Család

Sz: Bognár Gyula mozdonyvezető, Kutrovits Erzsébet. F: Kutzián Ida (1918–2001) régész.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori és középiskolai tanári okl. szerzett (1940), a közgazdaság-tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1958), doktora (1960). Az MTA tagja (l.: 1965. ápr. 23.; r.: 1973. máj. 11.).

Életút

A rákosszentmihályi polgári iskola r. tanára (1940–1942), a II. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1942–1945). Még egyetemi évei alatt csatlakozott a Márciusi Fronthoz (1937), az FKgP tagja (1945-től), a bp.-i VII. kerületi pártszervezet elnöke, a kerületi nemzeti bizottság és a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság tagja (1945–1946); az utóbbiban az FKgP-frakció intézőbizottságának elnöke (1946. márc. 11.–nov. 26.). Nagy Ferenc kormányának tájékoztatásügyi minisztere (1946. nov. 20.– 1947. márc. 14.); kezdetben a Nagy Ferenc környezetéhez tartozó Hám–Saláta-csoporttal tartott szorosabb kapcsolatot, Nagy lemondása után Dobi István és Gyöngyösi János új irányvonalát támogatta. Az FKgP budapesti főtitkára, ill. elnöke és a Politikai Bizottság (PB) tagja (1947–1948), a párt ügyvezető elnöke (1948. ápr. 17.–1949). Budapest székesfőváros polgármestere (1947. júl. 18.–1949. jún.), belkereskedelmi (1949. jún. 11.–1953. júl. 4. és 1954. júl. 6.–1956. ápr. 14.), bel- és külkereskedelmi (1953. júl. 4.–1954. júl. 6.), ill. külkereskedelmi miniszter (1956. ápr. 14.–1956. okt. 31.), az 1956-os forradalom idején a Minisztertanács elnökhelyettese (1956. okt. 26.–1956. okt. 31.). – Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Vas vm., 1945. jún.–nov.), nemzetgyűlési (Vas vm., 1945–1947), ill. országgyűlési képviselő (Vas vm., 1947–1949; Nagy-Budapesti választókerület, 1949– 1953; Tolna vm., 1953–1967; Budapest, 26. sz. választókerület, 1967–1975; Budapest, 24. sz. választókerület, 1975–1985; országos lista, 1975–1990). A parlamentben a Közigazgatási Bizottság elnökhelyettese (1948–1949), a Kereskedelmi Bizottság (1963–1967), a Terv- és Költségvetési Bizottság elnöke (1967–1988). A Magyar Függetlenségi Népfront (MFN) egyik megalakítója, az MFN, ill. a Hazafias Népfront (HNF) Országos Tanácsának (1949. márc. 15.–1989) és elnökségének tagja (1960–1964 és 1968–1972), alelnöke (1972–1989). A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke (1959–1990). Az MKKE egy. tanára (1954. aug. 1.–1961), a Belkereskedelmi Tanszék vezetője (1956–1961) és a Kereskedelmi Kar dékánja (1957–1961). A Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke (1961–1970). Az MTA Afro-ázsiai Kutatóközpontja (1963–1973) és az MTA Világgazdasági Kutatóintézete főigazgatója (1963–1987); e funkciójában az MSZMP KB Közgazdasági Munkaközösségének tagja (1971–1987), a Gazdasági Kutatóintézet főigazgatója (1987–1993), nyugdíjas kutatóprofesszora (1993–1996). A Minisztertanács Tanácsadó Testületének (1988. ápr.–1989. márc.), ill. az átszervezés után a Minisztertanács Világgazdasági Tanácsadó Testületének tagja (1989. márc.–1990. márc.). Kutatóként elsősorban a fejlődő és a szocialista országok gazdasági problémáival, valamint a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok kérdéseivel fogl. A forradalom bukása után a Kádár-kormányban többszöri felkérés ellenére sem vállalt tárcát, viszont vezető szerepet játszott az új gazdaságirányítási reform (új gazdasági mechanizmus) kidolgozásában. Kiemelten vizsgálta a harmadik világ, elsősorban az afrikai kontinens gazdasági problémáit, a pánafrikai nacionalizmus és az öröklött törzsi rendszerek közötti ellentmondásokat és konfliktusokat: Kwame Nkrumah elnök személyes gazdasági tanácsadójaként ő dolgozta ki továbbá a Ghánai Köztársaság hétéves tervét (1962). Közgazdasági nézeteivel jelentős befolyással volt a kínai gazdasági reform kialakítására. Mint számos közéleti tisztséggel megbecsült, befolyásos politikai személyiség széles körű tudományos és kulturális csereegyezményeket kötött nyugat-európai országokkal. Elsőként hozott létre együttműködést a Ford-alapítvánnyal, amely évente 25 magyar tudományos kutató kiküldetését biztosította az USA-ba.

Elismertség

Az MTA Elnökség tagja, a Gazdasági és Jogtudományi Osztály elnöke (1984. máj.–1993. máj.). A Világgazdasági Tudományos Tanács elnöke (1969–1993), a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke (1970–1993), a Béke Világtanács magyar tagja (1974–1989). Az Állami- és Kossuth-díj Bizottság tagja (1964–1989). A Római Klub (1980-tól), a World Academy of Art and Science (1982-től) és a Royal Prospect Academy tagja (1983-tól).

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946 és 1947), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (a csillaggal, 1947) és Nagykeresztje (1948), Kossuth Érdemrend (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (I. és II. fokozat, 1950), Magyar Munka Érdemrend (arany, 1951), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1956), Munka Érdemrend (arany, 1965), Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1977), Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1987). Állami Díj (1970), MTA Közgazdaság-tudományi Díja (1975),

Szerkesztés

A Tanulmányok a fejlődő országokról és Az irányzatok a világgazdaságban c. sorozatok alapító főszerkesztője.