Család

Sz: Bellosics János kisbirtokos, Péntek Katalin. Apja poláncsi vend családból származott, bérlő volt Alsólendván, majd a Szapáry- uradalom jószágigazgatója lett (Csendlakon, Vas vm.). Négyen voltak testvérek, ő volt a legidősebb. F: 1893-tól Bartsch Flóra (†1957), Bartsch Samu tanítóképző-intézeti igazgató leánya. Öt fia és egy leánya született. Fia: Báldy Bálint (1896–1971) Kossuth- díjas állattenyésztő, Báldy János okleveles gazda, Báldy László Baja város főkertésze, Báldy Imre agronómus, Báldy Pál honvédtiszt; leánya: Báldy Flóra tanítónő. (A család 1933-ban Báldyra magyarosított).

Iskola

A Budai Állami Tanítóképzőben tanult, Csáktornyán tanítói képesítést (1887), a bp.-i polgári iskolai tanítóképzőben magyar– történelem szakos polgári iskolai tanári okl. szerzett (1890), tanítóképző-intézeti tanári tanfolyamot (1891), Jénában szociológiai tanfolyamot végzett (1908).

Életút

A Bajai Állami Elemi Népiskola Tanítóképző Intézetének segédtanára (1892–1897), r. tanára (1897–1916) és az intézet igazgatója (1913–1916). Baja város törvényhatósági bizottságának tagja. A bajai állami elemi iskolák gondnokságának tagja, a bajai Széchenyi Szövetség elnöke. A Bajai Kaszinó tagja. Pedagógusként jelentős szerepet játszott az első magyarországi népfőiskola, a bajaszentiváni-sükösdi falugimnázium (= a parasztság továbbképzésének sajátos, téli, bentlakásos, két évfolyamos intézménye) létrehozásában (1914). Szoros kapcsolatot tartott fenn a Magyar Gyermektanulmányi Társaság vezetőivel, bekapcsolódott a 20. sz. elején indult, a magyarországi gyermekéletet vizsgáló kutatásokba: A gyermek a magyar néphagyományban (1903) c. műve elsőként igyekezett összefoglalni a magyar gyermekélet néprajzát. Igen nagy visszhangot kiváltó, újszerű szemléletű munkája a gyermekjátékokat társadalomnéprajzi és pedagógiai szempontból vizsgálta. Etnográfusként tárgyi és szellemi néprajzzal egyaránt foglalkozott, valamint tanulmányozta a magyarországi délszláv nemzetiségek (bunyevácok, sokácok, vendek, szerbek) és a magyarországi németek népi kultúráját. Rendszeresen végzett tárgyi gyűjtést, társadalmi gyűjtők részére útmutatót állított össze. Néprajzi olvasókönyvének kézirata a Néprajzi Múzeum adattárában található (Kis ethnographia, 1914). Tervei között szerepelt a Bajai Múzeum megalapítása, ezt váratlan halála akadályozta meg.

Emlékezet

A népfőiskolák rendszerét később, a két vh. között a falukutató mozgalom támogatta, Bellosics elveit különösen a sárospataki faluszeminárium karolta fel, amelynek élén Újszászy Kálmán és Szabó Zoltán állt. Baján hunyt el, fiával együtt közös sírban nyugszik a bajai Szent Rókus-temetőben. A síremléket a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2009-ben). Szülőfaluja a róla elnevezett művelődési házának falát (Bellosics Bálint Kulturális és Közösségi Ház; 2007. okt. 21.-étől) emléktáblával is megjelölte, de a zalaegerszegi Göcseji Múzeum falán is emléktábla őrzi emlékét. Baján utcát neveztek el róla; születésének 100. évfordulójáról a bajai Türr István Múzeum emlékkiállítással emlékezett meg (1967). Szobra a bajai Eötvös József Főiskola Pedagógiai Kara épületének bejáratában látható (Mészáros Gábor szobrászművész alkotása, 2004).

Elismertség

A Magyar Néprajzi Társaság tagja, választmányi tagja (1896-tól), a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat r. tagja (1906-tól), a Tanítóképző Intézeti Tanárok Országos Egyesülete és a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat választmányi tagja.