Család

Sz: Bethlen Sámuel (†1815), fricsi Fekete Klára. F: 1. 1823-tól uzoni gr. Béldi Rozália (1800–1836). Fia: Bethlen Miklós (1831–1899) honvédtiszt, színész, szerkesztő. Özvegy. 2. 1837-től hadadi br. Wesselényi Zsuzsanna (1808–1891). Fia: Bethlen István (1839– 1881); Bethlen Aurél (1843–1906).

Iskola

A nagyenyedi református kollégiumban tanult.

Életút

Tanulmányai befejezése után katonának állt, részt vett a napóleoni háborúkban, ahol kapitányi rangot ért el. Leszerelése után a bécsi erdélyi udvari kancellária titkára (1814-1822), majd visszavonult erdélyi birtokára (1822). A bécsi társasági élet ismert alakja volt, költséges életmódja azonban csaknem egész vagyonát felemésztette. Nagybátyjától, Bethlen Dánieltől rámaradt öröksége mentette meg a teljes anyagi csődtől. A reformkori erdélyi közélet egyik meghatározó személyisége, az erdélyi reformellenzék jelentős alakja. Tisztséget vállalt az erdélyi reformátusok tanácsában (1834-től), így az udvar elleni sikeres küzdelemnek egy új és alkalmas színterét fedezte fel. Mivel a bécsi udvar által kinevezett tisztviselők szinte kivétel nélkül katolikusok, a Bethlen által megszervezett, nemzeti alapon álló reformellenzéki mozgalom tagjai zömmel reformátusok voltak, a politikai küzdelem felekezeti színt is kapott. Az 1834. évi erdélyi országgyűlésen br. Wesselényi Miklós, br. Kemény Dénes és gr. Teleki Domokos mellett a megszerveződő erdélyi liberális ellenzék vezetője, majd az 1837–1838. évi erdélyi országgyűlésen nagy hatású beszédével megakadályozta a magyarellenességéről elhíresült Estei Ferdinánd főherceg kormányzóvá választását. Az 1848. évi kolozsvári országgyűlésen a Magyarországgal való unió kimondásának legfőbb képviselője, 1848. jún.-tól az első népképviseleti országgyűlés képviselője (képviselőként elsők között szorgalmazta a köztársasági államforma elfogadását, 1849-ben).

Emlékezet

Pesten hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben (= Fiumei út) nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).