Beke Ödön
Beke Ödön

2024. október 7. Hétfő

Beke Ödön

nyelvész

Névváltozatok

1900-ig Berger

Születési adatok

1883. május 20.

Komárom

Halálozási adatok

1964. április 10.

Budapest


Család

Fia: Beke Dénes (1911–1962) kémikus.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen magyar nyelvészetből bölcsészdoktori okl. (1905), magyar–latin szakos tanári okl. (1906), a magyar és finnugor népnyelvkutatás tárgyköréből magántanári képesítést szerzett (1948); az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; r.: 1958. nov. 28.).

Életút

A bp.-i tisztviselőtelepi gimnázium (1906–1909), a nagyszebeni gimnázium (1909–1910), a bp.-i VI. kerületi főgimnázium r. tanára (1910–1919). Az I. vh. idején megsebesült a fronton, Budapestre helyezték. A Tanácsköztársaság alatt a bp.-i tudományegyetemen a finnugor nyelvészet előadó tanára (1919), az összeomlás után állásából elbocsátották (1920), rövid ideig Bécsben telepedett le (1920–1923). Hazatérése után nem taníthatott, a csepeli Weiss Manfréd Gyár vállalati tisztviselője (1923– 1926), a bp.-i Izraelita Hitközség alapítványi reálgimnáziumának r. tanára (1926–1946). A II. vh. után a bp.-i Állami Tanítóképző Intézetben a magyar nyelvészet r. tanára (1946–1948), a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1948–1949), c. ny. rk. tanára (1949–1950), az ELTE BTK II. sz. Finnugor Tanszék ny. rk. tanára (1950–1953), egy. tanára (1953. okt. 15.–1962) és a Tanszék vezetője (1953–1962). Költőnek indult, verseket és novellákat írt; majd érdeklődése Simonyi Zsigmond hatására a nyelvészet, ill. a nyelvjárástörténet felé fordult. Az I. vh.-ban megsebesült a fronton, Budapestre helyezték, ekkor kezdte el cseremisz (mari) gyűjtését a hadifoglyoktól; a legkeletibb cseremiszektől a legnyugatibb Vetluga mentiekig talált adatközlőket. Kutatásai nyomán sikerült teljesen új cseremisz nyelvjárásokat felfedeznie (1916–1918). Nemzetközileg is különösen jelentősek még finnugor alak-, hang- és mondattörténeti, ill. etimológiai és nyelvművelő dolgozatai. Etimológiai és nyelvműveléssel kapcsolatos tanulmányokat is írt.

Elismertség

A helsinki Finnugor Társaság tagja (külső: 1913; t.: 1958). Az Észt Tudós Társaság tagja (l.: 1938).

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemrend (1952), Munka Érdemrend (1954 és 1962), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1958). Révai Miklós-emlékérem (1948), Kossuth-díj (1960).

Szerkesztés

A Magyar Nyelvőr szerkesztője (1946–1953). Versei a Magyar Géniusban (1900–1902) és A Hétben (1905); nyelvészeti dolgozatai elsősorban az Ethnographiában (1904–1936), a Keleti Szemlében (1906–1915), a Nyelvtudományi Közleményekben (1907–1958), a Vasi Szemlében (1936–1939), a Népünk és Nyelvünkben (1936–1939), a Dunántúli Szemlében (1943–1944), az Aquilában (1944– 1947), az Irodalomtörténeti Közleményekben (1948–1960), a Magyar Nyelvben (1949–1962) és az Acta Linguisticában jelentek meg (1951–1960).

