Batthyány Tivadar
Batthyány Tivadar

2022. augusztus 16. Kedd

Batthyány Tivadar, németújvári gr.

politikus, nagybirtokos

Születési adatok

1859. február 23.

Zalaszentgrót

Halálozási adatok

1931. február 2.

Budapest


Család

Sz: Batthyány Zsigmond (1829–1906) politikus, nagybirtokos, gr. Erdődy Johanna (1835–1915). F: 1886-tól Batthyány Olga (1869– 1939). Leánya: Batthány Johanna (1889–) és Batthyány Ludovika (1891–1962). Testvére: Batthyány Vilmos (1870–1923) r. k. püspök, Batthyány Zsigmond (1856–1939) politikus, nagybirtokos, ill. Batthyány Ernesztina (1864–1947), Batthyány Jusztina (1866–1923).

Iskola

A fiumei haditengerészeti akadémián végzett (1877), hosszújáratú kereskedelmi tengerészeti vizsgát tett (1881).

Életút

Az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészeténél szolgált hadapródi, majd sorhajóhadnagyi rangban. Miniszteri titkárként a Kereskedelmi Minisztérium fiumei tengerészeti osztályának vezetője (1883–1884), a fiumei Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. igazgatóságának tagja, ill. kormánybiztosa (1884–1890). – Országgyűlési képviselő (1892–1918). Az Apponyi Albert által újjászervezett Nemzeti Párt (1904–1905), a zsebkendőszavazás (1904) után a Függetlenségi és ’48-as Párt tagja (1905–1919), a pártszakadás idején a Justh Gyula (1909–1913), 1916-tól a gr. Károlyi Mihály vezette radikális szárnyhoz csatlakozott (1916-tól). A nemzeti ellenállás alatt az ellenzéki koalíció vezérlőbizottságának tagja (1905–1906), a Képviselőház második alelnöke (1909. okt.–nov.). Az Esterházy-kormányban a király személye körüli miniszter (1917. jún. 15.–1917. aug. 18.), abban, valamint a harmadik Wekerle-kormányban a Népjóléti Minisztérium megszervezésével (1917. aug. 18.-tól) és a szociális ügyek vitelével (1917. aug. 24-től) megbízott tárca nélküli, ill. népjóléti és munkaügyi miniszter (1917. aug. 18.–1918. jan. 25.). A Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának tagja (1918 ősze), a Károlyi-kormány belügyminisztere (1918. okt. 31.–1918. dec. 12.), valamint két napig a király személye körüli miniszter (1918. okt. 31.–1918. nov. 1.). Valóságos belső titkos tanácsos (1918-tól). A két vh. között az újjászervezett Függetlenségi és ’48-as Párt (Kossuth Párt) egyik vezetője, Lovászy Márton lemondása után elnöke, a Polgárok és Munkások Szövetsége vezetőségi tagja (1921–1922), sikertelenül indult a nemzetgyűlési választásokon (1922). Az Országos Vasutas Szövetség elnöke (1905-től). A 20. sz. első évtizedeinek egyik jelentős politikusa, az 1905-ös belpolitikai válság idején a nemzeti ellenállás egyik vezetője. Később Károlyi Mihály radikális nézeteihez csatlakozott, támogatta az általános és titkos választójog magyarországi bevezetését. Támogatta továbbá a köztársasági államformát, de Károlyi egyre erőteljesebb balratolódása miatt kivált a kormányból, végül a pártból is kilépett. A proletárdiktatúra elől Bécsbe utazott, ahol csatlakozott az Antibolsevista Comitéhoz. A Horthy-korszak első éveiben erőteljesen fellépett a legitimista elképzelésekkel szemben, elítélte a felekezeti üldözéseket és a fehérterror különítményeseit. Októbrista múltjáért számos támadás érte (eljárást is indítottak ellene), s 1924-től gyakorlatilag visszavonult a politikai élettől.

Emlékezet

Zalaszentgróton, a Batthyány-kastélyban élt, a kastélyhoz tartozó gazdasági épületben, az ún. Kiskastélyban jelenleg helytörténeti múzeum működik. Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

Szerkesztés

Írásai többek között a Debreceni Ellenőrben (1891-től), a Gazdasági Mérnökben (1891-től), a Magyar Kereskedők Lapjában (1893- tól), a Pester Lloydban (1893–1921), a Hazánkban (1894–1904), a Magyarországban (1904-től), az Arad és Vidékében (1905-től), a Politikai Hetiszemlében (1906-tól), az Állami Tisztviselők Lapjában (1908–1910), A Polgárban (1910-től) és a Pesti Naplóban jelentek meg (1912).

Főbb művei

F. m.: Nyílt levél a zurányi kerület vízszabályozási kérdéseiről. (Bp., 1904)
Justh Gyula beszédei. Az általános, egyenlő, titkos választói jog mellett és az általános politikai helyzetről. 1911–1912–1913. Összeáll. Szalay Mihály. A bevezetőt írta. (Bp., 1913)
Népjóléti ministerium. (Bp., 1918)
B. T. nyílt levele Szekszárd város és kerülete mélyen tisztelt lakosságához. (Bp., 1920)
Jelentés Bethlen útjáról és az általános politikai helyzetről a Függetlenségi és 48-as Kossuth-párt szervezeteihez. (Bp., 1923)
Beszámolóm. Emlékirat. I–II. köt. (Bp., 1928)
Für Ungarn gegen Hohenzollern. (Zürich–Leipzig–Bern, 1930).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője