Család

Sz: Bethlen Pál (1778–1827) cs. és kir. kamarás, gr. bethleni Bethlen Alojzia (= Lujza) (1790–1826). F: 1839-től gr. széki Teleki Rozália (1822–1880). Leánya: Bethlen Gizella (1843–1863) és Bethlen Irma (1844–1932); fia: Bethlen Árpád (1850–1912).

Iskola

A nagyapai házában Csöreghy Ferenc volt a nevelője. A kolozsvári református kollégiumban tanult, majd Kolozsvárott jogot hallgatott (1824–1836). Miután megnősült bonyhádi birtokán élt és gazdálkodott (1839-től).

Életút

Részt vett az erdélyi reformországgyűléseken (1834 és 1837), majd, mint az ún. reformellenzék egyik vezetője az országgyűléseken is (Küküllő vm. követeként, 1841-ben és 1846-ban). Az 1848. évi erdélyi országgyűlésen határozottan kiállt Erdély és Magyarország uniója mellett, a forradalom után a Batthyány-kormány kinevezte az erdélyi részek postaügyi főigazgatójává (1848 tavasza). A szabadságharc bukása után perbe fogták, szabadlábon védekezhetett (1850-ben visszatért bonyhádi birtokára, de még évekig rendőri megfigyelés alatt állt). Küküllő vm. főispánja (1861), Küküllő vm. felső választókerület országgyűlési képviselője (1865–1870). Nemzetgazdasági, pénzügyi, statisztikai kérdésekkel foglalkozott. Bonyhádi birtokán országos jelentőségű gazdaságot vezetett, s pomológusként is nagy hírnevet szerzett. A forradalom és szabadságharc idején nagy hatású beszédeket tartott (pl. 1848-ban Dicsőszentmártonban, választói előtt). ő tartotta az Erdélyi Múzeum gyűlésének megnyitó beszédét is (1859. nov.-ben).