Iskola

A pannonhalmi Szent Benedek-rend győri főgimnáziumában éretts. (1882), a bp.-i tudományegyetem hittudományi karán tanult, pappá szentelték (1889. júl. 6.) és hittudományi doktori okl. szerzett (1893).

Életút

Győrszigeten káplán (1889–1892), püspöki szertartó (1892–1894), a győri püspöki tanítóképző intézet r. tanára (1894–1900), majd a győri püspöki udvarban szolgált, mint szentszéki jegyző (1900–1902), majd a püspöki iroda igazgatója (1902-től); egyútttal az ún. kis- és nagypapnevelő igazgatója is (1911–1914). Kanonok (1905–1923), őrkanonok (1923-tól). Pápai (1906–1909), komáromi (1909–1911), rábai (1911–1913), locsmándi (1913–1914), mosoni (1914–1917), soproni (1917–1918) és székesegyházi főesperes (1918–1922), szentadalberti prépost (1922–1933), majd a győri székeskáptalan nagyprépostja (1933–1938). Aktívan részt vett a városi és megyei közéletben, Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági bizottságának küldötteként a Felsőház tagja (1935–1938). Különösen értékesek Győr város helytörténetével kapcsolatos írásai. Feldolgozta a győri egyházmegye, a győri székeskáptalan, a felsőőri prépostság, ill. a győri papnevelés történetét.

Elismertség

A győri Kisfaludy Irodalmi Kör alapító tagja (1910-től), alelnöke (1924–1934), társelnöke (1934–1938). A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat elnöke (1931–1938).

Szerkesztés

A Győri Szemle alapító munkatársa (1931–1933). Szentbeszédei a Borromaeus c. lapban jelentek meg (1895–1912).