Bella Lajos
Bella Lajos

2024. április 14. Vasárnap

Bella Lajos

régész, ősrégész

Születési adatok

1850. december 29.

Pozsony

Halálozási adatok

1937. július 8.

Sződliget, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye


Család

A pozsonyi r. k. főgimnáziumban éretts. (1879), a bp.-i tudományegyetemen történelem–földrajz szakos tanári okl. szerzett (1874), az MTA tagja (l.: 1926. máj. 6.).

Iskola

A pozsonyi r. k. főgimnázium segédtanára (1875–1876), a soproni állami főreáliskola (= Széchenyi István Gimnázium) helyettes, majd r. tanára (1876–1911), a soproni ipariskola igazgatója (1896–1909), c. középiskolai igazgató (1912-től). Nyugdíjazása után a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régiségtárának őre (1912–1924). Nyugdíjazása után Sződligeten élt (1929–1937).

Életút

Sopron város törvényhatóságának tagja. Ősrégészettel foglalkozott. Ásatásokat folytatott Sopron környékén (Purgstall [Várhely], Károly-magaslat, Balf-fürdő), feltárta a bodrogkeresztúri rézkori temetőt (1920–1925); az itt kiásott temetkezések jellegzetes leleteiről nevezte el az ősrégészeti kutatás a Tisza-vidékén az i. e. 4. évezredben honos középső rézkori kultúrát. Elsőként ismertette a Tápiószentmártonon napvilágra került szkíta aranyszarvast (1925), a megtalált szkíta szarvast a Magyar Élet Mozgalom, ill. a Magyar Élet Pártja jelvényéül választotta (1938). Bekapcsolódott a barlangkutatásba is: Kadic Ottokárral a Herman Ottó-barlangban ásatott (1916). Sopronban, a hazafias szellemű, magyar nyelvű oktatás úttörője, a soproni közélet egyik jelentős személyisége volt: számos soproni városi egyesület alapításában vett részt.

Emlékezet

Sopronban élt és tevékenykedett, élete végén leányaihoz, Sződligetre (Pest megye), ott is hunyt el. Tiszteletére Sopron-Várhelyen emlékművet emeltek és emlékhelyet alakítottak ki (1957-ben; felújították 2001-ben). Sopronban utcát neveztek el róla (1945-ben), és tiszteletére emléktáblát is felállítottak.

Elismertség

Az MTA Archaeologiai Bizottsága tagja (1914–1937). A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztályának alelnöke (1913–1919), elnöke (1919–1922). Paur Ivánnal a Sopron vármegyei Régészeti Társulat alapító tagja és első titkára. A Soproni Atlétikai Klub (1877–1881), a Soproni Torna Egylet (1891–1900) elnöke; a Magyar Tornaegyletek Országos Szövetsége (= Magyar Torna Szövetség, MOTESZ) vidéki alelnöke (1895–1900).

Főbb művei

F. m.: A Sopron melletti Purgstall prähistorikus földvára és sírhalmáról. (Archaeologiai Értesítő, 1888)
Paur Iván. Életrajz. (Sopron [folyóirat], 1889)
Soproni leletekről. – A Sopronmegyei Múzeum. (Archaeologiai Értesítő, 1890)
Prähistorische Funde in der Umgebung von Oedenburg in Ungarn. Müller, Ottóval. (Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien, 1891)
A varishegyi urnáról. 1–2. – A Sopron melletti Purgstall földvára és urnatemetője. – Néhány soproni leletről. (Archaeologiai Értesítő, 1891)
Soproni régiségek. (Sopron, 1891)
Praehistorische Funde in der Umgegend von Oedenburg. Szerk. Müller, Ottóval. (Wien, 1892)
A Sopronmegyei Régészeti Társulat második évkönyve. 1891. Szerk. (Sopron, 1892)
Petőházi leletekről. – Újabb purgstalli leletek. – Soproni ásatások. (Archaeologiai Értesítő, 1892)
Csornai leletek. – Scarabantiai emlékekről. – Babóti leletek. – Újabb ásatás a soproni Purgstallon. – Diceus pohara. (Archaeologiai Értesítő, 1894)
Sopron város földrajzi fekvése és neve. (Sopron város monographiája. Sopron, 1894)
Újabb föliratos kövek Sopronból. – Újabb csornai leletekről. – Római borostyánkő leletek Sopronban. (Archaeologiai Értesítő, 1895)
Scarabantia sáncza. – Római leletekről Sopronban. (Archaeologiai Értesítő, 1896)
Széchenyi István élet- és jellemrajza. (Széchenyi-album. Bp., 1896)
Sopron vármegye leírása. (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben. IV. köt. Bp., 1896)
Aldunai leletek. (Archaeologiai Értesítő, 1898)
A balfi római kori forrásról. (Archaeologiai Értesítő, 1900)
Három római feliratos kőről. (Archaeologiai Értesítő, 1901)
Az északi bronzkor régibb szakaszának chronológiája. (Archaeologiai Értesítő, 1902)
Kismartoni leletekről. (Archaeologiai Értesítő, 1903)
Adat a neolithkori kőszerszámos mesterségről. (Archaeologiai Értesítő, 1907)
Sopron vármegye és Sopron szabad királyi város régészeti társulatáról. (Archaeologiai Értesítő, 1909)
A balfi lelet. (Archaeologiai Értesítő, 1910)
Római leletekről Sopronban. 1–2. – Új hazai barlangkutatások. (Archaeologiai Értesítő, 1911)
Plasztika az ősidőkben. (A Gyűjtő, 1912)
Európa őskori népei. (Archaeologiai Értesítő, 1913)
Próbaásatás a Rabló-barlangban. (Barlangkutatás, 1917)
Az őskor embere és kultúrája, különös tekintettel hazánkra. Hillebrand Jenővel. Az előszót Lenhossék Mihály írta. 320 ábrával. (Pantheon ismerettára. Bp., 1921)
Sopron az íratlan időkben. 5 képpel. (Sopron. Civitas fidelissima. Szerk. Thirring Gusztáv. Sopron, 1925)
A bodrogkeresztúri aeneolitkori temető. (Országos Régészeti és Embertani Társulat évkönyve. I. köt. 1920–1926. Bp., 1926)
A vaskor II. sz. időszakának magyarországi telepei. (Föld és Ember, 1927).

Irodalom

Irod.: Oroszlán Zoltán: B. L.–Hillebrand Jenő: Az őskor embere és kultúrája. (Századok, 1922)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1937. júl. 9.)
Lauringer Ernő: B. L. (Soproni Szemle, 1937)
Tompa Ferenc: B. L. (Archaeologiai Értesítő, 1937)
Nováki Gyula: A soproni Várhely ásatásának története. (Soproni Szemle, 1955)
Nováki Gyula: B. L.-emlékmű Sopronban. (Archaeologiai Értesítő, 1958)
Nováki Gyula: B. L. emlékmű a Várhelyen. (Soproni Szemle, 1958)
Banner János: A bükki kultúra névadója: B. L. (Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1966)
Nováki Gyula: B. L. földvárkutatásai. (Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. Szerk. Szende Katalin, Kücsán József. Sopron, 1998)
Aranykönyv. 2000. (Sopron, 1999)
Kemenczei Tibor–Tóth Imre: B. L. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002). Megjegyzés: akadémiai székfoglalója nem ismert!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője