Bognár József
Bognár József

2020. október 20. Kedd

Bognár József

politikus, közgazdász

Születési adatok

1917. február 5.

Szombathely

Halálozási adatok

1996. november 3.

Budapest


Család

Sz: Bognár Gyula mozdonyvezető, Kutrovits Erzsébet. F: Kutzián Ida (1918–2001) régész.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori és középiskolai tanári okl. szerzett (1940), a közgazdaság-tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1958), doktora (1960). Az MTA tagja (l.: 1965. ápr. 23.; r.: 1973. máj. 11.).

Életút

A rákosszentmihályi polgári iskola r. tanára (1940–1942), a II. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1942–1945). Még egyetemi évei alatt csatlakozott a Márciusi Fronthoz (1937), az FKgP tagja (1945-től), a bp.-i VII. kerületi pártszervezet elnöke, a kerületi nemzeti bizottság és a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság tagja (1945–1946); az utóbbiban az FKgP-frakció intézőbizottságának elnöke (1946. márc. 11.–nov. 26.). Nagy Ferenc kormányának tájékoztatásügyi minisztere (1946. nov. 20.– 1947. márc. 14.); kezdetben a Nagy Ferenc környezetéhez tartozó Hám–Saláta-csoporttal tartott szorosabb kapcsolatot, Nagy lemondása után Dobi István és Gyöngyösi János új irányvonalát támogatta. Az FKgP budapesti főtitkára, ill. elnöke és a Politikai Bizottság (PB) tagja (1947–1948), a párt ügyvezető elnöke (1948. ápr. 17.–1949). Budapest székesfőváros polgármestere (1947. júl. 18.–1949. jún.), belkereskedelmi (1949. jún. 11.–1953. júl. 4. és 1954. júl. 6.–1956. ápr. 14.), bel- és külkereskedelmi (1953. júl. 4.–1954. júl. 6.), ill. külkereskedelmi miniszter (1956. ápr. 14.–1956. okt. 31.), az 1956-os forradalom idején a Minisztertanács elnökhelyettese (1956. okt. 26.–1956. okt. 31.). – Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Vas vm., 1945. jún.–nov.), nemzetgyűlési (Vas vm., 1945–1947), ill. országgyűlési képviselő (Vas vm., 1947–1949; Nagy-Budapesti választókerület, 1949– 1953; Tolna vm., 1953–1967; Budapest, 26. sz. választókerület, 1967–1975; Budapest, 24. sz. választókerület, 1975–1985; országos lista, 1975–1990). A parlamentben a Közigazgatási Bizottság elnökhelyettese (1948–1949), a Kereskedelmi Bizottság (1963–1967), a Terv- és Költségvetési Bizottság elnöke (1967–1988). A Magyar Függetlenségi Népfront (MFN) egyik megalakítója, az MFN, ill. a Hazafias Népfront (HNF) Országos Tanácsának (1949. márc. 15.–1989) és elnökségének tagja (1960–1964 és 1968–1972), alelnöke (1972–1989). A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke (1959–1990). Az MKKE egy. tanára (1954. aug. 1.–1961), a Belkereskedelmi Tanszék vezetője (1956–1961) és a Kereskedelmi Kar dékánja (1957–1961). A Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke (1961–1970). Az MTA Afro-ázsiai Kutatóközpontja (1963–1973) és az MTA Világgazdasági Kutatóintézete főigazgatója (1963–1987); e funkciójában az MSZMP KB Közgazdasági Munkaközösségének tagja (1971–1987), a Gazdasági Kutatóintézet főigazgatója (1987–1993), nyugdíjas kutatóprofesszora (1993–1996). A Minisztertanács Tanácsadó Testületének (1988. ápr.–1989. márc.), ill. az átszervezés után a Minisztertanács Világgazdasági Tanácsadó Testületének tagja (1989. márc.–1990. márc.). Kutatóként elsősorban a fejlődő és a szocialista országok gazdasági problémáival, valamint a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok kérdéseivel fogl. A forradalom bukása után a Kádár-kormányban többszöri felkérés ellenére sem vállalt tárcát, viszont vezető szerepet játszott az új gazdaságirányítási reform (új gazdasági mechanizmus) kidolgozásában. Kiemelten vizsgálta a harmadik világ, elsősorban az afrikai kontinens gazdasági problémáit, a pánafrikai nacionalizmus és az öröklött törzsi rendszerek közötti ellentmondásokat és konfliktusokat: Kwame Nkrumah elnök személyes gazdasági tanácsadójaként ő dolgozta ki továbbá a Ghánai Köztársaság hétéves tervét (1962). Közgazdasági nézeteivel jelentős befolyással volt a kínai gazdasági reform kialakítására. Mint számos közéleti tisztséggel megbecsült, befolyásos politikai személyiség széles körű tudományos és kulturális csereegyezményeket kötött nyugat-európai országokkal. Elsőként hozott létre együttműködést a Ford-alapítvánnyal, amely évente 25 magyar tudományos kutató kiküldetését biztosította az USA-ba.

Elismertség

Az MTA Elnökség tagja, a Gazdasági és Jogtudományi Osztály elnöke (1984. máj.–1993. máj.). A Világgazdasági Tudományos Tanács elnöke (1969–1993), a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke (1970–1993), a Béke Világtanács magyar tagja (1974–1989). Az Állami- és Kossuth-díj Bizottság tagja (1964–1989). A Római Klub (1980-tól), a World Academy of Art and Science (1982-től) és a Royal Prospect Academy tagja (1983-tól).

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946 és 1947), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (a csillaggal, 1947) és Nagykeresztje (1948), Kossuth Érdemrend (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (I. és II. fokozat, 1950), Magyar Munka Érdemrend (arany, 1951), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1956), Munka Érdemrend (arany, 1965), Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1977), Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1987). Állami Díj (1970), MTA Közgazdaság-tudományi Díja (1975),

Szerkesztés

A Tanulmányok a fejlődő országokról és Az irányzatok a világgazdaságban c. sorozatok alapító főszerkesztője.

Főbb művei

F. m.: Gondolatok a demokratikus közigazgatásról. Balás Gáborral. (Bp., 1946)
Budapest székesfőváros a Nemzetközi Vásáron. (Bp., 1948)
Fogyasztási struktúra és kereskedelem. (Bp., 1958)
Szocialista tervgazdálkodásunk eredményei és problémái. (Bp., 1959
angolul és franciául is)
Keresletelmélet és keresletkutatás a szocializmusban. Doktori értek. is. (Bp., 1959)
Az idő szerepe a keresletkielégítéssel kapcsolatos gazdasági döntésekben. (Bp., 1961)
Kereslet és keresletkutatás a szocializmusban. (Bp., 1961
németül is)
A takarékosság és kereslet összefüggései a munkás és alkalmazotti háztartásokban az 1957–1960. években. (Bp., 1962)
A fejlődő országok helyzete és szerepe a következő évtizedek világgazdaságában. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1965. nov. 8.
MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Közleményei, 1966
angolul és franciául: 1967)
Gazdasági kapcsolataink távlatai a fejlődő országokkal. (Bp., 1966
angolul: 1968)
Overall Direction and Operation of the Economy. The New Economic Mechanism in Hungary. (Bp., 1966
olaszul: 1967
oroszul: 1968)
Prioritások a tudományos kutatás és a tudomány alkalmazása terén a gazdasági fejlődésben. (Bp., 1966
oroszul: 1966
angolul: 1967)
A gazdasági növekedés irányítása a fejlődő világban. (Bp., 1967
angolul: 1968
spanyolul: Barcelona, 1974)
Politikai hatalom és gazdasági növekedés a fejlődő országokban. (Bp., 1967
franciául is)
Az új gazdasági mechanizmus és a kelet-nyugati kereskedelem. (Bp., 1967
németül is)
Les nouveaux méchanismes l’’économie socialiste en Hongrie. (Bp.–Paris, 1969)
Kelet–nyugati gazdasági kapcsolatok korszerű megvilágításban. (Bp., 1969
angolul is)
Nemzetközi politika, európai biztonság és gazdasági együttműködés. Tények, erőviszonyok és lehetőségek 1972 nyarán. (Bp., 1972
németül és franciául is)
La riforma della ricerca scientifica. (Roma, 1972)
Új tényezők a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerében. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1974. dec. 19.
megjelent kivonatosan: Közgazdasági Szemle, 1975
monográfia: Bp., 1976
angolul is)
Hungary. Soviet Europe. (New York, 1975)
Világgazdasági korszakváltás. Tanulmányok és beszélgetések. (Bp., 1976)
A nemzetközi kapcsolatok új rendszeréért folyó küzdelem. (Bp., 1977
angolul és franciául is)
A fejlődés és együttműködés századvégi fordulópontjai. (Bp., 1980
angolul is)
Balance of Achievements of Twenty-five Years of Hungary’’s Economic Development at the Beginning of a New Era in World Economy. (Bp., 1982)
A műszaki fejlődés közgazdasági feltételrendszere. (Bp., 1986)
The Global Problems in an Interdependent World. (Bp., 1986)
Europe, the Link between East–West, North and South. (Bp., 1987)
Die mögliche Anteilnahme Österreichs und die Entwicklung der ungarischen Wirtschaft. (Bp., 1991).

Irodalom

Irod.: Halm Tamás: Egy arisztokratikus bölcs halálára. B. J. (Közgazdasági Szemle, 1997)
Simai Mihály: B. J. (Magyar Tudomány, 1997)
Illényi Balázs: József Bognár. Politician and/or Scholar. (New Hungarian Quaterly, 1997)
Bácskai Tamás: A kreatív közvetítő. – Gáthy Vera: B. J.-re emlékezünk. – Nyers Rezső: B. J. egyenes életútja a kacskaringós magyar politikában. (Társadalomkutatás, 1997).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013