Család

Elmagyarosodott román hivatalnokcsaládból származott.

Iskola

Középiskoláit Versecen és Temesvárott végezte, a bp.-i tudományegyetemen középiskolai tanári (1902) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1903). Az egyetemen földrajzi, embertani és más természettudományi előadásokat is hallgatott, a tanári szakvizsgákat természettani tárgyakból is letette.

Életút

A bp.-i tudományegyetem Növénytani Tanszékének tanársegéde (1902–1903), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Néprajzi Osztályának segédőre, őre (1903–1914). A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett első néprajzi és őstörténeti tanfolyam előadója (1903). Természettudományi pályára készült, pályájának kezdetén botanikai településföldrajzi kutatásokkal foglalkozott. Semayer Vilibáld ajánlására került az MNM Néprajzi Osztályára, Jankó János megüresedett helyére. A kinevezés hatására érdeklődése a tárgyi néprajz és a leíró földrajz határterületeire, a néprajzi térképészet felé fordult. Vizsgálta a húsvéti és újévi népszokások, a népi ékszerek, a népi ruhadíszítés, népi hangszerek magyarországi elterjedtségét, etnikai különbözőségét. Gyakran járt erdélyi és délvidéki néprajzi gyűjtőúton: fonográfra vette – többek között – a főrévi parasztszínház előadását, az ottani németek karácsonyi szokásait. Muzeológusként elsősorban a múzeumi konzerválás és a néprajzi fényképezés archiválási kérdéseit tanulmányozta.

Emlékezet

Kéziratos hagyatékát és néprajzi fényképeit a Néprajzi Múzeum őrzi, néhány általa összegyűjtött népviselet (kiskunhalasi szűr) a Kiskunhalasi Múzeumban látható.

Szerkesztés

Tudományos dolgozatai elsősorban a Természettudományi Közlönyben (1902–1907), a Földrajzi Közleményekben (1904–1909), a Magyar Néprajzi Múzeum Néprajzi Osztálya Értesítőjében (1905–1913), a Magyar Sütők Lapjában (1907), A Kor c. lapban (1907– 1908), A Csajkás c. lapban (1911) és a Vasárnapi Ujságban jelentek meg (1911).