Bellér Béla
Bellér Béla

2020. október 24. Szombat

Bellér Béla

történész

Születési adatok

1919. augusztus 19.

Szentsimon, Borsod, Gömör és Kishont k. e. e. vármegye

Halálozási adatok

1995. március 15.

Budapest


Család

Sz: Varga Mária. 1945-től nős, három gyermeke volt.

Iskola

Egy Ózd melletti kis faluban született, háromgyermekes kisparaszti családban. Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit Egerben végezte. Egerben éretts. (1937), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen latin–magyar–történelem szakos tanári okl. (1943), bölcsészdoktori okl. szerzett (1944), a történelemtudományok kandidátusa (1968).

Életút

A bp.-i Kis Újság munkatársa (1943–1944), az ózdi (1945–1948), a rákospalotai gimnázium r. tanára (1948–1949). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) Középiskolai Főosztályának előadója (1949), a bp.-i Vörösmarty Gimnázium r. tanára (1949– 1952). A Budapesti Pedagógus Továbbképző Intézet szakfelügyelője (1952–1956), a bp.-i Hunfalvy János Közgazdasági Technikum és Gimnázium tanára (1957–1964), a bp.-i Varga Katalin Leánygimnázium (1964–1965), a bp.-i Asztalos János Gimnázium tanára (1965–1970), a bp.-i XIX. kerületi Dolgozók Gimnáziuma igazgatóhelyettese, ill. igazgatója (1970–1979). A bp.-i középiskolák történelem-szakfelügyelője (1952–1957). Pályafutása kezdetén szépirodalmi tevékenységet folytatott, néhány elbeszélése jelent meg fővárosi lapokban. Később érdeklődése a legújabbkori történelem, ill. pedagógiai módszertani kérdések felé fordult. A II. vh. után, 1945. febr.-ban Ózdon gimnáziumi tanfolyamot szervezett, amelyből az ország egyik első munkásgimnáziuma fejlődött ki. Tapasztalatai alapján később jelentős szerepet játszott az első munkásgimnáziumok (= dolgozók gimnáziumai) megszervezésében, tanterveik összeállításában, valamint az első ilyen, új típusú középiskolai tankönyvek szerzője és szerkesztője. Történészként feldolgozta az 1918–1919-es forradalmak közoktatásügyét, vizsgálta az egyházak szerepét, ideológiai hegemóniáját a két vh. közötti Magyarországon. Fő kutatási területe azonban elsősorban a magyarországi nemzetiségi kérdés volt, különösen jelentős eredményeket a német nemzetiség történetének feltárása terén. Több írásában foglalkozott a magyarországi németek kitelepítését bemutató forrásgyűjteménnyel (a Bonni dokumentációval, Düsseldorf, 1956). Vitatta azt a megállapítást, hogy a II. vh. után a Szovjetunió erőltette a Dálnoki Miklós Béla-kormányra a kitelepítés nemzetközi jóváhagyásának kérelmét (ezt a mítoszt ő ún. Potsdam-legendának nevezte).

Emlékezet

Emlékét az ózdi József Attila Gimnáziumban emléktábla őrzi (kerámia dombormű, Tóth Sándor alkotása, 1996). Róla nevezték el az ózdi Bellér Béla Angol és Magyar Versmondó Versenyt.

Szerkesztés

A bp.-i Kis Újság munkatársa (1943–1944).

