Belső Gyula
Belső Gyula

2020. október 23. Péntek

Belső Gyula

politikus

Születési adatok

1918. augusztus 12.

Kerkutas, Zala vármegye

Halálozási adatok

1991. szeptember 11.

New Brunswick, New Jersey


Család

Sz: Belső Vendel (1878–1948), Devecz Terézia (1882–1969) földművesek. F: 1966-tól Vincze Margit. Testvére: Belső Anna (1904– 1984), Belső Mária (1907–) és Belső István (1916–1980) földműves.

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában, a négy polgárit Zalaegerszegen, a mezőgazdasági szakiskolát Kehidán végezte. A Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián gazda okl., majd az USA-ban, a Rutgers Egyetemen ingatlanforgalomból és -becslésből okl. szerzett. Gyermekkorában megismerkedett Mindszenty József zalaegerszegi plébánossal, a későbbi bíborossal. Mindszenty ministránsa volt, majd az ő támogatását élvezve tanulhatott tovább.

Életút

Esterházy hg. bánokszentgyörgyi (Zala vm.) birtokán mezőgazdasági gyakornok (1936–1942); közben katonai szolgálatot teljesített (1941–1942), a szombathelyi püspökség perintsorokmajori gazdaságának vezetője (1942–1945). A Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT) tagja (1936–1946), a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete Vas vm.-i szervezője, a Magyar. Parasztszövetség Vas vm.-i titkára (1942–1947). A II. vh. után az FKgP tagja (1945-től), a párt nemzetgyűlési képviselője (Vas vm., Szombathely megyei jogú várossal, 1945–1947) és a Nemzetgyűlés korjegyzője; a Vas vm.-i Törvényhatósági Bizottság tagja (1945–1947). Az FKgP katolikus szárnyához tartozott, a PB „mindszentysta magatartása miatt” kizárta a pártból (1947. febr. 4.). Miután sikertelen kísérletet tett egy önálló katolikus párt létrehozására, az 1947. aug.-i országgyűlési választásokon a Demokrata Néppárt (DNP) jelöltjeként nyert mandátumot (Vas vm.-i területi lista, 1947–1948); mentelmi jogát felfüggesztették: 1948. ápr.; rendőri felügyelet alá helyezték: 1948. dec. 26.). Az FKgP, majd a DNP tagjaként erőteljesen harcolt a kötelező hitoktatás helyett tervezett fakultatív hitoktatás bevezetése ellen. Ausztriába emigrált (1949. febr. 15.), majd Svájcban élt (1949–1952), végül az USA-ban telepedett le (1952. márc.). A St. Johns Kórház kertésze, a New Brunswick- i M. Savings and Loan igazgatótanácsának tagja (1964–1976), alelnöke (1976–1984), elnöke (1984–1988) A Bíró–Belső Ingatlanforgalmi Iroda társtulajdonosa. – Európában részt vett a Magyar Keresztény Népmozgalomban, az USA-ban a Magyar Keresztény Népmozgalom, a Magyar Nemzeti Bizottmány és a Magyar Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szövetség tagja (1950-től). New Jersey államban az ún. nemzetiségi republikánus szervezet elnöke, a Republikánus Párt képviselőjelöltje (1974), az Országos Amerikai Magyar Republikánus Párt országos elnöke (1983-tól). A Ronald Reagan amerikai elnökjelölt megválasztását támogató amerikai magyar szövetség társelnöke (1984 és 1988), a Magyar–Amerikai Republikánus Szövetség társelnöke (1988-tól). A rendszerváltozás után a KDNP Intézőbizottságának tagja (1989-től).

Elismerés

Az év embere (amerikai Országos Nemzetiségi Szövetség, 1983), Dwight D. Eisenhower-díj (1989).

Irodalom

Irod.: Varga László: Elhunyt B. Gy. (Pesti Hírlap 1991. okt. 9.)
Vida István–Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői. 1944– 1949. (Bp., 1991)
Az idő élén jártak. Kereszténydemokrácia Magyarországon. 1944–1949. Szerk. Kovács K. Zoltán, Rosdy Pál. (Bp., 1996)
V. I.– V. V.: B. Gy. (Az 1945. évi Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1999 és Az 1947. évi Országgyűlés almanachja. Bp., 2005).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013