Beély Fidél József
pedagógus, római katolikus pap, bencés szerzetes
Névváltozatok
1822-től 1843-ig Briedl Fidél; Briedl József
Születési adatok
1807. július 5.
Székesfehérvár, Fejér vármegye
Halálozási adatok
1863. június 20.
Kőszeg, Vas vármegye
Temetési adatok
1863. június 22.
Kőszeg
Család
Családja nem ismert, édesapja Briedl János kereskedő, székesfehérvári polgár volt, akit korán elveszített.
Iskola
Középiskoláit Székesfehérvárott végezte (1816–1822), majd belépett a bencés szerzetesrendbe és felvette a Fidél nevet (1822. okt. 16.), ünnepélyes fogadalmat tett (1828. okt. 15.), pappá szentelték (1830. aug. 6.). Győrött bölcseleti tanfolyamot, Pannonhalmán teológiát végzett.
Az MTA tagja (l.: 1839. nov. 23.).
Életút
Pannonhalmán segédlelkész (1831–1832), Bakonybélben a rendi növendékeknél a nevelés és széptan tanára (1832–1848), a pannonhalmi bencés apátság jószágigazgatója, egyúttal házgondnok és könyvtáros is (1848–1855). A kőszegi bencés rendház főnöke és a gimnázium igazgatója (1855–1863).
Pályafutását Guzmics Izidor (1786–1839) biztatására költőként kezdte, majd szintén Guzmics hatására esztétikával kezdett el foglalkozni, esztétikai nézetei Hegel munkásságának ismeretéről tanúskodnak. Német és angol nyelvből fordított neveléstudományi és esztétikai írásokat. A fordítások hatására időközben érdeklődése pedagógiai problémák felé fordult, az 1830-as évektől jelentette meg írásait az erkölcsi nevelésről, Immanuel Kant (1724–1804) és Jean-Joseph Jacotot (1770–1840) pedagógiai nézeteiről, leginkább azonban a nevelő személyisége, a jó tanár jellemvonásai és a neveléstudomány „definiálása” érdekelték.
Beély Fidél fő műve, az Alapnézetek a nevelésről már 1842-ben elkészült, megjelenését a cenzúra azonban csak 1848-ban engedélyezte. Ebben a művében elsők között tett kísérletet a nevelés fogalmának tisztázására. Tágabb értelemben a nevelés nem más, mint mindazon tárgyak, lények, körülmények és viszonyok amelyek a gyermekre befolyást gyakorolnak. Szűkebb értelemben azonban a nevelés nem más, mint „az ifjú ember testi, lelki és szellemi … tehetségei kifejlesztése s tökéletesítése.” E kifejlesztés és tökéletesítés a nevelés tárgya és célja. Beély azt vallja, hogy az ember csak a nevelés révén válik emberré, nevelés nélkül az ember elvadul. A nevelés elsődleges célja, hogy jámbor és erkölcsös embert, másodszor, hogy a köztársaságnak [!] hasznos tagot és polgárt képezzen! A nevelés általános elvei után részletesen elemzi a nevelő személyiségét, „elmebéli”, erkölcsi és testi tulajdonságait. Különös figyelmet szentel annak, hogy milyen tudományokban kell jártasnak lennie a nevelőnek (és a tanítónak). Az általános tudományokon (természettan, matematika, történettan stb.) túl elsők között mutat rá a „tanítástan” (didaktika) és a tanítás-módszertan jelentőségére, valamint arra, hogy mindezen tudományokat „honi nyelven” és „honfiszeretettel” kell előadnia! Beély egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a nevelőnek németül, angolul és franciául is tudnia kell, hogy a legújabb szakirodalmat nyomon kövesse. Az állandó tanulásnak és fejlődésnek pedig a legfontosabb eszköze a könyvtár. A nevelői könyvtár a szakirodalman kívül még nyelvkönyveket, szótárakat és a „classikus literatura” remekeit is felsorakoztatja. Művének harmadik részében a neveléstant próbálja meghatározni. A neveléstan nem egyéb, mint „rendszeres összege” azon szabályoknak és törvényeknek, amely szerint az ember testi, lelki és szellemi tehetségei fejlődnek, és „tökéletesülnek”. A pedagógiát elkülöníti a filozófiától, részeként határozza meg a tanítástant, segédtudományaként ismerteti – többek között – az embertant (antropológia) és a lélektant (pszichológia) is. Könyve negyedik része a nevelés történetének összefoglalása a kezdetektől a 19. század közepéig, ezzel Beély az első magyarországi egyetemes neveléstörténeti munka szerzője is! A mű A neveléstan literatúrája fejezettel zárul. A szerző megkísérli, hogy a német nyelven, önálló kötetben megjelent legfontosabb és a magyarul megjelent összes általa ismert neveléstudományi mű könyvészeti leírását közölje (hozzátéve, hogy a legfontosabb – Locke, Rousseau stb. – angol és francia szerzők művei mind hozzáférhetőek német nyelven, ill. a teljességre törekedve felsorolja a magyar szerzők nem magyar – latin és német – nyelvű műveit is).
Pedagógiai dolgozatai közül jelentősek a reformkori népoktatással foglalkozó írásai.
Emlékezet
Beély Fidél Székesfehérvárott született, Bakonybélben, Pannonhalmán és Kőszegen élt és tevékenykedett. Az oktatás nyelve 1844-ig a bencéseknél is latin volt, de kortársi visszaemlékezések alapján joggal feltételezhető, hogy Beély Fidél már az 1830-as években óráinak egy részét magyar nyelven adthatta elő. A fennmaradt latin nyelvű pedagógiai tematika felöleli a neveléstudomány egészét és valószínűsíti, hogy a már magyar nyelven kiadott fő művét e latin nyelvű vázlatai alapján szerkesztette össze.
Beély Fidél Kőszegen hunyt el. A Magyar Tudós Társaság részéről az emlékbeszédet Horváth Cyrill (1804–1884) mondta. Kéziratait, levelezését és önéletírását (Életem rajza) az MTA Kézirattára és a Pannonhalmi Apátság Könyvtára őrzi. Nagyméretű portéja (Barabás Miklós festménye, 1838) a Pannonhalmi Apátságban látható.
Szerkesztés
Az Egyházi Tár szerkesztője (1839). Írásai a fentin kívül még a Regélőben és a Honművészben (1836–1839), a Tudománytárban (1837–1844), az Athenaeumban (1839–1843), a Religio és Nevelésben (1841–1848), a Világban (1844), az Életképekben (1844–1846), a Katholikus Iskolai Lapokban (1849), a Katholikus Néplapban (1849) és a Családi Lapokban jelentek meg (1852–1855).
Főbb művei
F. m.: önálló művei: Költészeti képek. I–II. köt. Összeszedte Guzmics Izidorral és Vaszary Egyeddel. (Pest, 1837–1838)
Guzmics Izidor életrajza. (Pest, 1839)
Alapnézetek a nevelésről és a leendő nevelő tanítóról, különös tekintettel a tan történeti viszontagságára és literaturájára. (Pozsony, 1848).
F. m.: pedagógiai dolgozatai: Néhány szó az erkölcsi nevelésről. – Népnevelés. (Egyházi Tár, 1835)
Kivonatok egy nevelő naplókönyvéből. (Egyházi Tár, 1838)
Az anyaszentegyház és a néposkola közötti viszony. (Egyházi Tár, 1839)
Eszmék az idomi s anyagi művelés’ egybeköttetéséről a’ tanításban. (Athenaeum, 1839)
Mi oka, hogy századunk erkölcstelen gyermekekkel annyira teljes és mi által lehetne legbiztosabban az az elfajutságnak gátat vetni? (Egyházi Tár, 1839)
A népiskola jótékony hatása az ország’ és polgárai’ boldogságára. – A tanulók nyilvános próbatételeinek fontossága és czéljai. (Athenaeum, 1840)
Az iskolai mívelésnek viszonya és hatása a’ társalgási mívelésre. (Tudománytár, 1840)
A hű tanító legszebb jutalma., (Religio és Nevelés, 1841)
Az ember testi, lelki és szellemi tehetségeivel. – Mint hat üdvösen a népiskola az ember házi boldogságára? (Athenaeum, 1841)
A gyermekek vallási és erkölcsi nevelésének fő akadályai a tanító részéről. (Religio és Nevelés, 1842)
Buzdító szó néptanítóinkhoz, a kitűzött pályáni lankadatlan tovább haladásra. – Elfogulatlan nézetek a népiskolai tanulmányokról. (Religio és Nevelés, 1845)
Elméletek az iskolai fenyítékről. (Religio és Nevelés, 1847).
Irodalom
Irod. és források: Névváltoztatás. Briedl Fidél professor és m. tudóstársasági l. tag … eddigi nevét „Beély”-re cserélte föl. (Religio és Nevelés, 1843. 40.)
Ferenczy Jakab–Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
Chernel Kálmán: Beély Fidél. Arczképével. (Vasárnapi Ujság, 1863. 30. [júl. 26.])
Horváth Cyrill: Emlékbeszéd Beély Fidél József fölött. (Akadémiai Értesítő, 1864)
A Pannonhalmi Szent Benedek Rend névtára. Összeáll. Berkó Pál és Legányi Norbert. (Pannonhalma, 1987)
Fehér Katalin: Beély Fidél és az első magyar pedagógiai bibliográfia. (Magyar Könyvszemle, 1994. 1.)
Fehér Katalin: Beély Fidél és a bakonybéli bencés tanárképzés. (Magyar Pedagógia, 1997. 3-4.)
Kereszty Orsolya: Beély Fidél és a sajtó. (Magyar Könyvszemle, 2002. 2.)
Rajnai Judit: Beély Fidél pedagógiai munkássága. (Borostyán-kút, 2003).
Irod.: lexikonok és feldolgozások: Sörös Pongrác: A bakonybéli apátság története. (Bp., 1904)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Pedagógiai lexikon. I–III. köt. Főszerk. Báthory Zoltán és Falus Iván. (Bp., 1997)
Sólymos Szilveszter: Ezer év száz bencése. (Pannonhalma, 1997)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003).
neten:
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/328096 (Beély Jósef Fidél gyászjelentése, 1863)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2024
Aktuális havi évfordulók
Gragger Róbert
irodalomtörténész
Géber Ede
orvos, bőrgyógyász
Haberern Jonathán Pál
orvos, sebész
Hagelmayer István
közgazdász
Halász Géza
orvos, politikus
Foglalkozások
politikus (663), orvos (604), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (273), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), nyelvész (167), gépészmérnök (166), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (96), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)