Főbb művei

F. m.: Mit rajzoljunk a történelemórán? (Bp., 1955)
A Horthy-rendszer „hazafias” nevelésének forrásainál. (Tanulmányok a magyar nevelés történetéből. 1849–1944. Bp., 1957)
Hazafiság és nemzetköziség a Magyar Tanácsköztársaság idején. (Pedagógiai Szemle, 1959)
A Kaszap István-kultusz kezdete és vége. Egy boldoggá avatási pör húszéves évfordulójára. (Világosság, 1961)
A Tanácsköztársaság egyházpolitikájáról. – Élt egyszer Fatimában három kicsi pásztor. A fatimai „jelenések” történetéből. (Világosság, 1962)
Az ellenforradalmi rendszer első éveinek nemzetiségi politikája. 1919–1922. (Századok, 1963)
A Tanácsköztársaság a világi oktatásért. – Érettség és szociális demagógia. Három szent-jelölt az ellenforradalmi korszakból. (Világosság, 1963)
A Szent Imre-jubileum. (Világosság, 1964)
Az ellenforradalom német nemzetiségi politikájának kialakulása. Kand. értek. (Bp., 1966)
Regnum Marianum. (Világosság, 1966)
Közoktatási reformtervek 1918–1919-ben. (Pedagógiai Szemle, 1968)
A katolikus autonómia. (Világosság, 1968)
A Tanácsköztársaság történetszemléletéről. (Századok, 1969)
A Tanácsköztársaság iskolapolitikája. (Pedagógiai Szemle, 1969)
A Tanácsköztársaság és a vallás. – A Tanácsköztársaság és az erkölcs. (Világosság, 1969)
Magyar Népköztársaság és a Tanácsköztársaság nemzetiségi kultúrpolitikája. (Történelmi Szemle, 1969)
A patrisztika helye: ókor és középkor mezsgyéjén. – A kalendáriumok világa. Az ideológiai függés egyik láncszeme. (Világosság, 1970)
Az egyetlen lemondott pápa. A szent remete és a tiara. (Világosság, 1971)
A Dózsa-parasztháború 1945 előtti történetírásunkban. A nemesi krónikásoktól a népi írókig. (Világosság, 1972)
Az ellenforradalmi rendszer nemzetiségi politikájának kiépülése. 1923–1929. (Századok, 1973)
A Dózsa-parasztháború történeti-politikai koncepciója és történeti képe 1945 előtti történetírásunkban. (Történelmi Szemle, 1974)
A nemzetiségi iskolapolitika története Magyarországon 1918-ig. (Magyar Pedagógia, 1974)
Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés. (Soproni Szemle, 1975)
Az ellenforradalom nemzetiségi politikájának kialakulása. Monográfia. (Bp., 1975)
Hogyan tanítom a magyar nyelvet a dolgozók gimnáziumában? (Pedagógiai Szemle, 1976)
Az ellenforradalmi rendszer nemzetiségi politikája a válság küszöbén. 1930–1931. (Századok, 1977)
A nevelés fő területei az iskolarendszerű felnőttoktatásban. Sobor Istvánnal. (Felnőttnevelési közlemények. Bp., 1977)
Ifjúság, haza, internacionalizmus. (Bp., 1979)
Az 1918/19-es forradalmak közoktatáspolitikája. (Századok, 1979)
A Magyar Tanácsköztársaság irodalmi és nyelvi tanterveiről. (Pedagógiai Szemle, 1979)
Eszmei-politikai egységre törekvés a Tanácsköztársaság történelem-tantervében. (Pedagógiai Szemle, 1980)
Az ellenforradalmi rendszer német nemzetiségi politikájának válsága 1931–1932-ben. (Történelmi Szemle, 1980)
A nevelőmunka lehetőségei az iskolarendszerű felnőttoktatásban. Többekkel (Bp., 1981)
Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében. 1925–1929-ben. (Századok, 1981)
A magyarországi németek rövid története. (Gyorsuló idő. Bp., 1981)
Nemi felvilágosítás a Tanácsköztársaság iskoláiban. (Pedagógiai Szemle, 1983)
Az ellenforradalmi rendszer német nemzetiségi politikájának válsága 1932–1933-ban. 1–2. (Történelmi Szemle, 1985)
Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés. (Századok, 1985)
Kurze Geschichte der Deutschen in Ungarn. (Bp., 1986)
Magyarok Nápolyban. (Bp., 1986)
A Volksbildungsvereintől a Volksbundig. A magyarországi németek története. 1933–1938. Szerk. Szűgyi Zoltán. (Bp., 2002
németül: Heidelberg. 2000).

Irodalom

Irod.: Békévé oldódó emlékezés? Beszélgetés B. B. nemzetiség-történésszel. (Élet és Irodalom, 1970. febr. 3.)
Frage an den Wissenschaftler Dr. B. B. (Neue Zeitung, 1986)
Merényi László: Emlékezés B. B.-ra. (Köznevelés, 1995).

Megjegyzések

ÚMÉL I., RÚL I. téves halálozási év: 1990!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013