Család

Dédszülei, apai: legid. Bezzegh János, Manzovics Katalin.

Nagyszülei, apai: id. Bezzegh János (1860. Szabadka, Bács-Bodrog vm.–1934. júl. 6. Bp.) adótárnok, Lázár Anna.

Szülei: id. Bezzegh Gyula (1890–1956) a lugosi gimnázium r. tanára, Schlemender Katalin.

Bezzegh Gyula testvére: dr. Bezzegh János (1891–1971. okt. 9. Bp.).

Testvérei: Bezzegh Zoltán (1912. aug. 8. Újvidék, Bács-Bodrog vm.–1984) középiskolai tanár és ifj. Bezzegh Gyula (1913. dec. 25. Újvidék–1976. márc. 31. Bp.)

Felesége:

1. 1945. nov. 2.– Vértess Anna („Ninike”, 1923–1980. máj. 6. Bp. Temetés: 1980. máj. Mikor? Keszthely, Családi sírbolt); Vértess István (†1934. júl. 18. Mezőtúr, Jász-Nagykun-Szolnok vm. Temetés: 1934. júl. 20. Mezőtúr) a mezőtúri dohány nagyáruda engedélyese és Sándor Julianna (†1970. jan. 2. Sopron, Győr-Sopron m. Temetés: 1970. jan. Mikor? Családi sírbolt) leánya. Özvegy.

Vértess István testvére: Vértess Vilmos (= 1941-től Vértessy Vilmos, 1884. szept. 5. Szajol, Jász-Nagykun-Szolnok vm.–1973. márc. 11. Bp.) politikus, gépészmérnök, Mezőtúr nemzetgyűlési képviselője.

2. 1981–1990. máj. 27.: Németh Irén „Kitty”.

Nevelt gyermekei: Zsilvölgyi Csaba és Zsilvölgyi Andrea.

Iskola

A szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumban éretts.  (1935), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Erdőmérnöki Karán tanult (1935–1938 és 1946–1948), erdőmérnöki okl. szerzett (1948), Ungvárott tartalékos tiszti és repülőgép-vezetői iskolát végzett (1939); a Zürichi Műszaki Egyetemen járt tanulmányúton (1949. febr. 1.–1949. máj. 15.), ahol fotogrammetriai tanfolyamot végzett (1949).

A műszaki tudományok kandidátusa (1966).

Életút

Miután megszakította egyetemi tanulmányait és elvégezte a tartalékos tiszti iskolát a Légierőnél szolgált: a szombathelyi bombázó iskolaszázadhoz került harci kiképzésre (1939–1940), hadapród őrmesterként uo. elméleti oktató (1940–1941), zászlósként tartalékos állományba helyezték (1941). A Magyar Aero Szövetségben sportepülő-kiképző és haderőn kívüli repülőgépvezető (1941–1942), majd a Magyar Aero Szövetség kinevezte Marosvásárhelyre az erdélyi sportrepülés vezetőjének (1942–1944), a szövetség feloszlása után reaktiválták és harcoló alakulatokhoz helyezték át (1944–1945, 1945 márc. végén csapatától megszökött és Soponban maradt, hogy folytassa, ill. részben újrakezdje egyetemi tanulmányait).

A „felszabadulás” után bekapcsolódott a földreform műszaki munkálatainak végrehajtásába (a Sopron megyei Földbirtokrendező Tanács tagjaként, 1945 nyara–1946 ősze). Tanulmányai befejezése után a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) budapesti erdőgazdaság központi műszaki főosztályának előadója (1948–1949), az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) alapítója és az Erdőrendezési Osztály vezetője (1949. jún. 1.–1951. máj. 14.). A Honvéd Térképészeti Intézet (HTI) Tudományos Osztálya és a Könyvtár vezetője (hadmérnök őrnagyi rangfokozatban, 1951. máj. 15.–1953. aug. 31., leszerelése után, 1953. nov. 2-ától tartalékos állományban). A Magyar Optikai és Finommechanikai Vállalat, ill. az Optikai Kutató Intézet Optikai és Finommechanikai Kutatólaboratóriumának tud. munkatársa (1953. szept. 1.–1957. jún. 30.), a Magyar Optikai Művek (MOM) Kutató Osztálya önálló konstruktőre (1957. aug. 1.–1963. aug. 31.).

A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem (EFE) Földméréstani Tanszéke egy. docense (1963. szept. 1.–1965. júl. 31.), egy. tanára (1965. aug. 1.–1979. jún. 30.) és a Tanszék vezetője (1965–1979); egyúttal az Erdőmérnöki Kar dékánja (1969. júl. 1.–1971. jún. 30.). A BME Hadmérnöki Karán a fototopográfia, a fotogrammetria térképészeti felhasználása c. tárgy mb. előadója, c. egy. docense (1953–1956). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1964–1966).

A forradalom idején munkahelyén részt vett a forradalmi bizottság munkájában, tevékenysége miatt elbocsátották (1957. jún. 30.), jóllehet a MOM-ban, hasonló feladatkörrel ismét alkalmazták a Budapesti XII. kerületi Katonai Kiegészítő Parancsnokság lefokozta (1958. márc. 31., tartalékos őrnagyi rendfokozatát csak posztumusz kapta vissza: 1991. júl. 16-án).

Az Országos Béketanács tagja (1969-től).

Bezzegh László a magyarországi erdészeti fotogrammetriai térképezés úttörője, először foglalkozott a fotogrammetria erdőrendezési felhasználásával. Az első összefoglaló magyar fotogrammetriai és fototopográfiai könyv szerzője. Nemzetközileg is jelentős geodéziai műszerfejlesztő tevékenysége. Korszerű redukáló tachimétert és kördiagram-tachimétert szerkesztett. Kidolgozta a radiális ortoszkópiai kiértékelő eljárás elvét és a megvalósított műszer szerkezeti felépítésének tervét. Közúti baleset áldozata lett.

Emlékezet

Bezzegh László Lugoson született, itt töltötte kisgyermekkorát is: édesapja középiskolai r. tanárként dolgozott (korábban Újvidéken tanított). A trianoni békediktátum után a család kénytelen volt repatriálni. Apja Szombathelyen kapott tanári állást, ezért elemi és középiskoláit is a Vas megyei megyeszékhelyen végezte. Érettségi bizonyítványa megszerzése után a soproni egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait, harmadéves korában, 1938-ban azonban sorkatonai szolgálati behívót kapott Nyíregyházára. Kárpátalja visszacsatolása után, 1939-ben Ungvárra helyezték, majd 1940-től a Légierőknél szolgált, a szombathelyi pilótaiskolába osztották be. Leszerelése után a Magyar Aero Szövetség keretén belül repülőgépvezető-oktatóként Budaörsön, Marosvásárhelyen, Aknaszlatinán, Pécsett és Szombathelyen működött. A tartalékos állományból 1944 őszén reaktiválták, majd az ún. totális mozgósítás idején Ausztriába vezényelték (1945. márc.; alakulatát titokban elhagyva a háború végéig Sopronban rejtőzködött).

Bezzegh László 1945 tavaszán Sopronban, Felsőszéplakon és Szárföldön részt vett a földosztás műszaki munkálataiban azért, hogy közel tíz évvel ezelőtt megszakított soporoni egyetemi tanulmányait folytatni tudja. Erdőmérnöki oklevelét 1948. márc.-ban szerezte meg, érdekesség, hogy a vizsgabizottság elnöke az a Sébor János (1890–1965) professzor volt, aki negyvenkét éven át vezette a Földméréstani Tanszéket, és akinek halála után Bezzegh László vette át a katedráját… Friss diplomásként a budapesti erdőközponthoz került, ahol az akkor megindult szocialista munkaversenyek erdészeti szervezését irányította, mint a MÁLLERD munkaverseny-irodájának vezetője.

Bezzegh László a szerteágazó erdészeti és erdőgazdasági munkák egységes versenymozgalommá szervezése közben figyelt fel a „fényképmérés” újabb erdészeti alkalmazási lehetőségeire. Mint repülő felismerte a légi fényképezés erdészeti jelentőségét, mert a légi fényképek felhasználásával újszerű üzemgazdasági térképek készíthetők, így lehetőség nyílik az erdőállomány sűrűségének, elegyarányának, magasságának, fatömegének stb. pontos meghatározására. Tapasztalatai alapján javaslatot tett az erdőfelmérések gazdaságosságának fokozására, ezután a Földművelési Minisztérium (FM) Svájcba küldte a „fényképmérés”  legmodernebb eljárásainak tanulmányozására. Visszatérése után kinevezték az ERTI erdőrendezési osztályvezetőjévé, ahol megbízták a magyarországi „fényképmérés” megszervezésével és az első „fényképmérők” kiképzésével (a Honvéd Térképészeti Intézetben, ahol 1951. máj. 15-ével a honvédelmi miniszter tudományos osztályvezetővé nevezte ki, honvéd hadmérnök őrnagyi rendfokozatban…).

Bezzegh László a HTI-ben már nemcsak a fotogrammetria elméleti lehetőségeivel foglalkozhatott, hanem műszereket is tervezett: 1952 végén az újonnan megszervezett BME Hadmérnöki Karán c. egyetemi docensként, a térképész-mérnöki tagozaton elsők között tanította a fotogrammetriát Magyarországon. A Kar megszűnése után a fotogrammetria háttérbe szorult, Bezzegh átkerült az Optikai és Finommechanikai Kutató Laboratóriumba, majd a MOM-ba, ahol elsősorban geodéziai műszereket tervezett, ill. a műszerszerkesztők geodéziai szakértője volt. Eredeti elgondolásai alapján itt valósulhatott meg a MOM Ta-Dl és a MOM-Te-Dl, azaz a kördiagram-tachiméter és a D-típusú teodolit, ez utóbbit a Brüsszeli Világkiállításon (1958) Aranyéremmel tüntették ki. Műszerszerkesztői tevékenységét pedig a magyar kormány a Kossuth-díj II. fokozatával ismerte el (Schinagl Ferenccel megosztva, 1960-ban).

Bezzegh Lászlót Sébor János halála után nevezték ki az EFE Földméréstani Tanszéke élére (1963-tól már docensként dolgozott, 1969-től 1971-ig dékán is volt, 1978-ban nyugállományba vonult). Egyetemi tanári működése idején dolgozta ki a radiális ortoszkópiai kiértékelő eljárás elvét és a megvalósító műszer szerkezeti felépítésének tervét. A prototípus megépítéséhez a MOM nyújtott anyagi és technikai támogatást, a berendezés sorozatgyártására nem került sor. A kelet-európai országok a keletnémet Zeiss- és Wild-műszerekkel voltak ellátva, a MOM a műszer exportálására nem látott esélyt, a magyar műszergyártás akkor nem kívánt berendezkedni fotogrammetriai  műszerek gyártására, tervei nem valósulhattak meg (az új módszer és berendezés műszaki alkotások leírásával sikertelenül pályázott a tudománydoktori fokozatra: az egyedülálló műszer évekig csak oktatási célul szolgált…)

Bezzegh László Zalacsányban közúti baleset vétlen áldozata lett. Hamvait, kívánságára szűk családi körben helyezték el a keszthelyi Festetics György út melletti temetőben. Szobrát halálának huszadik évfordulóján leplezték le a Nyugat-magyarországi Egyetem Botanikuskertjében, a B-épület mögött (bronz és mészkő mellszobor, Kutas László szobrászművész alkotása, 2010. szept. 7-én, Sopronban).

Elismertség

Az MTA Geodéziai Bizottsága tagja (1967-től), a Fotogrammetriai és a Topográfiai és Műszerügyi Albizottság alapító tagja.

Az MTESZ Geodéziai és Kartográfiai Egyesülete elnökségi tagja (1962–1986) és soproni csoportjának elnöke (1970-től).

Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (ÁFTH) Geodéziai és Fotogrammetriai Bizottsága és az Országos Erdészeti Főigazgatóság szaktanácsadója.

Elismerés

A Brüsszeli Világkiállítás aranyérme (a Te–D1 teodolit nevű műszeréért, 1958), Kossuth-díj (Schinagl Ferenccel; a geodéziai műszerek fejlesztése terén elért kimagasló eredményeiért, valamint a C-típusú teodolit közös konstruálásáért, 1960), Lázár Deák-emlékérem (1970).

Munka Érdemrend (arany, 1978).