Biszku Béla
Biszku Béla

2020. október 26. Hétfő

Biszku Béla

politikus

Születési adatok

1921. szeptember 13.

Márok, Bereg vármegye

Halálozási adatok

2016. március 31.

Budapest


Család

Sz: Biszku György szállítómunkás, Debreczeni Etelka. F: Beringer Éva. Ikerleányai: Biszku Éva (1953–) és Biszku Zsuzsa (1953–) válogatott röplabdázók.

Iskola

Családja 1929-ben költözött Budapestre (Angyalföldre). Elemi és polgári iskolái után szerszámlakatos segédlevelet szerzett (1940). Hathetes pártiskolai tanfolyamot (1946), hathónapos pártiskolát (1948), kétéves pártfőiskolát végzett (1955).

Életút

A Wertheim Felvonó- és Gépgyár tanonca (1937–1940), lakatosa (1940–1941), a Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára angyalföldi részlege (1941–1942), a Hoffmann és Társa cég és a Magyar Philips Művek lakatosa (1942–1945) A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége (1943) és az illegális MKP tagja (1944). A II. világháború után az MKP XIII. kerületi szervezetének alapító tagja és végrehajtó bizottsági tagja (1945–1946), az MKP, ill. az MDP Budapesti Pártbizottság Káder Osztályának politikai munkatársa (1946–1948), az MDP KV Káder Osztály gazdasági alosztályvezetője (1949. máj.–jún.), az MDP Budapesti Pártbizottság Káder Osztályának vezetője (1949–1951). Az MDP budapesti X. kerületi (1951–1953), tanulmányait követően XIII. kerületi titkára (1955. júl.–1956. okt. 31.).

 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után került be a legfelsőbb politikai vezetésbe, elsők között csatlakozott Kádár Jánoshoz. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága (1956. nov. 7.–1957. jún. 29.), az MSZMP KB (1956. nov. 11.–1985. márc. 28.), az MSZMP PB tagja (1957. jún. 29.–1980. márc. 27). Az MSZMP Budapesti Pártbizottság Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke (1956. dec. 8.–1957. febr. 28.). A Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány belügyekért felelős tagjaként (1957. febr. 28.–1957. máj. 9.), ill. belügyminisztereként (1957. máj. 9.–1961. szept. 13.) Marosán György mellett az egyik legnagyobb felelősség terheli a forradalmat követő megtorlás levezénylése miatt. A Minisztertanács elnökhelyettese (1961. szept. 13.–1962. nov. 27.). Az MSZMP KB adminisztratív és párszervező titkára (1962. nov. 24.–1978. ápr. 20.), e minőségében a KB Pártépítési Munkaközösségének, valamint a KB Titkárság Testnevelési és Sport Bizottságának elnöke. 

Országgyűlési képviselő (Szabolcs-Szatmár megye, 1958. nov. 16.–1963. fer. 24. és 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Szabolcs-Szatmár megye 1. sz. választókerület, 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.; Szabolcs-Szatmár megye 2. sz. választókerület, 1975. jún. 15.–1980. jún. 8. és 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.).

 

A Vas- Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja (1966–1989). A SZOT Számvizsgáló Bizottságának elnöke (1980–1989).

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után újjászerveződő pártállami rendszer egyik kulcsszereplője. Megalakulásától kezdve tagja volt az új párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) legmagasabb döntéshozó testületeinek, az Ideiglenes Intéző Bizottságnak és az Ideiglenes Központi Bizottságnak (1957. júniustól PB és KB). A forradalmárokkal szembeni kemény fellépést szorgalmazta. Már az 1956. nov. 11-i KB-ülésen javaslatot tett a politikai rendőrség újbóli felállítására. A párt legszűkebb vezető testületének tagjaként részt vett azon politikai döntések meghozatalában, amelyek lehetővé tették, hogy a hatalom ellen tüntetőkre sortüzeket vezényeljenek. A KB 1956. dec. eleji ülésén megszavazta a fegyveres fellépés lehetőségét biztosító párthatározatot. Feltétel nélkül azonosult a döntéssel, utóbb belügyminiszterként – mint a sortüzekért adott kitüntetések előterjesztője – közvetlenül is elismerte a karhatalmisták szerepét. Biszku Béla tett javaslatot – többek között – Déry Tibor őrizetbe vételére, Bibó István letartóztatására. Ő volt az, aki személyesen vitte ki Moszkvába a Nagy Imrével és társaival szemben indított büntetőeljárásban az állambiztonságnál készült, törvénysértésekkel teli vádiratot, és egyeztetett arról a szovjet illetékes személyekel.

