Család

Nagyapja: Bobula János, id. (1844–1903) építész, építőmester. Sz: Bobula János, ifj. (1871–1922) építész.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1924), a Bryn Mawr College (USA) ösztöndíjasa (1924–1926), az újabbkori magyar kulturtörténetből magántanári képesítést szerzett (1939).

Életút

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) az egyetemi női internátusok ügyeinek előadója (1926–1933), a bp.-i Sarolta Kollégium igazgatója (1933–1944), a debreceni Tisza István Tudományegyetem magántanára (1939–1945). A II. vh. után az USA-ba emigrált (1947), a washingtoni Kongresszusi Könyvtár munkatársa (1947), a New Jersey College for Women r. tanára (1947–1948), a World Confederation of Organisations of the Teaching Profession információs osztályának vezetője (1960–1967), a gaffneyi Limestone College r. tanára (1967–1971). A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége női szakosztályának elnöke (1920–1924). A Nemzetpolitikai Társaság alapító alelnöke. Magyarországon elsősorban szociális kérdésekkel – családügy, nőkérdés, szociális munka és oktatás – fogl. Kezdeményezte a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége női szakosztályának megalakítását, majd később a VKM-ben több javaslatot is kidolgozott a női egyetemi hallgatók számának növelésére, női diákinternátusok felállítására (az egyik első ilyen, a bp.-i Sarolta Kollégium volt, amelynek igazgatói feladatait is elvállalta). Magyarországon az elsők között vizsgálta történeti– szociológiai alapon a nők helyzetét, továbbtanulásának sajátos kérdéseit, ő tekinthető a modern genderkutatások magyarországi megalapítójának. A 2200/1922 M. E. sz. rendelet a nők esetében 30 évre emelte a választói korhatárt, továbbá azt – a férfiakhoz képest – magasabb „műveltségi cenzushoz“ kötötte. Bobula Ida az 1930-as évek végén élére állt annak a mozgalomnak, amely a nők teljes egyenjogúságát hirdette. Egyik kezdeményezője volt annak, a magyar országgyűléshez intézett közel 10 000 nő aláírásával ellátott memorandumnak, amelyik követelte a férfi és a női választójog közötti különbség eltörlését. Nem volt feminista, érvelésében a ‚nő‘ fogalmát a nemzethez, az államhoz csatolta. Véleménye szerint az a nő, akinek nincs választójoga, annak hazája sincs. Ezért írásaiban a nők fokozottabb közéleti szereplését hirdette, újabb és újabb női egyesületek, szervezetek, civil érdekvédelmi „clubok“ alapítására buzdított. Az USA-ban az erősen vitatható magyar–sumér rokonságot, ezzel összefüggésben a magyar nép vélt ősi eredetét, őstörténetét kutatta. A nyelvrokonság kérdése még könyvtári munkássága alatt került érdeklődése középpontjába, miután az ún. emigrációs neurózis eredményeként komoly szellemi és lelki megpróbáltatáson ment keresztül. Közel 2000 olyan szót vagy szógyököt talált, amely szerinte „sumír“ eredetű. Bobula Ida azonban nem volt nyelvész, maga is tisztában volt azzal, hogy etimológiái, vélt hangtani összefüggései nem állják ki a szigorú nyelvészeti szabályok próbáját.