Főbb művei

F. m.: Pápavidéki babonák. (Ethnographia, 1904)
Komárom a szabadságharcban. (Csallóközi Lapok, 1904)
A vogul határozók. Egy. doktori értek. is. (Nyelvészeti füzetek. 25. Bp., 1905
Nyelvtudományi Közlemények, 1907)
A pápavidéki nyelvjárás. (Nyelvészeti füzetek. 17. Bp., 1905
hasonmás kiad. Pápa, 1997)
Kemenesalja nyelve. (Nyelvészeti füzetek. 33. Bp., 1906)
Északi-osztják szójegyzék. (Keleti Szemle, 1907–1908)
Cseremisz nyelvtan. (Finnugor füzetek. 16. Bp., 1911)
Finn-ugor határozós szerkezetek. (Finnugor füzetek. 18. Bp., 1914
németül is)
Finnugor mondattani adalékok. (Nyelvtudományi Közlemények, 1915)
Türkische Einflüsse in der Syntax finnisch-ugrischer Sprachen. (Keleti Szemle, 1916)
Tscheremissische Gesänge. (Wien, 1929)
A magyar halnevek származása. (Vác, 1930?)
Tscheremissische Texte zur Religion und Volkskunde. (Oslo, 1931)
Texte zur Religion der Osttscheremissen. (Wien, 1934)
A magyar állat- és növénynevek történetéhez. (Balassa- emlékkönyv. Pécs, 1934)
Népies növényneveink történetéhez. (Vasi Szemle, 1935)
Népetimológia a magyar növénynevekben. (Vasi Szemle, 1936)
Tscheremissische Märchen, Sagen und Erzählungen. (Helsinki, 1938)
Vasalás és mángolás. (Ethnographia, 1940)
Dunántúli tárgy- és eszköznevek. (Vasi Szemle, 1943)
Szókincs és néphagyomány. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1945. dec. 3.
Irodalomtörténeti Közlemények, 1948)
A Szovjetunió népeinek régi pénzszámításáról. (Nyelvtudományi Közlemények, 1950)
Néhány permi névszóképző eredete. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1952)
Zur Geschichte einiger permischen Nominalbildungssuffixe. (Acta Linguistuca, 1953)
Újabb finnugor alaktani kutatások. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1954)
Neuere finnisch-ugrische morphologische Untersuchungen. (Acta Linguistica, 1954)
Az urali és indoeurópai duális történetéhez. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1957)
Névszó és ige. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1959. ápr. 20.
MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1960)
szerk.: Emlékkönyv Balassa Józsefnek, a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének 70. születésnapjára. Benedek Marcellal, Turóczi-Trostler Józseffel. (Bp., 1934)
Csalóka Péter. Katona Imre eredeti gyűjtése nyomán közli. (Bp., 1947)
A cseremiszek – marik – népköltészete és szokásai. Volksdichtungen und Gebräuche der Tscheremissen – Maris. Sajtó alá rend. (Bp., 1951)
Mari szövegek. I–III. (Bp., 1957–1961)
Mari szövegek. Mesék, mondák, elbeszélések, ráolvasások mari és német nyelven. I–IV. Részben új kiad. (Szombathely, 1995)
Mari nyelvjárási szótár. Tscheremissisches Dialektwörterbuch. A bevezető tanulmányt Pusztay János írta. (Szombathely, 1997).

Irodalom

Irod.: Kálmán Béla: B. Ö. 75 éves. (Magyar Nyelvőr, 1958)
Kniezsa István: B. Ö. 75 éves. (Magyar Nyelv, 1958)
Bereczki Gábor: B. Ö. 80 éves. (Nyelvtudományi Közlemények, 1963)
Kniezsa István: B. Ö. 80 éves. (Magyar Nyelvőr, 1963)
M. Velenyák Zsófia: B. Ö. tudományos működése. (Nyelvtudományi Közlemények, 1963)
Lakó György: B. Ö. – Sz. Kispál Magdolna: B. Ö. (Magyar Tudomány, 1964)
Emlékfüzet B. Ö. születésének századik évfordulójára. (Nyelvtudományi Közlemények, 1983)
Kiss Jenő: Száz éve született B. Ö. (Honismeret, 1983)
Hajdú Péter: B. Ö. centenáriumára. (Magyar Nyelvőr, 1983)
Tóth Péter: „Én szörnyű robotosa vagyok ezernyi vállalt teendőmnek.” Pável Ágoston és B. Ö. levelezése. (Vasi Szemle, 2002).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője