. Bp., 1963)
A kiőrlési finomság hatása szénportüzelésű kazánok tűzterének salakosodására. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1964)
Olajtüzelésű ipari kazánok. Szerk. (Bp., 1965)
Tüzeléstechnika. Egy. jegyz. (Bp., 1965
4. kiad. 1992)
Az égési folyamat vizsgálata szénportüzelésű kazánok tűzterében. Monográfia és doktori értek. is. (Bp., 1967)
Égés áramlásban. Egy. tankönyv. (Bp., 1986)
Korszerű tüzeléstechnika. 2. Világító lángok sugárzása. (Bp., 1988)
Korrózió és környezeti ártalom a tüzelési módtól függően. (Műszaki Információ. Környezetvédelem, 1994). 

 

F. m.: ford.: Nuber, Friedrich: Gőzkazánok és tüzelőberendezések hőtechnikai számítása. Ford. és átd. Zágon Pállal. (Bp., 1963).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2020