Család

F: Balázs Sándor (1883–1982) író. Leánya: H. Balázs Éva (1915–2006) történész.

Iskola

Szabadkán tanítónői okl. szerzett (1906).

Életút

Székelyudvarhelyen (1906-tól), majd Budapesten tanítónő (1916-tól). Férje bíztatására kezdett el irodalommal foglalkozni, első regénye egy vénlány tragikus története (Mari néni, 1920). Második műve, a Tóth Eszter élete és halála (1921) a magyar falu nyomorának megrendítő rajza. Ezzel az írásával megnyerte az Athenaeum regénypályázatát, és kivívta Kosztolányi Dezső elismerését. 1945 előtt sorra írta népszerű leányregényeit, ill. Goncsarov művéből készült Oblomov c. drámáját a Vígszínház mutatta be (1940. jan. 27.). A II. vh. után sokáig nem jelentkezett új művel, Rózsadomb (1954) c. elbeszélésgyűjteménye viszont nagy sikert aratott: az egykori nagypolgárság – a kor elvárásainak megfelelően, mint egy önmagát túlélt társadalmi rend – groteszk rajza. A siker után visszatért kedvelt témájához: leányregényeket írt. Regényeinek főhőse környezetéből kitörni, kiemelkedni vágyó leányok. Műveit sokszor a mindennapi élet egyszerű, megszokott aprólékos leírása, részletező megelevenítőképesség jellemzi. Pincelakók (1958) c. írása Budapest ostromának idején, egy budai óvóhelyen játszódik (akárcsak Nagy Lajos Pincenaplója). A rendkívüli élethelyzetet, a kényszerű összezártságba zsúfolódó emberek reakcióit rendkívül alapos lélektani ábrázolással jeleníti meg. Utolsó regényében (Piri, 1961) saját ifjúkori emlékeihez nyúlt vissza, könyve végén saját pedagógiai hivatásáról is szólt.

Elismerés

Az Athenaeum regénypályázat díja (1921).