Bogoly István
Bogoly István

2020. október 25. Vasárnap

Bogoly István

gépészmérnök

Születési adatok

1920. július 4.

Tokaj, Zemplén vármegye

Halálozási adatok

1991. november 11.

Budapest


Család

Sz: Bogoly Pál, a Tokaji Vízművek Gépésze, Kovács Anna (†1955). F: Bartha Ilona. Fia: Bogoly István (1953. márc. 28.). Tízgyermekes munkáscsaládból származott.

Iskola

Családja nehéz anyagi helyzete miatt a polgári iskola elvégzése után hat éven át munkát vállalt, s egy könyvnyomdai adminisztrátori állás betöltése közben végezte el a középiskolát. A Budapest Református Gimnáziumban éretts. (1943), felvételt nyert a Műegyetemre, de behívták katonának, az újoncidő letöltése után a Bolyai János Műszaki Akadémiára vezényelték (1943–1944). A II. vh. után a József Nádor Műszaki és Gazdasági Egyetem Gépészmérnöki Osztály Erősáramú Tagozatán gépészmérnöki okl. szerzett (1949), a műszaki tudományok kandidátusa (1969).

Életút

A Könnyűfémipari Beruházási Vállalat Villamos Osztályának kutatómérnöke (1949–1953), a Villamosipari Kutató Intézet tud. munkatársa, tud. osztályvezetője (1953–1980). Tudományos pályafutásának kezdetén, mint kutatómérnök részt vett a Tatabányai Alumíniumkohó bővítési, a Magyaróvári Műkorundgyár, ill. az Inotai Alumíniumkohó építési és üzembehelyezési munkálataiban. Később jelentős szerepet vállalt a réz– alumínium erősáramú összekötők gyártásának magyarországi bevezetésében. Jelentős eredményeket ért el a szilíciumkarbid- alapanyagú levezető ellenállások kutatása terén: számos új levezető, vezérlő és különböző shunt ellenállást dolgozott ki, amelyek többségének a laboratóriumi gyártását is megvalósította. Nevéhez fűződik továbbá az ún. keramikus kötésű levezető ellenállások kidolgozása és magyarországi laboratóriumi gyártásának megvalósítása.

Elismerés

Kiváló Feltaláló (1963 és 1965).

Főbb művei

F. m.: A szilíciumkarbid jelene és jövője az erősáramú villamosiparban. Lukács Józseffel. (Technika, 1957)
Túlfeszültségvédelmi célokra szolgáló, szilíciumkarbid-alapanyagú ellenállások és azok gyártásával kapcsolatos kérdések. (Bp., 1958)
Nemlineáris ellenállások túlfeszültséglevezetőkhöz. (Elektrotechnika, 1961)
Szilíciumkarbid nemlineáris ellenállásokon, nagyáramú impulzusok hatására fellépő igénybevételek vizsgálata és az ebből levonható következtetések az anyagszerkezet kialakítására vonatkozóan. Kand. értek. (Bp., 1968)
Szilíciumkarbid nemlineáris ellenállások kötőanyagának aktiválása és a szemcseérintkezési helyek módosítása fényredukció útján. (Elektrotechnika, 1969)
A levezető ellenállás nemlineáris vezetőképessége és négyszöghullám-állandósága közötti kapcsolat. (Elektrotechnika, 1970)
Vezérelt SIC-varistor vizsgálata a dinamikus karakterisztika visszatérő ágában. Francois Cézárnéval, Gyimóthy Kálmánnéval. (Elektrotechnika, 1978)
szabadalmai: Feszültségtől függő, ún. nemlineáris ellenállástest és eljárások azok előállítására. (1954)
Kötőanyag villamos ellenállásokhoz, valamint eljárás annak előállítására és alkalmazására. (1958)
Túlfeszültség-levezető. (1961).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013