Bellosics Bálint
Bellosics Bálint

2022. augusztus 9. Kedd

Bellosics Bálint

etnográfus, pedagógus

Születési adatok

1867. október 10.

Rédics, Zala vármegye

Halálozási adatok

1916. január 15.

Baja, Bács-Bodrog vármegye


Család

Sz: Bellosics János kisbirtokos, Péntek Katalin. Apja poláncsi vend családból származott, bérlő volt Alsólendván, majd a Szapáry- uradalom jószágigazgatója lett (Csendlakon, Vas vm.). Négyen voltak testvérek, ő volt a legidősebb. F: 1893-tól Bartsch Flóra (†1957), Bartsch Samu tanítóképző-intézeti igazgató leánya. Öt fia és egy leánya született. Fia: Báldy Bálint (1896–1971) Kossuth- díjas állattenyésztő, Báldy János okleveles gazda, Báldy László Baja város főkertésze, Báldy Imre agronómus, Báldy Pál honvédtiszt; leánya: Báldy Flóra tanítónő. (A család 1933-ban Báldyra magyarosított).

Iskola

A Budai Állami Tanítóképzőben tanult, Csáktornyán tanítói képesítést (1887), a bp.-i polgári iskolai tanítóképzőben magyar– történelem szakos polgári iskolai tanári okl. szerzett (1890), tanítóképző-intézeti tanári tanfolyamot (1891), Jénában szociológiai tanfolyamot végzett (1908).

Életút

A Bajai Állami Elemi Népiskola Tanítóképző Intézetének segédtanára (1892–1897), r. tanára (1897–1916) és az intézet igazgatója (1913–1916). Baja város törvényhatósági bizottságának tagja. A bajai állami elemi iskolák gondnokságának tagja, a bajai Széchenyi Szövetség elnöke. A Bajai Kaszinó tagja. Pedagógusként jelentős szerepet játszott az első magyarországi népfőiskola, a bajaszentiváni-sükösdi falugimnázium (= a parasztság továbbképzésének sajátos, téli, bentlakásos, két évfolyamos intézménye) létrehozásában (1914). Szoros kapcsolatot tartott fenn a Magyar Gyermektanulmányi Társaság vezetőivel, bekapcsolódott a 20. sz. elején indult, a magyarországi gyermekéletet vizsgáló kutatásokba: A gyermek a magyar néphagyományban (1903) c. műve elsőként igyekezett összefoglalni a magyar gyermekélet néprajzát. Igen nagy visszhangot kiváltó, újszerű szemléletű munkája a gyermekjátékokat társadalomnéprajzi és pedagógiai szempontból vizsgálta. Etnográfusként tárgyi és szellemi néprajzzal egyaránt foglalkozott, valamint tanulmányozta a magyarországi délszláv nemzetiségek (bunyevácok, sokácok, vendek, szerbek) és a magyarországi németek népi kultúráját. Rendszeresen végzett tárgyi gyűjtést, társadalmi gyűjtők részére útmutatót állított össze. Néprajzi olvasókönyvének kézirata a Néprajzi Múzeum adattárában található (Kis ethnographia, 1914). Tervei között szerepelt a Bajai Múzeum megalapítása, ezt váratlan halála akadályozta meg.

Emlékezet

A népfőiskolák rendszerét később, a két vh. között a falukutató mozgalom támogatta, Bellosics elveit különösen a sárospataki faluszeminárium karolta fel, amelynek élén Újszászy Kálmán és Szabó Zoltán állt. Baján hunyt el, fiával együtt közös sírban nyugszik a bajai Szent Rókus-temetőben. A síremléket a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2009-ben). Szülőfaluja a róla elnevezett művelődési házának falát (Bellosics Bálint Kulturális és Közösségi Ház; 2007. okt. 21.-étől) emléktáblával is megjelölte, de a zalaegerszegi Göcseji Múzeum falán is emléktábla őrzi emlékét. Baján utcát neveztek el róla; születésének 100. évfordulójáról a bajai Türr István Múzeum emlékkiállítással emlékezett meg (1967). Szobra a bajai Eötvös József Főiskola Pedagógiai Kara épületének bejáratában látható (Mészáros Gábor szobrászművész alkotása, 2004).

Elismertség

A Magyar Néprajzi Társaság tagja, választmányi tagja (1896-tól), a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat r. tagja (1906-tól), a Tanítóképző Intézeti Tanárok Országos Egyesülete és a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat választmányi tagja.

Főbb művei

F. m.: Dancs Ádám életrajza. (Muraköz, 1888)
Bartsch Samu. (Baja, 1895)
A hetési faház. (Ethnographia, 1897)
A tanító és a néprajz. (Baja, 1899)
A szentivánnapi tűzugrálás. (Bajai Hírlap, 1901)
Halászó hetési ember. (Néprajzi Értesítő, 1902)
A gyermek a magyar néphagyományban. Adatok a magyar gyermek néprajzához. (Baja, 1903)
Sebestyén Gyula egyetemes története. Átd. Felméry Alberttel. I–II. köt. (Bp., 1906
2. kiad. 1910–1911
III. köt. 5. kiad. 1911)
Útmutató a néprajzi tárgyak gyűjtésére. (Zombor, 1907)
Bács-Bodrog vármegye népei. Magyarok. Bunyevácok. (Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp., 1909)
Fogazott élű sarló. (Magyar Nyelv, 1912)
Útmutató a néprajzi tárgyak gyűjtésére. Hasonmás kiad. Az utószót Szilágyi Miklós írta. (A Magyar Néprajzi Társaság reprint kiadványai. 4. Bp., 1992)
A gyermek a magyar néphagyományban. Adatok a magyar gyermek néprajzához. Hasonmás kiad. Az előszót Sztrinkó István írta. (Játéktörténeti füzetek. Kecskemét, 1998)
ford.: Járjatok be minden földet! Elb.-ek. (Nagykanizsa, 1899).

Irodalom

Irod.: Barcsai József: B. B. (A bajai m. kir. Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézet Értesítője, 1915/16)
Kulcsár Péterné: B. B. levelei Herrmann Antalhoz. (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971)
Fehér Zoltán: Egy régi bajai néprajzkutató tanár, B. B. (Honismeret, 1985)
Sztrinkó István: Bátky Zsigmond levelei B. B.-hoz. (Cumania, 1986)
Fehér Zoltán: „A nemzeti szellem érvényesülését kívánjuk.” Emlékezés B. B.-ra, a bajai tanítóképző egykori igazgatójára. (Eötvös József Tanítóképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1987)
Sztrinkó István: Baja és környékének néprajza B. B. munkásságában. (Emlékkönyv a bajai múzeum 50. éves évfordulójára. 1937–1987. Baja, 1989)
Bálint Györgyné: B. B. Bibl. (Kecskemét, 1991)
Kőhegyi Mihály–Sztrinkó István: B. B. levelei Herrmann Antalhoz. (Cumania, 1992)
Bánáti Tibor: B. B. (B. T.: Bajai arcképcsarnok. Baja, 1996)
Dankó Imre: B. B.: A gyermek a magyar néphagyományban. (Honismeret, 1998)
Rácz-Fodor Sándor: B. B., a néprajzkutató tanár. (Honismeret, 2001)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. I. köt. A–Gy. (Újvidék, 2002)
Albertné Herbszt Mária: B. B., a magyarországi népfőiskolai mozgalom elindítója. (Bajai Honpolgár, 2004).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője