Berény Róbert
Berény Róbert

2020. október 25. Vasárnap

Berény Róbert

festőművész, grafikus

Névváltozatok

1902-ig Bakofen Róbert

Születési adatok

1887. március 18.

Budapest

Halálozási adatok

1953. szeptember 10.

Budapest


Család

Sz: Bakofen Nándor, Lindner Fáni.

Iskola

Elemi iskoláit a budapesti Deák téri Iskolában végezte, a Markó utcai Főreáliskolában éretts. (1904). A Budapesti Mintarajziskolában Zemplényi Tivadar (1904), a párizsi Julian Akadémián J. P. Lawrence növendéke (1905). Párizsban élt (1905–1911), de a nyarakat Magyarországon (Budán, a Városmajor utcai kúrián és Tahitótfalun, rokonainál) töltötte.

Életút

Kiállító művész (1909-től), majd szabadiskolát nyitott Budapesten, a Városmajorban (1914). A Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium Képzőművészeti Osztályának vezetője (1919), a proletárdiktatúra bukása után rövid időre börtönbe került, kiszabadulása után Berlinben élt (1920–1926; közkegyelemmel hazatérhetett: 1926). Hazatérése után Budapesten (1926–1934), majd Zebegényben alkotott (1934-től). A II. vh. után a Magyar Képzőművészeti Főiskola r. tanára (1948–1953). Nagyváradon mutatkozott be közös kiállításon Rippl-Rónai Józseffel, Gulácsy Lajossal és Czigány Dezsővel (a Holnap Társaság és Bölöni György segítségével, 1909). Később csatlakozott a Nyolcak (= Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos) társaságához és a Nemzeti Szalonban rendezett bemutatkozó tárlatukon 40 képpel vett részt (1911). A Tanácsköztársaság idején az új hatalom plakátjainak többségét ő tervezte (Bíró Mihállyal), a Fegyverbe! Fegyverbe! c. munkája a korszak szimbólumává vált. Az 1920-as években sokszorosító grafikát művelt, a kor legjellemzőbb kereskedelmi plakátjai közül igen sokat ő készített (Flóra, 1927; Cordatic, 1928 stb.). Rajzai elkészítéséhez vörös krétát, diófapácot vagy higított tust használt. Korai festményein Munkácsy Mihály hatása érződik (Önarckép, 1902), majd párizsi műveit a cézanne-i hatás és a konstruktivitás jellemzi, másfelől Henri Matisse és a Vadak koloritjával mutat rokonságot (Szalmakalapos önarckép, 1906). Az 1920-as évektől festészetének irányát a nagybányai tradíciók határozták meg: a természet vált fő ösztönzőjévé, táj- és alakos képeit lágy, világos színek, puha, harmonikus folthatások jellemzik. Különösen értékesek erőteljes portréábrázolásai (Bartók Béla, 1913). Az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején készített nagyméretű kompozíciói igényességükkel tűntek ki a korszak sematikus, szocialista realista alkotásai közül. Béke c. pannóját az Elzett-gyár számára készítette (1949). Legismertebb képe a Csellózó nő (1927–1928) a 20. sz.-i magyar festőművészet emblematikus alkotása, amely szuggesztív erővel jeleníti meg a zenében való elmélyülést és azt az élményt, amit a zenei átélés kelt az emberben. Berény Róbert a kortárs zene értő kritikusa is volt, az elsők között ismerte fel Bartók Béla és Kodály Zoltán zenei nagyságát: zenei tárgyú (és művészeti) írásai a Nyugatban jelentek meg (1911–1916). Maga is zenélt, sőt komponálással is foglalkozott.

Emlékezet

Műterme sok alkotásával együtt Zebegényben elpusztult (1945). Budapesten (XII. kerület Városmajor utca 36) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Síremlékét (Lesenyei Márta alkotása) a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Lakóházát emléktáblával jelölték meg (1996-ban). Életművével leginkább Szíj Béla művészettörténész foglalkozott (ő rendezte első emlékkiállítását is, 1963-ban).

Elismertség

Az utóbbi években a Zebegényi művészkolónia c. emlékkiállítás-sorozatban mutatták be munkásságát (2004-ben), ill. igen nagy válogatással szerepelt a Nyolcak centenáriumi emlékkiállításán is (2010. dec. 10.–2011. márc. 27.). Művei néha szerepelnek aukciókon is (legutóbb a Napsütéses villakert c. festménye a Virág Judit Galériában, 2013. máj.-ban).

Elismerés

A Szinyei Társaság Díja (1936), Pro Arte (1947), Munkácsy Mihály-díj (1950 és 1952), Kossuth-díj (a Majális és a Festőnövendék c. képeiért, 1951).

Kiállítások

F. kiállításai: egyéni: Nemzeti Szalon (Budapest, 1911)
Ernst Múzeum (Budapest, 1928)
Fränkel Szalon (Budapest, 1933 és 1934)
csoportos: A Holnap Társasága (Nagyvárad, 1909)
Új képek kiállítása. Könyves Kálmán Szalon (Budapest, 1910)
Nyolcak bemutatkozó kiállítása (Nemzeti Szalon, 1911)
Ernst Múzeum (Budapest, 1928)
KÚT-kiállítás (Budapest, 1929)
Tamás Galéria (Budapest, 1932)
Fränkel Szalon (Budapest, 1935 és 1937)
emlékkiállításai: Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, 1963)
Művészetek Háza (Szekszárd, 1987)
B. R. a Magyar Tudományos Akadémián. MTA Művészeti Gyűjteménye–MTA Művészettörténeti Kutatóintézete (Budapest, 2000)
Zebegényi művészkolónia. B. R. Szőnyi István Emlékmúzeum (Zebegény, 2004)
Nyolcak. Centenáriumi emlékkiállítás. Janus Pannonius Múzeum–MTA Művészettörténeti Kutatóintézete (Pécs–Bp., 2010–2011).

Főbb művei

F. m.: könyvillusztrációi: Balázs Béla: Játékok. A fából faragott királyfi. Néma táncjáték. A halász és a hold ezüstje. Bánffy Miklós és B. R. rajzaival. (Gyoma, 1917)
Gelléri Andor Endre: Villám és esti tűz. Elbeszélések. (Bp., 1939)
Az özönvíz. Károli Gáspár bibliafordítása szerint. B. R. rajzaival. Készült a nagy világpusztulás után egy jobb és emberibb élet reményében. Bibliofil kiadásváltozatban is. (Hungária Könyvek. 11. Bp., 1945)
plakátjai: Fegyverbe! Fegyverbe! (politikai plakát, 1919)
Flóra (kereskedelmi plakát, 1927)
Cordatic (kereskedelmi plakát, 1928)
Nagybátonyi szén (kereskedelmi plakát, 1929)
Baeder Caola – vitaminos arc és bőrápoló krém (kereskedelmi plakát, 1933)
festményei: Önarckép (1902 és 1907)
Szalmakalapos önarckép (1906)
Fekvő akt (1906)
Nő pohárral (1906 k.)
Cilinderes önarckép (1907)
Pór Bertalan (portré, 1907)
Ülő akt (1907)
Nő piros ruhában (1908)
Csendélet (1909–1910)
Gyümölcscsendélet (1910)
Almás csendélet (1911)
Weiner Leó (portré, 1911)
Idill (1911)
Kert (1911)
Karosszékben ülő nő (1912)
Kislány kecskegidákkal (1912)
Golgota (1912)
Ignotus (portré, 1912)
Bartók Béla (portré, 1913)
Capri szigetéről (1913)
Nő feketében (1927)
Nő zöld szobában (1927)
Csellózó nő (1927–1928)
Macska és csendélet (1930)
Meditáció. Önarckép (1930)
Díványon fekvő nő (1930 k.)
Üvegkorsó (1930 k.)
Vízhordó asszonyok (1933)
Kapirgáló (1933–1934)
Faluvége (1935)
Ház a fenyves tövében (1935)
Parasztudvar szalmakazlakkal. (1935)
Jéghordás (1936–1937)
Csellózó nő. 2. (1937)
Ferenczy Béni (1938)
Zebegényi utca (1938)
Szőnyi Istvánné (portré, 1940)
Sárga kalapos önarckép (1940 k.)
Festő a fal előtt (1945)
Olvasó lány (Anna) (1946–1947)
Festőnövendék (1947)
Petőfi (1948)
Béke (pannó, 1949)
Majális (1950)
Műteremlátogatás (1951). F. m.: írásai és rajzai a Nyugatban: Bartók Béla esete. – Új magyar zeneegyesület. (1911)
Fejtanulmány a Nyugatnak. – A velencei magyar ház. – Az UMZE márc. 22-i hangversenyén. (1912)
Arcképrajz. – Lhévinne József. – Oesterreichische Künstler. – A Nemzeti Szalonbeli képekről. – A Thoman-szigeti Son Trió. (1913)
A festői közlés. (Nyugat, 1913 és újraközlés: Ezredvég, 2010)
Rodin beszélgetései a művészetről. (1914)
Weiner Leó. (1916)
Ecsetrajz. (1931)
rajzai a Kortársban (1958–1962, 1965).

Irodalom

Irod.: A Nemzeti Szalon Almanachja. Képzőművészeti lexikon. (Bp., 1912)
Bölöni György: Három magyar festő. (Bp., 1914)
Vedres Márk: B. R. rajzai. (Nyugat, 1917)
Elek Artur: B. R. és mások. (Nyugat, 1928)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Újvári Péter. (Bp., 1929)
Művészeti lexikon. Szerk. Éber László, Gombosi György. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 1935)
Oltványi-Artinger Imre: B. R. (Magyar Művészet, 1936)
Farkas Zoltán: B. R. kiállítása. (Nyugat, 1937)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Gombosi György: Új magyar rajzművészet. Rippl-Rónaitól a Nyolcakig. (Bp., 1945)
Végvári Lajos: B. R. (Szabad Művészet, 1953)
Szíj Béla: B. R. festői fejlődése legkorábbi műveitől Bartók Béla portréjáig. (Művészettörténeti Értesítő, 1961)
Szíj Béla: B. R. (Magyar Művészet, 1962)
B. R. emlékkiállítása. Kat. A kiállítást rend. és a katalógust összeáll. Szíj Béla. (Bp., MNG, 1963)
Szíj Béla: B. R. Kismonográfia. 27 táblával. (A művészet kiskönyvtára. 56. Bp., 1964
2. kiad. 1981)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Bernáth Aurél: B. R. (Látóhatár, 1966)
Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Monográfia. (Bp., 1967
2. kiad. 1972)
B. R. Művészi album. Beragasztott képekkel. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. Szíj Béla. 48 táblával. (Bp., 1981)
B. R. kézírása. (Kortárs, 1981)
B. R. emlékkiállítása. Kat. A kiállítást rend., a katalógust összeáll. és a bevezető tanulmányt írta Szíj Béla. (Szekszárd, Művészetek Háza, 1987)
Magyar festők és grafikusok adattára. (Szeged, 1988)
Kortárs magyar művészeti lexikon. I–III. köt. Főszerk. Fitz Péter. (Bp., 1999–2001)
B. R. a Magyar Tudományos Akadémián. Az MTA Művészeti Gyűjteménye kiállítása. Kat. A kiállítást rend. és a katalógust összeáll. Majoros Valéria. (Bp., MTA, 2000)
László Gyula: Találkozásaim. Beszélgetések kortársakkal. (Bp., 2003)
Bajkay Éva: A Dunakanyar bűvöletében. B. R. kiállítása a Szőnyi-házban. (Új Művészet, 2004)
Zebegényi művészkolónia. B. R. Kat. A kiállítást rend. és a katalógust összeáll. Klemmné Németh Zsuzsanna. (Zebegény, Szőnyi István Emlékmúzeum, 2004)
Rockenbauer Zoltán: B. R. Bartók-portréja. A magyar művészet csillagórája. (Múzeumcafé, 2010)
A Nyolcak. Centenáriumi emlékkiállítás. Kat. A kiállítást rend. és a katalógust összeáll. Bardoly István és Markója Csilla. (Pécs–Bp., Janus Pannonius Múzeum–MTA Művészettörténeti Kutatóintézete, 2010).

Megjegyzések

*Gulyás II. köt. téves születési év: 1888!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013