 

Az 1960-as évek második felétől a piacgazdaság irányába korlátozott engedményeket tevő reformok miatt eltávolodott Kádártól. 1972-től az ún. munkásellenzék központi alakjaként az új gazdasági mechanizmus leállítására és a nehézipar fokozottabb állami támogatására törekedett. Az 1970-es évek végén – egyes vélemények szerint – egy konzervatív kommunista fordulat végrehajtására, Kádár János megbuktatására törekedett, valószínűleg ez vetett véget pártállami karrierjének (1978. ápr.-ban felmentették KB-titkári posztja alól, és nyugdíjazták, jóllehet 1985-ig a KB tagja maradt és befolyása is kismértékben megmaradt…)

Emlékezet

Biszku Bélát a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlásokban játszott szerepe miatt felbujtóként, több emberen elkövetett szándékos emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett miatt, valamint lőszerrel való visszaélésért és kommunista bűnök tagadásáért első fokon öt és fél év börtönbüntetésre ítélte (2014. máj. 13-án). A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2015. jún. 1-jén az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatását rendelte el. A megismételt elsőfokú eljárásban a Fővárosi Törvényszék két év – három évre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte (2015. dec. 17-én). A per ezután másodfokra került, de a másodfokú döntés előtt, Biszku Béla 2016. március 31-i halálával a vádlott büntethetősége megszűnt.

 

Az 1941-ben Márokpapihoz csatolt Márok községben született, 1929-től Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban, a MAZSIHISZ Szeretetkórházában hunyt el. Hamvait 2016. máj. 1-jén titokban szórták szét a budai hegyekben. Életrajza, a megtorlásokban játszott pontos szerepe máig feltáratlan. Az 1956-os forradalmat követő megtorlásokkal először Kahler Frigyes foglalkozott. Az ő kutatásai nyomán a rendszerváltás után több sikertelen kísérlet indult Biszku Béla felelősségre vonására. Skrabski Fruzsina és Novák Tamás 2008 őszén portréfilmet készített róla. A Bűn és büntelenség c. dokumentumfilmben Biszku Béla – többek között – kijelentette, hogy belügyminiszterként nem bánt meg semmit sem, nincs miért bocsánatot kérnie. Megdöbbentő kijelentései, „elvhűsége” és az áldozatok iránti közömbössége igen nagy vihart, belpolitikai botrányt kavart. Biszku Béla először megtiltotta film levetítését, utóbb családja mégis hozzájárult a bemutatóhoz (2010. jún. 16-án). Biszku Béla élete utolsó éveiben – mindenekelőtt szerencsétlen nyilatkozataival – egy személyben képviselte a kádári rendszer politikai bűneit, azok megtorlatlanságát valamint az egész kommunista múlttal kapcsolatos tehetetlenséget.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1947), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1978).

 

Dimitrov-emlékérem (bolgár, 1973).

Főbb művei

F. m.: A proletárdiktatúra időszerű kérdései hazánkban (Bp., Kossuth, 1957)
Az SZKP XXI. kongresszusáról. Fock Jenővel és Kállai Gyulával (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., Kossuth, 1959)
A párt feladatai a VIII. kongresszus határozatainak végrehajtásában (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., Kossuth, 1963)
A párt vezető szerepének néhány időszerű kérdése (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., Kossuth, 1969)
Az állami munka fejlesztésének és pártirányításának néhány kérdése (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., Kossuth, 1972)
A párt és az állam a nép szolgálatában. Beszédek, cikkek (Bp., 1972
2. bőv. kiad. Bp., 1975, oroszul: Bp., 1978)
The Policy of the Working Class Is the Policy of the People. – The Role of State Power in the Period of Socialist Construction. (Power, Liberty, Democracy. Speeches and Articles of Leading Hungarian Politicians. 1974–1977. Bp., 1978).

 

F. m.: írásai a Társadalmi Szemlében: A Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért. (1964)
Közkincsünk: a kollektív tapasztalat. (1968)
Pártunk politikájának néhány időszerű kérdéséről. (1974)
A munkásosztály vezető szerepe, a szövetségi politika és a szocialista demokrácia. – A XI. kongresszus a társadalmi viszonyok fejlesztéséért. (1975)
Pártunk munkastílusáról. (1978)
a Pártéletben: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója és a párt. (1967)
Az MSZMP – lenini típusú párt. (1970)
A Központi Bizottság határozatának szellemében. (1973)
Az irányelvek vitája elé. (1975)
Az októberi forradalom tanulságai útmutatásul szolgálnak. (1977).

Irodalom

Irod.: Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1994. (Bp., 1991–1993)
Sortüzek. 1956. Szerk. Kahler Frigyes. (Lakitelek, 1993)
Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
Zinner Tibor: A kádári megtorlás rendszere. (Bp., 2001)
Kahler Frigyes–M. Kiss Sándor: „Mától kezdve lövünk.” Tíz év után a sortüzekről. (Bp., 2003)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Kahler Frigyes: B. B. szerepe az 1956-os forradalom megtorlásában. – Novák Tamás: Bűn és büntetlenség. B. B. bizalmában. – Horváth Attila: B. B. A puha diktatúra kemény kádere. (Rubicon, 2010)
Bíróság előtt Kádár barátja. (Hetek, 2013. 42.)
Meghalt B. B. (Heti VG, 2016. 15.).

 

 

neten:

 

https://neb.hu/asset/phpXZKxtg.pdf 

https://index.hu/belfold/2016/04/01/meghalt_biszku_bela/

https://www.blikk.hu/aktualis/belfold/a-budai-hegyekbe-vittek-az-urnajat-a-rokonok/h00bxny

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2019