Iskola

Az egri érseki tanítóképzőben tanítói képesítést szerzett (1876?).

Életút

Jászberényben tanító (1870-es évek–1888), majd a nagyváradi polgári iskola tanítója (1888–1897), a nagyváradi főszékesegyház karnagya (1897–1915). Pályája elején, Jászberényben országos hírű dalkört (Palotásy Dalárda) vezetett (1878–1888), majd Nagyváradra kerülve elsősorban zeneszerzéssel foglalkozott. Számos, korában ismert és rendkívül népszerű dal szerzője (pl.: A lehulló csillagok; Sárga dinnye levele; Sóhajtva nézek az égre; Két gyöngye van a falunak; Költözik a darumadár stb.). A századfordulón játszott népszínművek dalainak megteremtője, amelyeket a kor ünnepelt színésznői (pl. Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Küry Klára) nagy sikerrel adtak elő. Megzenésítette barátja, Endrődy Sándor kuruc dalait, más magyar költők verseit, két misét, néhány egyéb egyházi művet komponált, továbbá zongoraműveket, kórusműveket szerzett. Több kiadást megélt iskolai énekgyűjteményt állított össze, ill. alapvető fontosságú, az alap- és középfokú ének- és zeneoktatásban nélkülözhetetlen tankönyveket, egyéb segédkönyveket írt és szerkesztett.

Emlékezet

Jászberényben, Palotásy János halála után vette át a nagyhírű dalárdát, amelyet Beleznay elődje tiszteletére nevezett el Palotásy Dalárdának. A Dalárda Nagyváradon és Kolozsvárott is nagy sikerrel szerepelt az országos kórustalálkozókon, az itt elnyert díszes serlegeket a Jász Múzeum őrzi. Tiszteletére országos Beleznay-ünnepségeket tartottak (1915. jan.-ban). Jászberényben, szülőháza (Bercsényi utca 33.) homlokzatán a Jászberényi Keresztény Nőegylet emléktáblát állíttatott, a városban utcát is elneveztek róla. Endrődy Sándor kuruc dalainak kéziratát a Budapesti Music Center (BMC) könyvtára őrzi.